Skip to main content

Belföld

Angster László: Ezekkel csak profi módon

Beszélgetés Ladányi Jánossal


– Valamikor tavaly nyáron Bogdán Emil MDF-es képviselő a Vasárnapi Újság című műsorban előadott egy olyan rádiójegyzetet, amilyet addig még nem hallottunk a Vasárnapi Újságban sem. A képviselő úr mindenféle másságot, mindenféle kisebbséget megtámadott. Azt gúnyolta ki, amit a liberálisok emberjogi álláspontjának tartott. Akkor a Wallenberg Egyesületben írtunk egy tiltakozó levelet, mert akkor még olyan naivak voltunk, hogy azt hittük, rákényszeríthetjük a miniszterelnököt arra, hogy ilyen dolgoktól elhatárolja magát.

A Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivői testülete és az SZDSZ országgyűlési képviselőcsoportjában létrejött Liberális Koalíció megállapodása


Magyarország jövője szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy a szabadelvű irány a választók előtt kormányképes alternatívaként megjelenjen, és a következő választások után hazánkban is kialakuljon a modern demokráciákban szokásos parlamenti váltógazdaság. Ez a szabadelvű alternatíva csak akkor jöhet létre, ha a Szabad Demokraták Szövetsége ismét erőteljes, dinamikusan növekvő párttá válik, amely képes arra, hogy belső sokféleségét közös szellemiséggé ötvözze, és egységes politikával lépjen a nyilvánosság elé.

–g [Kőszeg Ferenc]: Szövetség, mint a neve is mutatja…


Tardos Márton frakcióvezető, a tárgyalások moderátora


Beszélő: Miért volt egyáltalán szükség az SZDSZ-en belüli megállapodásra a platformok és az ügyvivői testület között?

– A történet nagyon hosszú, és nem hiszem, hogy most érdemes lenne az egészet elmondani.  A  küldöttgyűlés után sajátos helyzet jött létre: van egy vezetés, amely nem aktív, és vannak potenciális vezető tagjai a mozgalomnak, akik meg sem jelennek az  SZDSZ   megnyilvánulásaiban.



up [Upor Péter]: Szemérmes kegyosztónk


Pongrátz Gergely, az 1956-os Magyarok Világszövetségének elnöke mintegy fél évvel ezelőtt megkeresett néhány kormányzati embert, köztük Antall József miniszterelnököt, hogy a Szabadságharcosok Otthonának létrehozásáról tárgyaljon velük. Pongrátz elképzelései szerint az otthonban, itthon nyomorgó és Nyugatról hazatelepülő ’56-osok kapnának helyet.

A kormányzat a maga sajátos módján támogatta az elképzelést. 1992.


Iványi Gábor: A(tta)kció-hétvége


– Végigverték néhány Vásárosnamény körüli falu cigánytelepét – dadogott bele a telefonkagylóba egy szabolcsi ismerősöm több mint egy hónapja.

– Bőrfejűek?


Magyar Istán: Az ártatlanság félelme


Úgy tűnik, minden elintéződött, az ártatlan erkölcsi elégtételt kapott, kártérítési igényét pedig polgári peres eljárásban érvényesítheti. Más kérdés, hogy lehet-e anyagi kártérítéssel ellensúlyozni az elveszített éveket, az elítélt és a hozzátartozók megaláztatásait.

Karácsony a kocsmában

1983 karácsonyán a tiszadobi kocsmában egyre kevésbé ünnepi a hangulat. A nehéz életű, többnyire képzetlen emberek kiisszák magukból a keserűségüket. A szesz hevíti az indulatokat. Jönnek a pofonok. Budai Kálmán maga is nekiáll verekedni három földivel.




–fekete–: Korunk hőse avagy a vállalkozó (ember)


1989-ben az akkori községi tanács terveztette meg egy székesfehérvári építész gmk-val. A kivitelezésre 1990-ben írtak ki pályázatot.

Faragó Katalin, Koncz Imre: Iszapbirkózás avagy benn vagyunk az (M)SZOSZ-ban


Embert próbáló feladatra vállalkozott a II. ker. Liberális Klubja. Egymás mellé ültette a három nagy szakszervezet (Liga, Munkástanácsok, MSZOSZ) egy-egy képviselőjét, hogy alkotó vitára vagy legalább közös pontok keresésére ösztönözze őket. A fórumon az MSZOSZ-t Schalkhammer Antal, a Ligát Őry Csaba, a Munkástanácsokat Palkovics Imre képviselte.

A hallgatóság nagy részét a szakszervezetek aktivistái és lelkesen jegyzetelő újságírók alkották.


solt: Fekete ballada


K. M. A. nigériai illetőségű 21 éves fiatalembert félig-meddig tévedésből mentettük meg a kitoloncolástól március 19-én. Számunkra ismeretlen munkaadója, B. Szabolcs telefonált Kerepestarcsáról, hogy csináljunk valamit, mert az év végéig munkavállalási engedéllyel rendelkező fekete fiút aznap vagy másnap repülőgépre teszik. Egyébként a januári kőbánya-kispesti metróállomáson elkövetett s le nem zárt gyilkossági ügy koronatanúja. (A napi sajtóból az eset széles körben ismert: egy fekete ború fiatal férfi leszúrt egy fehér kamaszt.


Egy szakértői vélemény az Antall–Hankiss-vitához


Az 1047/1974./XI.18./ MT sz. határozat 3. pontját (amely szerint a rádió és televízió élén a Minisztertanács által kinevezett, miniszterhelyettesi besorolású elnökök állnak) a 27/1990. (VIII. 13.) Korm. számú rendelet hatályon kívül helyezte, és ezzel megszűnt ennek a két intézménynek az államigazgatási szervezetbe való betagolása.

A Közigazgatás c. folyóirat 1991. évi decemberi számában Dr.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon