Skip to main content

Belföld

Bauer Tamás: Történelmi lecke Antall tanár úrtól


Néhány hónappal ezelőtt egy interpellációra válaszolva a miniszterelnök elhárított minden olyan feltételezést, hogy a kormány Horthy Miklós hivatalos állami újratemetésére, politikai rehabilitációjára készülne. Amikor szombaton azonban, a doni áttörés évfordulóján ismét fontosnak tartotta, hogy kifejtse nézeteit Magyarország második világháborús szerepéről, kitűnt: Horthy személyét ugyan nem, de a Horthy nevével fémjelzett politikát rehabilitálni kívánja.

Miről is van itt szó? Az új magyar Országgyűlés alakuló ülésén, 1990.


–kd– [Kiss Daisy]: Aggastyántörvény és jogállamiság

Igazság–jog


„…késve, de eljő halk
lábon a Megtorolás…”
(Tibullus)

Az alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.

A jogállamiság olyan kategória, amelynek tartalma tértől és időtől függően változik, illetve több szakaszban alakul ki.

A jogállamiság fogalmát a magyar jog még nem részletezte kellő mélységig, tartalmának meghatározása az Alkotmánybíróságra vár.

Az 1944. december 21-e és 1990.










M. A. [Mink András]: A többpártrendszer nem volt időszerű

Beszélgetés Bereczki Vilmossal, az FKgP képviselőjével és egyik újraalapítójával az Antall–Grósz-levélváltásról


Beszélő: Úgy hírlik, hogy előzőleg megmutatta Antall Józsefnek a kérdéses levelet.

Bereczki Vilmos: Hogyhogy előzőleg! Amikor megkaptam, akkor.

Beszélő: És megkérdezte tőle, hogy ez a levél hiteles-e.

B. V.: Igen, a Parlament folyosóján. Úgy gondoltam, hogy mivel a miniszterelnökre vonatkozó iromány került a kezembe, azt erkölcsileg egy koalíciós képviselőnek kötelessége a miniszterelnökkel közölni.

Beszélő: Ennek a levélnek az alapján hogyan ítéli meg a miniszterelnök úr politikai szerepét 1988–89-ben?

B.










Igazság–jog


Kedden, január 7-én ismét az Alkotmánybíróság elé került a parlament által már elfogadott Zétényi–Takács-féle törvény kérdése. A törvény hatályba lépése – s nyomában egy sor büntetőeljárás megindulása – az Alkotmánybíróság döntésétől függ. Az alábbiakban jogász szerzőnk azokat az érveket veszi sorra, amelyek alapján – megítélése szerint – a törvény nem egyeztethető össze egy jogállam jogrendjével.

Mink András: Menekülés előre

Mink András
A nagy(hangú) gazdák kisválasztmánya


A szombat a Torgyán vezérelte kisgazda-nagyválasztmány gyűlésén a harag napja volt.

Megerősítették az elnök hatalmát, megbélyegezték renitens képviselőiket, és nagy garral megüzenték a miniszterelnöknek: január végéig kap haladékot, hogy elfogadja a kisgazdák feltételeit, különben kilépnek a kormányból.

A nagy ívű program

Legutóbb Torgyán József pártelnök pajzsra emelésekor foglalkoztunk e párt változatosnak látszó, de valójában eléggé egysíkú, azonos típusú botrányokkal telített belső életével.






Solt Ottilia: Amatőrképek egy amatőrtársaságról


Ez a furcsa társaság a zalaegerszegi Könnyűzenei Társulás nevű kulturális egyesület magját alkotja a képen látható két autórombolóval együtt.

Nagy W. András: Mata és Hari

Érzelmes utazások 10.


Hogy gyorsabban égjen, ráöntöttem a maradék vegybenzint. A felcsapó lángok tetején, elkeveredve a korom meg a pernye közé, még mindig ott táncolt néhány égetlen papírdarabka. Nem baj, indulhatunk! Sűrűn hull a hó, öt perc múlva szép fehér lesz itt minden…

A lányok odabent már rég eltakarítottak, eltűntek. „Hát akkor, kezitcsókolom, mi is mennénk, nagyon köszönjük a vendéglátást, nagyon finom volt a fánk!”

A hosszúkás buszpályaudvar előtt ráfordulunk a főútra.




Mink András: Pénz beszél, kutya ugat

Mink András
Költségvetési nagyoperett


Kupa Mihály pénzügyminiszter expozéjából

A gazdasági folyamatokban 1991-ben markáns irányváltás, szerkezeti átrendeződés indult meg.


Bauer Tamás: Expórejtélyek


A kormány fordulata


Talán még nem felejtette el mindenki, hogy október 10-én a kormány egyszer már kimondta a nemet az Expóra, a gazdaságpolitika egészéért felelős pénzügyminiszter látványos megkönnyebbülésére. Nem tudjuk, vajon mi történt október 10. és november 5. között, amikor Kádár Béla mégis beterjesztette az Országgyűlésben a már október 10-én is bent fekvő világkiállítási törvényt.

efhá–solt [F. Havas Gábor–Solt Ottilia]: „Ha rászokik valaki, kelljen neki, mint a drog…”

Interjú a Magyar Narancs főszerkesztőjével


Beszélő: Milyen főszerkesztő úrnak lenni?

V. B. A.: Szuper. Van egy jó csapat, akikkel lehetne valamit csinálni, és még mindig itt vagyunk ebben a kétheti szériában tocsogva. Ebből kellene valahogy kilendülni.

Beszélő: Hogyan?

V. B. A.: Jelen pillanatban Magyarországon a HVG-t leszámítva nincs politikai hetilap. Ugyanis a többi, beleértve a szeretve tisztelt Beszélőt is, nem újszerű újság.

Mi a Narancsnál azt a hanghordozást szeretnénk valahogy továbbvinni, amit „narancsos” stílusnak kereszteltek el az olvasók.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon