Skip to main content

Beszélő

Mink András: Védő-óvó állampárt

Mink András
Az MDF országos gyűlése


„Mint új magyar Rosenkrantz és Guildenstern siettek törvényes uruk védelmére” – írta róluk Nagy W. András egy évvel ezelőtt (Beszélő, 1993. január 30.). Az akkori viharos országos gyűlésen ugyanis Für és Lezsák az elvbarát és alapítótárs Csurkával szemben Antall József mellett tört lándzsát. Igaz, utána Für megingott, s május végén, a Csurkáékkal (s mellesleg a „liberális” Debreczeniékkel) való végleges leszámolástól menekülve, lemondott az ügyvezető alelnökségről.

Király Béla: Társulás a békéért


Rövid távon csak helyeselni lehet azt, hogy a magyar kormány elfogadta és Brüsszelben aláírta a „Társulás a békéért” elnevezésű szerződést. Minden megállapodást, ami csak egy milliméterrel is közelebb visz bennünket Európához, legyen az gazdasági, politikai, kulturális, biztonsági vagy akármi más, el kell fogadni, hacsak teljesíthetetlen feltétellel nem jár. Már csak lélektani szempontból is előnyös, ha magyar diplomaták nyugati szervezetek halljaiban tipegnek-topognak.

Solt Ottilia: „Ez inkább pszichológiai hadművelet lesz”

Beszélgetés Király Bélával


Boross Péter miniszterelnök bejelentette, hogy amennyiben a NATO légicsapást mér a szerb hadseregre Boszniában, gépei a magyar légtéren nem repülhetnek át. Mi a véleményed a magyar kormány álláspontjáról?

Egyetértek azzal, ha a NATO végre a sarkára áll, és valamit csinál Boszniával. De naivitás lenne a bombázástól azt várni, hogy Bosznia fölszabadul. Azokban a hegyekben már most áthelyezhették a tüzérségi állásokat, csak a hűlt helyüket fogják bombázni, ráadásul a bombázás fizikai hatása jóval kisebb, mint ahogy az utca embere elképzeli.


Neményi László: Mitévő legyen?

Neményi László
A NATO és a boszniai válság


A NATO február 10-i határozata érezhetően némi megelégedéssel tölti el mindazokat, akik már régóta úgy vélik, hogy a Nyugat nem nézheti ölbe tett kézzel a boszniai mészárlást. Az ultimátum kibocsátását követő rövid riadalom elmúltával – a boszniai szerbek azzal fenyegetőztek, hogy a humanitárius segítséget nyújtó szervezetek munkatársait Szaddám Huszein szellemében emberi pajzsként fogják felhasználni – a beavatkozás hívei igazolva érezhették magukat.

Eörsi János: Jöjjön a földindulás!

Beszélő-beszélgetés Juhász Pállal a mezőgazdaságról


Magyarországon igen fontos szerepe van az agrárgazdaságnak: ha ’92 második felétől fogva nem esne vissza az agrárexport (mint ahogy visszaesik), akkor már a gazdaság egészében sem volna visszaesés. A kormány a piaci válsággal magyarázza a recessziót. Miért nem értenek egyet a szabad demokraták ezzel az értékeléssel?

A válságot valóban a piaci nehézségek robbantották ki. De a válság elhúzódásában nagy a koalíciós többségű törvényhozás felelőssége (és a kormányzaté is annyiban, hogy odadobta a törvényhozásnak a gyeplőt).


Solt Ottilia: Az új szabadság első veresége

A Liga-válságról
Liga


Wekler Ferenc képviselő úr, az Országgyűlés önkormányzati bizottságának elnöke aligha sejti, hogy 1987 utolsó napjaiban annak a mecseki falunak a külterületére indultunk Philipp Tiborral, Nagy W. Andrással és egy tekerős stencilgéppel (villany nem volt a kies erdei tanyán), amelynek tanácselnöke volt. A „Ki a szakszervezetből!” kezdetű röplapot akartuk volna sokszorosítani.

Eörsi János: Arccal a kapitalizmus felé!

Fordulat és felemelkedés


Öt év persze mostanság nagy idő. Lassan lezajlik egy MDF-es ciklus, amely némelyeket fölemelt vagy legalábbis jótéteményben részesített, másoknak pedig sérelmeket okozott. Így a pártprogramok kínálta világképek villódzását most elhomályosítják a meztelen érdekek. A programok alkotói most inkább csavarhúzót vesznek elő világkép helyett, hogy egyes helyeken húzzanak, másutt meg eresszenek a rendszer srófjain.

„Csehországgal, Szlovéniával szemben elvesztettük az 1989-es induláskor fennállt előnyünket” – így a szabaddemokrata-diagnózis.


Neményi László: A dicsőséges látszat

Neményi László
A prágai csúcs


Sok minden játszódott le egyszerre a múlt héten kedd délutántól szerda estig a cseh fővárosban. Tanúi lehettünk először is egy profi módon, minden részletében megtervezett show-nak, amely Bill Clinton jutalomjátéka volt. E show külsőségeit, miként az amerikai elnök nyilvános fellépéseit általában, Mort Engelberg neves hollywoodi producer rendezte, semmit sem hagyva a véletlenre.

Kozák László: Ligaliba


Hálók


A mai helyzet a hónapok óta véglegesen el nem fogadott, különböző szervezetépítési elképzelések vitája során mérgesedett el. A konfliktus azonban régebbről datálható, és a vita korántsem pusztán elvi. A rendszerváltás előtt megalakult Liga túlságosan későn szembesült az országos politikában vállalt szerepe módosulásával, a SZOT-utódszervezetek továbbélésével, és fölkészületlenül érte a kezdeti időszak hirtelen jött taglétszám-növekedése is.

Kőszeg Ferenc: Újévi jóslások

Boross Péter miniszterelnöksége idején


A kormányprogram vitájának feszült órájában néhány ellenzéki képviselő arra fogadott, hány szavazattal kerül Boross Péter a kormány élére. A szükséges minimum, mint tudjuk, 192 volt, a tippek 194 és 200 között szóródtak. A befutót – 201 szavazat – senki sem találta el. Holott Szabó Iván pénzügyminiszter három nappal korábban, a 168 órában pontosan megmondta: a miniszterelnök-jelölt 10 független szavazatra számíthat.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon