Skip to main content

Beszélő

Eörsi János: Végjáték

A ciklus utolsó napja


Döglött aknák

Az ünnepi hangulatot eleve aláaknázta, hogy nem fejeződött be az igazságtevő nyomulás. Lezsák MDF-ügyvezető elnök is megmondta volt: „A legnagyobb ellenfelünk: az idő!” Csak hát a koalíciós többség csak nemrég, március 8-án szavazta meg az ügynöktörvényt (1994. évi XXIII. tv.), amely persze ekképp mellőzi a mostani parlament tagjainak átvilágítását. Amidőn rákerült a törvényre az elnöki aláírás, a parlament nemzetbiztonsági bizottsága elhatározta, hogy összetákolja az átvilágító bizottságokat.


zj [Zolnay János]: TV-Híradó, 1994. március 29. kedd, TV2 21.00


Műsorvezető Liebmann Katalin.

„Műsorvezető: Még mindig ülésezik a parlament. Ma elfogadták a Szigetköz vízpótlásáról szóló határozati javaslatot.

Tudósítás: …A honatyák este fogadták el a gázszolgáltatásról és az árutőzsdéről szóló törvényjavaslatot, majd megszavazták a Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló kormányjavaslatot. Jelenleg a termőföldről szóló törvényjavaslat határozathozatala folyik.”

A határozathozatalra 1994. március 29-én kedden 20.10 és 20.20 között került sor.






Zolnay János: Az utolsó csepp

Vita a szigetközi vízpótlásról


A rendszerváltozás éveiben a vízlépcső volt a trójai faló, amelynek segítségével be lehetett venni a szocializmus bástyáit – foglalta össze mondandójának lényegét Keresztes K. Sándor a hosszúra nyúlt parlamenti vitában. A volt miniszter, aki távozását posztjáról éppen különvéleményével indokolta, következetes maradt korábbi álláspontjához. Megfogalmazhatta azt, amit kollégái mindenáron cáfolni igyekeztek: a tulajdonképpeni stratégiai cél a dunakiliti „műtárgy” üzembe helyezése, mégpedig nem csupán ideiglenesen, a hágai döntésig, hanem véglegesen.

Kende Péter: A választások tétje és a liberális esély


A közelgő országos választások tétjéről a vélemények megoszlanak, mint ahogyan arra vonatkozóan sincsen egyetértés, hogy milyen kimenetel várható, s hogy ezek közül melyik a kívánatosabb. Hogy csak a két leggyakrabban hallható, legerősebben hangoztatott álláspontra szorítkozzunk: a tét, nemzeti-keresztény nézetben, a nemzetietlen liberálszocialista baloldal hatalomra jutásának megakadályozása; liberálszocialista nézetben pedig a jelenlegi kormánytöbbség megbuktatása.

t. [Solt Ottilia]: Kacsa (?) a magyar légtérben


A hét nagy újságkacsáját egy rejtélyes sajtóbeszélgetés röptette fel, melyet a NATO Brüsszel melletti főhadiszállásán bizonyos Kehoe tábornok, a NATO Európai Főparancsnokságának műveleti törzsének helyettes főnöke folytatott, többek között a Népszabadság, a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet munkatársaival. Hogy mi adta ennek a beszélgetésnek az apropóját, az homályban marad, de az biztos, hogy ezt megelőzően egy árva betűt le nem írt a magyar sajtó az AWACS gépeknek a boszniai NATO-bombázáskor játszott szerepével kapcsolatos problémákról.

Király Béla: AWACS repülőgépek a magyar légtérben


A NATO AWACS gépei – a Magyar Országgyűlés beleegyezése alapján – rendszeresen használják a magyar légteret: folyamatosan részt vesznek az ENSZ boszniai légtérzárlatának kikényszerítésében. Ennek a magyar honvédelemhez semmi köze sincsen, ez az ország külpolitikájának a része. Hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy véleményem szerint ez helyes külpolitika.

A nemzeti érdek és a nemzetközi szerződések


A külpolitika hagyományos célja egy ország érdekeinek minél teljesebb érvényesítése.



Szetágothai János: „Szégyenteljesen részt vettünk benne”

1944. március 19.


Elnök úr! Tisztelt Ház! Mélyen tisztelt képviselőtársaim! Az önálló képviselői indítványomhoz benyújtott módosító indítványokat a leghatározottabban ellenzem. Először: mert… (Taps az ellenzék soraiban.) összemosnak két teljesen különálló eseménysorozatot.

Révész Sándor: Ébredő kicsodák?

Elmélkedés az MSZP-ről


Az MSZP erejét és esélyét – szemben azzal, amiből ellenfeleinek többsége kiindul – nem a társadalom feledékenysége adja, hanem pontosan ez a folyamatosság, a lojalitás és a legalitás folyamatossága, amely a magyar társadalom legnagyobb részét is jellemzi. Emlékezzünk arra, amit Kis János mondott novemberben a Fészek Klubban a demokratikus ellenzékről: „Részint pedig azért nem vagyunk alkalmasak a vezetésre (ti. az SZDSZ-ére – r. s.), mert a véleményalakító értelmiség ambivalens velünk szemben.

Zolnay János: „Teljes kártalanítás”

A módosított lakástörvény


Az Alkotmánybíróság a lakás- és helyiségbérlők vételi jogát rögzítő jogszabályhelyet minősítette alkotmányellenesnek, a lakások esetében azonban nyitva hagyta a korrekció lehetőségét. (Beszélő, 1994.

Kőszeg Ferenc: A nyomda és a kormány ördöge

A rádióról


Legutóbbi számunk vezércikkéről lemaradt a csattanó. A négy liberális párt megállapodásáról írtunk, és megpróbáltuk fideszes szemmel értékelni az SZDSZ 25 pontos koalíciós irányelveit, elmélkedve a szokásos talányon: vajon lehet-e a liberális blokk majdani kisebbik partnere a mai koalíció. A végeérhetetlen okoskodást egy szabad demokrata vezető szavait idézve zártuk rövidre: „Koalíciót a liberális pártokkal akarunk – meg még azzal, akivel rákényszerülünk.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon