Skip to main content

Beszélő

(lt) [Solt Ottilia]: A végrendelet


Az 1990-es parlamenti választást megnyerte az MDF Antall József vezetésével. Aki a közhatalmat a polgárok akaratából eredezteti, vagyis a parlamenti demokrácia híve, azt – tetszik vagy nem tetszik a választók döntése – kötelezi ez a tény. Ezért tartjuk tiszteletben Antall politikai elképzeléseit, bár soha nem azonosultunk velük, és reméljük, 1994-ben a választók el is vetik őket, vagyis leszavazzák az MDF-et.

Az alkotmánytisztelő demokrata önkorlátozó, nem igyekszik kamarillapolitikával hatalmuktól megfosztani a választottakat. Töltsék ki az idejüket!


Eörsi János: Boross előtt


Az elhunyt miniszterelnök ravatala körül összeforrott – a tisztelők számát tekintve kétségkívül tekintélyes – egységben felüdülés volt Göncz Árpád párbeszédsorozata a pártfrakciókkal; azt példázta, hogy a nemzetet végül is nem az érzelemhullámzások, hanem a vélemény- és érdekkülönbségek hordozói ötvözik egybe. Persze a pártpluralizmus a ránk hagyományozott konzervatív örökségnek is része, elvégre a gombnyomogatás nem kell, hogy feltétlenül zavarja a végrehajtó hatalom fensőbbségét és balfogásait.

Eörsi János: Konstruktív farigcsálás

Költségvetés ’94


A koalíciós képviselők módosító javaslatai a Magyar Hírlap hétfőn közölt adata szerint további 70 milliárddal terhelték volna meg a költségvetést. Ennek ellenére az irányszámok gyúrása – hála a költségvetési bizottság kormánytöbbségi lojalitásának – a konstruktív farigcsálás jegyében folyt. Az a kormánypárti képviselő, aki nem ült közel a tűzhöz – a költségvetési bizottság Pénzügyminisztérium fűtötte kohójához –, az nemigen könyvelhetett el költségvetői sikert.

Solt Ottilia: Antall után


A Magyar Demokrata Fórum szóvivője még vasárnap, december 12-én délután is ingerülten visszautasította a feltételezést, hogy a Fórum Lakitelken ülésező választmánya az utódlás kérdésével foglalkozna: „Nem időszerű!”

A választópolgár enyhén szólva hitetlenkedik. Lehet, hogy Antall József miniszterelnök utódjának személyében rég megállapodott az elnökség, és csak a megfelelőnek ítélt pillanatban kívánják az aggódó nemzet s a nem kevésbé aggódó politikai partnerek orrára kötni a döntést? Vagy egyszerűen nem tudtak megegyezni?


Solt Ottilia: Ráerősítettek a lassításra…

Kuncze Gábor szabad demokrata miniszterelnök-jelölt a költségvetésről és a privatizációról


Beszélő: Milyen tanulságok vonhatók le a most lezajlott adó- és költségvetési vitából?

Kuncze Gábor: Ha a gazdaságpolitika három éven keresztül elrontott valamit, akkor azt az utolsó évben már csak tovább rombolni lehet. A kormány az előterjesztései során semmilyen átfogó koncepciót nem volt képes felmutatni, és amit most csinált, az egyfajta tüneti kezelés lehetett csak.


Révész Béla: A gazt kapálni kell

Beszélgetés Hack Péterrel


Beszélő: Mennyire tudja átfogni az írott jog azt az egész jelenségkört, amit a közfelfogás a korrupció fogalma alá sorol?

Az erkölcsi és a jogi értékelés itt nem esik egybe teljesen. A jog által szankcionált magatartásokat többnyire az erkölcs is elítéli, viszont vannak olyan esetek is, amelyeket a közerkölcs elítélendő magatartásnak tart, jogilag mégsem büntethetők. A korrupcióval szembeni büntetőjogi fellépésre egyébként is csak a legkirívóbb esetekben kerül sor.

A jogilag irreleváns magatartásokkal szemben a nyilvánosság erejének kellene érvényesülnie.




Konrád György: Pohárköszöntő

SZDSZ-születésnap


Kedves szabad demokraták – szorítsuk meg egymás kezét társulásunk ötödik születésnapján. A névválasztás idején valaki azt javasolta, hogy legyen a nevünk szabad emberek szövetsége. Párt lettünk, SZDSZ, komoly intézmény, felelős tényező, történetünk van, amely jellemünk lenyomata. Ötévesnek lenni komoly dolog, mondtam tavaly a legkisebb fiamnak, de hát ő is hat már, s az SZDSZ is ígéri, hogy jövőre az lesz.

Kis János: A demokratikus ellenzéktől a Szabad Demokraták Szövetségéig


Hölgyeim és Uraim!

Ma esti beszélgetésünk tárgyáról nehéz megfelelő hangon szólni. Az ember könnyen a volt frontharcos szerepében találja magát, aki hajmeresztő hőstetteivel traktálja a jóindulatúan bóbiskoló közönséget. S ez még a kisebbik veszély. Nehezebben kikerülhető csapdát állít elénk, hogy zajlik az 1990 előtti történelem átírása. Ott tartunk, hogy a politikai rendőrség egykori ügynöke azt állítja a demokratikus ellenzékről, hogy a kommunista párt ügynöksége volt.


Litván György: Őszirózsa


Két régi kiadványt lapozgatok. Az egyik „A diadalmas forradalom könyve”, alcíme szerint „A népkormány tagjainak, a forradalom szereplőinek és 75 magyar írónak önvallomása, a forradalmi napok hiteles krónikája”, amely 1918 végén jelent meg Gellért Oszkár szerkesztésében.

Gyulavári Antal: A halogató gazdaságpolitika tükre

Zárszámadás ’92


A jogszabályok tisztelete

Ami az 1992-es költségvetési gazdálkodás törvényességét illeti, arról nehéz jót mondani. Az Állami Számvevőszék elnöke a t. Házban törvénysértésekről beszélt, leszögezte, hogy a kormány a költségvetési évben eltért a törvényi felhatalmazástól, s némiképp meglepően a képviselők lelkiismeretére bízta azt, vajon megadják-e igenlő szavazatukkal a felmentést, ekképpen az utólagos felhatalmazást a kormányzati tevékenységre.

Elvben törvénysértő magatartást a képviselők nem támogathatnának, de a költségvetési szavazások logikája másképp működik.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon