Skip to main content

Beszélő

[Kis János]: Az új választási törvényről – utólag


A december végén elfogadott választási törvényt három különböző távlatból érdemes szemügyre venni. Összehasonlíthatjuk a képviseleti demokráciák választójogával, amely lehetővé teszi, hogy az állampolgárok szabadon válasszanak különböző programokkal fellépő jelöltek között, s hogy a hasonló programmal induló jelöltek választási tömörüléseket (pártokat) alkossanak. Ha ezt az összehasonlítást vesszük alapul, akkor az új magyar választási törvény rendelkezései nem kevésbé korlátozónak, korlátozásai nem kevésbé önkényesnek mutatkoznak, mint a korábbiak.

[Kis János]: Hogyan keressünk kiutat a válságból?

A Beszélő javaslatai


A magyar gazdaság válságban van. A nemzeti jövedelem 1979 óta alig nőtt. A beruházások visszaestek. Néhány vezető iparág termelését a piaci kereslet szűkülése korlátozza; mások a pénzügyi megszorítások, az anyag- és alkatrészhiányok miatt kénytelenek visszafogni a tevékenységüket. A fogyasztói árak gyorsabban emelkednek a jövedelmeknél, miközben az áruellátás és a szolgáltatások színvonala romlik. Hatósági szükségintézkedések zavarják meg a vállalati gazdálkodást.

[Kis János]: A nemzet ügye és a pénzügyek


1982 februárjában százhét aláíró levéllel fordult Hetényi István pénzügyminiszterhez. Arra kérték, vizsgálja fölül a Magyar Nemzeti Bank három hónappal korábbi közleményét, amely megtiltja, hogy magyar állampolgárok élelmiszert és más fontos használati cikkeket vigyenek vagy küldjenek ki az országból. A levélírók érvelése egyszerű: nem vitatván gazdasági jogosultságát, emlékeztetnek rá, hogy az intézkedés különösen nehéz helyzetbe hozza a magyar állampolgárok egy nem kicsiny csoportját – akiknek rokonai vagy barátai élnek a környező országokban.

[Kis János]: Magyarország 1983 tavaszán


Három kérdés aggasztja a magyarországi közvéleményt:

– meddig tart még és mire vezet a magyar gazdaság állapotának romlása;

– milyen következményeket hoznak miránk, magyarokra a nagyhatalmak elmérgesedő ellentétei;

– mi lesz a sorsa a szomszédos országokban élő magyar nemzeti kisebbségeknek?

Nem azért foglalkozunk lapunkban ezekkel a kérdésekkel, hogy jóslatokba bocsátkozzunk.








[Kis János]: A Titanic fedélzetén?


Találkoztam olyan véleménnyel, amely szerint
a Titanic fedélzetén játszó zenekarra emlékeztetünk.
Jan Jozef Szczepanski
Zycie Warszawy, 1981. december 12.

Fellélegezhetünk, adta tudtunkra december 13-a után a hivatalos magyar tömegtájékoztatás. Fellélegezhetünk, a legrosszabbat máris elkerültük. Lengyelország megmenekült a káosztól – s a lengyel hadsereg mentette meg, külső beavatkozás nélkül. Nem lesz könnyű rendet teremteni – kivált a fejekben –, de a végén Lengyelországban is az lesz, ami nálunk.





[Kis János]: Lapunk elé


Azt mondják, Magyarországon nem történik semmi. A nép örül, hogy békén hagyják a politikával; ráérő idejében családi házat épít, baromfit tenyészt, kontárkodik. Az értelmiség bezárkózott a kultúra kertjébe, a politikát maga is politikusokra hagyja. Az egyházak együttműködnek az állammal.

Wisinger István: Látogatóban Göncz Árpád köztársasági elnöknél


– A választások óta a taxisblokád utáni második legsúlyosabb belpolitikai válságát éli ezekben a hetekben az ország. A két szélsőséges álláspont szerint a teljes káosz felé rohanunk, a másik vélemény szerint demokratikus átalakulás zajlik, ezért a kelleténél súlyosabb, nagyobb árat fizetünk, különösen gazdasági területen és a szociális gondokat illetően. Ön hogy látja ezt?

–efhá– [F. Havas Gábor]: A köztársaság börtönviselt ideiglenes elnöke

Bemutatjuk Göncz Árpádot


Először arra kérnélek, mondj valamit a családi hátteredről és az indulásodról.

Göncz Árpád: Elég jellegzetes társadalmi termék vagyok. Középosztályi származék, noha szüleim nem rendelkeztek képesítéssel. Egyedüli gyerek voltam a családban, reálgimnáziumban érettségiztem, majd jogot végeztem. Nem mintha a jog iránt különösen nagy vonzalmat éreztem volna, de ez volt abban az időben egy pénztelen középosztálybeli fiatalember számára szinte az egyetlen nyitott pálya.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon