Kezdő ellenzéki koromban balsorsom a hivatali főnökömmel sodort össze aláírásgyűjtés közben. Már nem rejthettem véka alá a kezemben tartott ívet, különben is főnököm nemegyszer hangoztatta – szűkebb társaságban – ellenzéki nézeteit, és meggyőződéses pártonkívüli volt.
Az országgyűlési választások szabályait, a bonyolultnak és sokak által egyenesen alkotmányellenesnek tartott választójogi törvényt most már nyugodtan átadhatjuk az ég segítségével megválasztott Országgyűlésnek. Remélhetőleg idővel megváltoztatja majd. Jóval sürgetőbb azonban, hogy ez az Országgyűlés a helyi választások szabályairól határozzon.
Az eddig elkészült tervezetek ebben a bonyolult szabályrendszerben több kérdést is nyitva hagynak.
– Mit vár az erdélyi magyarság az új magyar parlamenttől?
Szőcs Géza: Azt hiszem, az elmúlt évek világossá tették, hogy felelős magyar politikai erő nem kormányozhat többé Budapesten annak figyelmen kívül hagyásával, hogy létezik egy kétmilliót meghaladó magyar kisebbség a Kárpát-medencében, Magyarországtól keletre, vagyis Erdélyben. Eddig a felismerésig már a leköszönő kormány is eljutott. Hogy mit várnak odaát, Erdélyben az új magyar kormánytól?
Beszélő: Mikor értesültél a megállapodásról?
Orbán Viktor: Tegnap este. Tegnap fél tíz körül.
Beszélő: És mi a véleményed róla?
O. V.: Abból a szempontból mindenképpen jó, hogy mutatja az esélyt: a két nagy párt, bár az egyik ellenzékben van, a másik ellenzékben lesz, mégis képes rá, hogy egyezkedjen, és ésszerű megoldásokat találjon nyitott kérdésekre. Ez a tervezet nagyon-nagyon jó megoldásokat ajánl.
Beszélő: Mi késztette a Magyar Demokrata Fórumot arra, hogy beleegyezzen: az SZDSZ-es Göncz Árpád legyen a köztársaság ideiglenes elnöke, holott a parlamenti mandátumok száma alapján a maga jelöltjének is megszerezhette volna ezt a posztot?
Kónya Imre: A felelősségtudat, amely a Fórum eddigi politikájában is megnyilvánult. Az MDF úgy értékelte, hogy az ország érdekében meg kell kötni bizonyos megállapodásokat. A megállapodásoknak többnyire az a lényege, hogy engedni kell olyankor is, amikor ez látszólag nem közvetlen érdeke a megállapodáskötőnek.
Április 29-én, pár napos intenzív tárgyalássorozat után, megállapodás született a kormányalakító MDF és az ellenzék fő erejét adó szabad demokraták között. Az egyezség két legfeltűnőbb pontja, hogy a Fórum elfogadta Göncz Árpád köztársasági elnökké jelölését, míg az SZDSZ hozzájárult az alkotmányerejű – s ezért csak kétharmados többséggel elfogadható – törvények körének szűkítéséhez.
Tisztelt Küldöttgyűlés! Kedves Barátaim!
A választás, amely mögöttünk van, nem egy volt a parlamenti képviselő-választások sorában. Ez a választás békés úton véget vetett a pártállami rendszernek.
Mielőtt ezt a kényes tárgyú cikket egyáltalán elkezdeném, le kell szögeznem, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az RMDSZ egyetlen magyarországi párttal, így a Szabad Demokraták Szövetségével sem áll hivatalos kapcsolatban, minden ilyen irányú román politikai vád indokolatlan. Az RMDSZ különben sem pártszerű szerveződés, hanem koalíciója mindazoknak a politikai áramlatoknak, amelyek az erdélyi – továbbá felső-Tisza-vidéki, partiumi, bánsági stb. – magyarság körében kialakultak: van köztük kereszténydemokrata, liberális, szociáldemokrata, radikális demokrata irány.
Lezajlott a választás második fordulója: van kilencvenkét szabad demokrata képviselő a parlamentben, az országgyűlés egynegyede. Győzött a keresztény-nemzeti jobbközép, a szociálliberális szabad demokraták pedig elhelyezkedhetnek a balközépen. A konzervativizmussal való pózolás nem illett ehhez a párthoz. Aki a jobbközéphez akar tartozni, azt egy mágnes át fogja húzni a keresztény-nemzeti centrumhoz. Ha tetszik, ha nem, az erők logikája folytán a szociálliberálisoknak a balközép pozíció marad, az a természetes helyük. Nem volna ésszerű a parlamentáris jobboldalon versengenünk az MDF-fel.
Ha fonák módon is, de megvalósul a szabad demokraták régi törekvése és álma: Magyarországnak erős, cselekvőképes kormánya lesz. Az április 9-i forduló után az MDF a vártnál jóval kényelmesebben alakíthat kormányt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal együtt, hiszen a jobbközép összesen 229 képviselői helyet (59%-ot) szerzett.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét