Az a kiterjedt válság, amit Sztálin és epigonjai maguk után hagytak, a pártállam szintjén többé már nem menedzselhető. A felismerés, amely tavaly Kelet-Európán söpört végig, a jelek szerint a Szovjetuniót sem kerülhette el. Az SZKP KB február eleji plénumán legalábbis nyomokban már fellelhető volt.
Óvatosan és visszafogottan fogalmazott ez a plénum, a robbanás küszöbén a saját túléléséhez próbált biztosítékokat teremteni az apparátus.
– Először is, nemcsak a nagyatádi, hanem a zalaegerszegi gépesített lövészdandár is megszűnt. Ezen a területen viszonylag több dandár állomásozott, kis területen. Mivel az ország doktrínája megváltozott, lehetővé vált, hogy a délnyugati területen ritkítsuk csapatainkat.
– Mennyi az a „viszonylag több dandár”?
– Ezt nem mondhatom meg, mindenesetre kettő megszűnt közülük. Hozzátartozik, mint emlékezetes, bejelentettük, hogy a jugoszláv, osztrák határ ötven kilométeres körzetéből kivonjuk a csapatokat.
A Magyar Hírlap 1990. február 16-i számában közzétették az ez évi magyar irodalmi és nyelvtan szóbeli és írásbeli érettségi tételeket, és egy új vizsgarendet körvonalaztak. Minthogy az érvényes rendeleteket nem vonták vissza, ez az eljárás jogsértő és elfogadhatatlan.
Február 19-én értekezletünkön mint a budapesti magyartanárok legfelsőbb szakmai testülete elhatároztuk: tiltakozunk az ellen, hogy
1. nyilvánosságra hozzák az írásbeli érettségi tételeket, és az ellen is, hogy azelőtt teszik ezt, mielőtt az iskolák megkapták volna a tételsort, ill.
Nagy Sándor megmutatta vasöklét. Rozsdásnak találtatott. Ám a rozsda, mint tudjuk, vérmérgezést okozhat.
Január 29-én volt évtizedek óta az első igazi éhségtüntetés Magyarországon. A szakszervezeti vezérek, szónoki kötelességüket letudván, faképnél hagyták a sokaságot, hadd forogjon keserű levében. Tanulhatunk tőlük hidegvért.
A január végi tüntetés nyilvánvalóvá tette, amit amúgy is sejteni lehetett: egyre nő a szakadék a politizáló osztályok és a társadalom mélyrétegei között.
Tekintet nélkül a választási kampányra, a segélykérő, dicsérő és gyalázkodó levelekre, találkozókra, tanácskozásokra és a napi két-három órás alvásokra, kivettem a könyvtárból Max Weber – Hans Mommsen által szerkesztett – összes műveinek egyik nemrég megjelent kötetét, amely a húszas években publikált közéleti írásait és beszédeit tartalmazza. Az indíttatás homályos volt és ösztönös.
Az 1986-os sajtótörvényt némi hiúskodással Lex Beszélő-nek is nevezhetnénk. Engedélyezetlen lapunk kiadására ugyanis, jó másfél évvel az indulása után kísérletképpen engedélykérelmet nyújtottunk be az efféle ügyekben illetékes Tájékoztatási Hivatalhoz. Megtehettük, hiszen a hatályos minisztertanácsi rendelet nem zárta ki, hogy magánszemélyek társulása lapot adjon ki.
Kedden reggel elkísértek V. kerületi választóim a Spartacus presszóból a Kossuth térig. Sok volt közöttük az új barát, és szívemet összeszorította az egyik házilagos transzparens:
„Szeretünk, Gazsi!” Fognak-e vajon szeretni azután is, hogy beszélek a parlamentben, hiszen tudom, hogy majd patikamérlegre teszik minden szavam. Minden lépésnél emlékek rohantak meg. Hiszen ott laktam évekig a presszóval szemben, a Hold utca és a Báthory utca sarkán, lakásomból indult el jó néhány tüntetés, a ház előtt csavarták ki Haraszti Miklós és az én kezemből 1987.
Érdeklődöm két kedvenc hentesemnél (vagyis hát azoknak a boltoknak a vezetőjétől, ahol legtöbbször vásárolok): vajon csökkent-e a forgalmuk a január 8-i áremelések hatására. Az egyik bevétele nem mérséklődött mondjuk a júniusihoz képest – mert persze egy csendes héthez, nem pedig a drágítást megelőző felvásárlásokhoz érdemes viszonyítani –, tehát csupán a forgalom mennyiségi csökkenése következett be. A felvágottakat egyébként még a régi áron adja, mivel a szállító bajai húsipari vállalat kiárusító akcióval kedvez régi kereskedőpartnereinek.
„Az MSZP kilép a kormányból, ha folytatódik a fenyegetőzés” – nyilatkozta a Vasárnapi Híreknek az eddig szelídnek és „progresszív”-nek ismert Vitányi Iván, az államszocialista párt elnökségének (egyetlen ismert értelmiségi) tagja.
Mintha egy futballkapus azt mondaná: „Le fogok vonulni a pályáról, ha továbbra is kapura lőnek!”
Fábry Béla, egy másik elnökségi államszocialista pedig azt mondta, hogy meg kell vizsgálni, vajon nem szolgált-e nemzetbiztonsági érdeket a lehallgatás.
A bomba felrobbant, de sérülés nem történt. A belügyminiszter (egyelőre) kitart a posztján, nem függesztették fel sem az állambiztonsági miniszterhelyettest, sem a belső elhárítás vezetőjét. Megnyugtatólag nyilatkozik a sajtónak a budapesti állambiztonság – az irataprítástól kissé megfáradt – főnöke is. A pártállamról a múlt év végén lebontották a tetőszerkezetet, csak a tartóoszlopok maradtak.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
4 év 6 nap
6 év 26 hét
6 év 29 hét
6 év 29 hét
6 év 31 hét
6 év 31 hét
6 év 31 hét
6 év 33 hét
6 év 34 hét
6 év 34 hét