[Kis János]: Országgyűlés után
Így kezdődött
Bármily keveset ért az 1984-es választójogi törvénymódosítás,
Így kezdődött
Bármily keveset ért az 1984-es választójogi törvénymódosítás,
Egy beszéd és előzményei
Kádár 1957 júniusában, az országos pártértekezleten foglalta össze hosszú távra szóló politikai bölcsességét. Titkári beszámolója és zárszava kétfelé polemizál. Nagy Imrééknek szemére veti, hogy kivitték az utcára a párt belső vitáit, és hogy egyezkedéssel próbálták leszerelni a párttal szemben fellépett erőket. Rákosiékat azért marasztalja el, mert nem törődtek a tömegek tűrőképességével, s így maguk űzték az embereket az ellenséges csoportok táborába.
1986 tavaszán kemény leckét kapott a világ. Nekünk magyaroknak is feladták a leckét. Leckét kapott az ország politikai vezetése; leckét kapott az ország lakossága; és leckét kapott a demokratikus ellenzék.
Június 7-én, a környezetvédelmi világnap alkalmából tartott beszédében Maróthy László miniszterelnök-helyettes azt találta mondani, hogy a csernobili „műszaki katasztrófa” tanulságai az egész emberiség „kincsét” képezik.
Miért ígérnek növekedést?
Egyetértünk a Hírmondó kommentátorával (Egy arasszal közelebb a szakadékhoz. Hírmondó 1986/1. sz.): a mégoly szerény gyorsulással számoló tervkoncepciót sem alapozták meg az 1981–85 közötti időszak eredményei. Egyeden olyan célt sem sikerült megvalósítani, amelyet a kormányzat – okkal – szükségesnek tartott az „új növekedési pályára” való áttéréshez (maga a jelszó is kikopott a használatból).
Miért ne?
Másként történt. Nemhogy távolmaradt volna a séta beharangozott színhelyeitől, a karhatalom elképesztően nagy apparátussal vonult fel. A túlméretezett erőfitogtatást még magyarázhatjuk azzal, hogy a közrend őrei biztosra akartak menni. De amikor a gumibotozásnak nekiláttak, már pontosan tudták, hogy nincs mitől tartaniuk: a környezetvédelmi séta nem dagad rendszerellenes tömegtüntetéssé (a 30. évben vagyunk...)
Bár a Reagan–Gorbacsov-találkozó csupán a kezdet kezdete, az elkövetkezendő világpolitikai fejlődés körvonalai meglepő élességgel kirajzolódnak. Ez a folyamat más lesz, mint a ’70-es évek elejének enyhülése volt.
Miért csinálták?
A lengyel és a magyar pártvezetés pánjai és ispánjai – ó, történelmi testvériség – évek óta kölcsönösen utánozni próbálják egymást. Jaruzelski négy éve ígéri inkább önmagának, mint népének, hogy országában Kádár-rendszert teremt, méghozzá olyat, amilyennek az a jelenlegi válsága előtt látszott.
Mire int a jogérzék?
Azzal, hogy nem dolgozik, a munka nélkül élő ember még senki testi épségében, vagyonában nem tett kárt. Kézenfekvőnek tűnik persze, hogy inkább fog személyi vagy anyagi kárt okozó bűncselekményt elkövetni, mint ha rendszeres munkát végezne. Ám ahhoz, hogy a hatályos magyar jog közveszélyes munkakerülőnek minősítse, nem szükséges valóban elkövetnie azt, amire az átlagosnál nagyobb esélye van.
Felemás restauráció
Magyarországon 1956 novembere, Csehszlovákiában ’68 augusztusa után hiánytalanul restaurálták a szovjet mintájú politikai rendszert. Itt újjászervezték, ott tömeges tisztogatásokkal szelídítették meg a pártot, majd minden szinten helyreállították megingott főhatalmát. Felszámolták az ellenállás illegális szerveit (nálunk pl. a felkelőcsoportokat, odaát pl. a független rádióadók hálózatát), törvényen kívül helyezték és szétzúzták az önálló társadalmi szervezkedés átmenetileg elismert intézményeit (pl.
Régen elmúltak azok az idők, amikor a politikai közönség nem elhanyagolható része a pártvezetéstől várt útmutatást. Persze az is régen volt, amikor a vezetés még mozgósítani kívánta a társadalmat állásfoglalásaival. Ha megnyilatkozik, ma már elsősorban azért, hogy az apparátusok alkalmazottaival tudassa, milyen magatartást vár tőlük.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 13 hét
8 év 38 hét
8 év 42 hét
8 év 42 hét
8 év 43 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 47 hét