[Kis János]: Kik azok a máskéntgondolkodók,

Kezdetben vala az „ellenzék” meg az „ellenség”. Nem kellett messzire menni az ellenségkép megalkotásáért: épp csak hogy lefújták a port a sztálinista korszak kliséiről. Az ellenség a sötétben szövögeti összeesküvéseit; jó pénzért kiszolgálja a nyugati felforgató és hírszerző központokat; a törvényes rendet – nem úgy, mint más, becsületes emberek – nem tiszteli; a magyar népnek rosszat akar, azon a nézeten lévén, hogy minél rosszabb (a társadalomnak), annál jobb (neki).

• Tovább

[Kis János]: Vég és kezdet

Egy beszéd és előzményei

Kádár 1957 júniusában, az országos pártértekezleten foglalta össze hosszú távra szóló politikai bölcsességét. Titkári beszámolója és zárszava kétfelé polemizál. Nagy Imrééknek szemére veti, hogy kivitték az utcára a párt belső vitáit, és hogy egyezkedéssel próbálták leszerelni a párttal szemben fellépett erőket. Rákosiékat azért marasztalja el, mert nem törődtek a tömegek tűrőképességével, s így maguk űzték az embereket az ellenséges csoportok táborába.

• Tovább

Reményi Szilárd [Hann Endre]: Csernobil: botrány és lecke

1986 tavaszán kemény leckét kapott a világ. Nekünk magyaroknak is feladták a leckét. Leckét kapott az ország politikai vezetése; leckét kapott az ország lakossága; és leckét kapott a demokratikus ellenzék.

Június 7-én, a környezetvédelmi világnap alkalmából tartott beszédében Maróthy László miniszterelnök-helyettes azt találta mondani, hogy a csernobili „műszaki katasztrófa” tanulságai az egész emberiség „kincsét” képezik.

• Tovább

[Kis János]: A Dunánál

Miért ne?

Másként történt. Nemhogy távolmaradt volna a séta beharangozott színhelyeitől, a karhatalom elképesztően nagy apparátussal vonult fel. A túlméretezett erőfitogtatást még magyarázhatjuk azzal, hogy a közrend őrei biztosra akartak menni. De amikor a gumibotozásnak nekiláttak, már pontosan tudták, hogy nincs mitől tartaniuk: a környezetvédelmi séta nem dagad rendszerellenes tömegtüntetéssé (a 30. évben vagyunk...)

[Kis János]: „Fáradt akarók hada...”

Miért ígérnek növekedést?

Egyetértünk a Hírmondó kommentátorával (Egy arasszal közelebb a szakadékhoz. Hírmondó 1986/1. sz.): a mégoly szerény gyorsulással számoló tervkoncepciót sem alapozták meg az 1981–85 közötti időszak eredményei. Egyeden olyan célt sem sikerült megvalósítani, amelyet a kormányzat – okkal – szükségesnek tartott az „új növekedési pályára” való áttéréshez (maga a jelszó is kikopott a használatból).

• Tovább

[Kis János]: Még egyszer a munkakényszerről

Mire int a jogérzék?

Azzal, hogy nem dolgozik, a munka nélkül élő ember még senki testi épségében, vagyonában nem tett kárt. Kézenfekvőnek tűnik persze, hogy inkább fog személyi vagy anyagi kárt okozó bűncselekményt elkövetni, mint ha rendszeres munkát végezne. Ám ahhoz, hogy a hatályos magyar jog közveszélyes munkakerülőnek minősítse, nem szükséges valóban elkövetnie azt, amire az átlagosnál nagyobb esélye van.

• Tovább

[Kőszeg Ferenc]: Kér még a nép?

Miért csinálták?

A lengyel és a magyar pártvezetés pánjai és ispánjai – ó, történelmi testvériség – évek óta kölcsönösen utánozni próbálják egymást. Jaruzelski négy éve ígéri inkább önmagának, mint népének, hogy országában Kádár-rendszert teremt, méghozzá olyat, amilyennek az a jelenlegi válsága előtt látszott.

• Tovább

[Kis János]: Csúcstalálkozó után

Bár a Reagan–Gorbacsov-találkozó csupán a kezdet kezdete, az elkövetkezendő világpolitikai fejlődés körvonalai meglepő élességgel kirajzolódnak. Ez a folyamat más lesz, mint a ’70-es évek elejének enyhülése volt.

• Tovább

[Kis János]: Lengyel fejlemények – magyar tanulságokkal

Felemás restauráció

Magyarországon 1956 novembere, Csehszlovákiában ’68 augusztusa után hiánytalanul restaurálták a szovjet mintájú politikai rendszert. Itt újjászervezték, ott tömeges tisztogatásokkal szelídítették meg a pártot, majd minden szinten helyreállították megingott főhatalmát. Felszámolták az ellenállás illegális szerveit (nálunk pl. a felkelőcsoportokat, odaát pl. a független rádióadók hálózatát), törvényen kívül helyezték és szétzúzták az önálló társadalmi szervezkedés átmenetileg elismert intézményeit (pl.

• Tovább

[Kis János]: A „reform”-tól a „továbbfejlesztés”-ig vagy a reformig?

Régen elmúltak azok az idők, amikor a politikai közönség nem elhanyagolható része a pártvezetéstől várt útmutatást. Persze az is régen volt, amikor a vezetés még mozgósítani kívánta a társadalmat állásfoglalásaival. Ha megnyilatkozik, ma már elsősorban azért, hogy az apparátusok alkalmazottaival tudassa, milyen magatartást vár tőlük.

• Tovább