Skip to main content

Beszélő

Solt Ottilia: A lánchídi csata

Beszélgetés Pongor Sándor ezredessel, a BRFK Közbiztonsági (ma már Közrendvédelmi) Osztálya vezetőjével


– Ön azt mondta nemrég egy pártok közötti konzultáción, ’83 óta nem volt felhatalmazása a rendőrségnek arra, hogy erőszakosan oszlasson tömeget. Ha erőszakra került sor, akkor ez mindig merő félreértésből történt. Vagy ahogy említette, idegesek voltak a rendőrök.

Pongor: Mint mondottam – és ezt tudom is vállalni, pontosabban csak ezt tudom vállalni –, nem volt a Vencel térhez hasonló jelenség; és még… sorolhatnám. Tehát nem volt rendőrkarhatalmi fellépés. Ebben nem volt semmi politika, ezt én kifejezetten szakmai szempontból mondom.


F. Havas Gábor: Régi jó március tizenötödikék


1983

„Körülbelül 11 órakor véget ért a hivatalos ünnepség a Nemzeti Múzeumnál. Néhány barátommal elhatároztuk, elmegyünk a Petőfi-szoborhoz. (…) Fél 12 körül már kisebbfajta tömeg gyűlt össze a szobor körül, négy-ötszázán lehettünk, túlnyomórészt fiatalok, de volt néhány idősebb ember is köztünk. Kis csoportokban beszélgettünk, a hangszórókból dalok, kórusművek harsogtak. Néhányan szavalni kezdték a Nemzeti dalt, a tömeg átvette és egyre nagyobb hangerővel mondta a verset.


Helyreállt a baloldal egysége


Király Zoltán hajdan a T. Ház fenegyerekeként kezdte parlamenti pályafutását. Felszólalásait jeges borzongások, idegrángások, halk sikolyok, hangos morajok és dühödt megjegyzések kísérték. De ő csak állt a vártán, állt merészen. Újabb és újabb ellenvetésekkel bombázta a tespedtséghez szokott honatyákat és honanyákat. Hol vannak már ezek a daliás idők! Idegeit, úgy tűnik, erősen megviselték a közelmúlt politikai csatározásai, mert ma együtt szorong azokkal a levitézlett nagyságokkal, akiknek nemrég még minden szavától vér tolult a fejükbe.

Tamás Gáspár Miklós: Isten Önökkel!


A szabad demokraták kivonultak a parlamentből – no persze csak ebből a parlamentből. Balla Évával összenéztünk, és úgy döntöttünk: elég volt. A parlamentet eddig csak-csak fegyelmezte a háromoldalú tárgyalások réme és a kormány fenyegetése; de ahogyan a kormány a választási harc közeledtével egyre inkább úgy érezte, hogy a „Nemzeti Háromszög” megegyezéseit nem érdemes betartani, a parlamentnek – ezúttal az ország érdekeit is szolgáló – pártállami szolgalelkűsége is szétbomlott.

A lehallgatási botrány körüli manipuláció csak az utolsó csöpp volt a pohárban.


Tiltakozás


A Magyar Hírlap 1990. február 16-i számában közzétették az ez évi magyar irodalmi és nyelvtan szóbeli és írásbeli érettségi tételeket, és egy új vizsgarendet körvonalaztak. Minthogy az érvényes rendeleteket nem vonták vissza, ez az eljárás jogsértő és elfogadhatatlan.

Február 19-én értekezletünkön mint a budapesti magyartanárok legfelsőbb szakmai testülete elhatároztuk: tiltakozunk az ellen, hogy

1. nyilvánosságra hozzák az írásbeli érettségi tételeket, és az ellen is, hogy azelőtt teszik ezt, mielőtt az iskolák megkapták volna a tételsort, ill.




(D. J.) [Dési János]: Egyenletes elosztás

Megkezdődött a hadsereg létszámának csökkentése


– Először is, nemcsak a nagyatádi, hanem a zalaegerszegi gépesített lövészdandár is megszűnt. Ezen a területen viszonylag több dandár állomásozott, kis területen. Mivel az ország doktrínája megváltozott, lehetővé vált, hogy a délnyugati területen ritkítsuk csapatainkat.

– Mennyi az a „viszonylag több dandár”?

– Ezt nem mondhatom meg, mindenesetre kettő megszűnt közülük. Hozzátartozik, mint emlékezetes, bejelentettük, hogy a jugoszláv, osztrák határ ötven kilométeres körzetéből kivonjuk a csapatokat.




Pataki Gábor: Késleltetett visszacsatolás


Az a kiterjedt válság, amit Sztálin és epigonjai maguk után hagytak, a pártállam szintjén többé már nem menedzselhető. A felismerés, amely tavaly Kelet-Európán söpört végig, a jelek szerint a Szovjetuniót sem kerülhette el. Az SZKP KB február eleji plénumán legalábbis nyomokban már fellelhető volt.

Óvatosan és visszafogottan fogalmazott ez a plénum, a robbanás küszöbén a saját túléléséhez próbált biztosítékokat teremteni az apparátus.


Berényi Ilona: A törpeség forradalma


Csak tollal és mikrofonnal küzdenek egymással a felek, de a harc azért harc. Cikkében (Hová álljanak a belgák – Magyar Nemzet, február 5.) Ágh Attila kifejti: a sajtó ellenőrzése körül folyik a fő ütközet, s nem véletlenül.

A nemzeti médiákban – mondja Ágh Attila – az őrségváltás csak egy korábbi aránytalanságot hivatott kiküszöbölni. Mégpedig az SZDSZ által végrehajtott, csendes hatalomátvételt. Az SZDSZ – mutat rá Ágh Attila – kihasználta a politikai élet színvonaltalanságát, és egyenesen a legkínosabb műsorokat vette célba.


Solt Ottilia: Nép, csőcselék, vasököl


Szó érte a ház elejét. –Laki– előző számunkban közölt írásában (Dichtung und Warheit) szemünkre hányja, hogy elfogultan tájékoztatunk: a híres január 29-i SZOT rendezte tüntetésről szóló tudósításban elhallgattuk az antiszemita megnyilvánulásokat. Nem arról van szó, hogy a riporter, S. O. pancser vagy süket, hanem arról, hogy vonakodik elismerni a valóságot. A szalondemokrata tiszteletével övezett nép netán fasisztoid csőcselék!

Eörsi János: Kornai és az MSZP


A bomba, amit Tamás Gáspár Miklós még az ősszel emlegetett, felrobbant. A kanócot Lóránt Károly, saját bevallása szerint „tervhivatali bürokrata” gyújtotta meg az expártlap február 16-i számában, Kornai és a szabad demokraták című írása által.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon