Skip to main content

Beszélő

A terepszínű párt


Lezajlott az MSZMP rég várt kongresszusa, amely előtt ki-ki a pártszakadás félelmének vagy reményének adott hangot a maga vérmérséklete szerint. A pártszakadásra nem került sor. Az MSZMP összeszedte minden erejét és átalakult azzá, ami addig is volt. Nem csupán új minőségű szervezet nem jött létre a régi helyén, hanem bizonyos mértékig restauráció zajlott le, visszaállt az az állapot, amely az utolsó évek megzavarodott viszonyai előtt a kádári évtizedekben uralkodott.

Tölgyessy Péter: Az államfő hatalma


Ha a szabad demokraták kezdeményezése nem állja útját, akkor a magyar szavazók az MSZMP és az MDF egyezségének megfelelően rövidesen köztársasági elnököt választanak. Az államfő számos belpolitikai jogköre mellett nemzetközi kapcsolatainkban is képviselni fogja a magyar államot, és ő lesz a fegyveres erők főparancsnoka.

K. J. [Kis János]: Közjáték Ottóval


Ma Magyarországon minden politikai szenzáció rövid életű. Mire az egyik petárda fénye felvillan, már robban is a következő.

Október első napjaiban Habsburg-láz kerítette hatalmába az országot. Kisgazda körökből felröppent a javaslat: legyen Habsburg Ottó az ellenzék köztársasági elnökjelöltje. Dr. Habsburg először homályos igent mondott esetleges jelöltetésére a SZER tudósítójával folytatott telefonbeszélgetésben. Aztán, titkára útján, határozott nemet. Aztán a magyar rádióban megismételte a nemleges választ, érzékeltetve, hogy a nemből lehet még igen is.


K. J. [Kis János]: Ha szakad az MSZMP

Előreszámlálás


Kádár János mamutpártja nem maradhat egyben. Több mint 800 ezer embert kötött az államhoz. Tagságában minden réteg megjelent, a közigazgatási és gazdasági oligarhiáktól a szellemi eliteken át a munkásokig és alkalmazottakig. Ott volt minden településen, minden munkahelyen. Lehetetlen, hogy ekkora tömeg, ennyiféle érdek és világnézet egyazon szervezetben vészelje át a pártállam széthullását. Nem mindegy azonban, hogyan válnak el egymástól.

Legkorábban a tagság leolvadása kezdődött meg.


Kis János: A visszaszámlálás megkezdődött


A megegyezés esélyei

Az MSZMP vezetői persze nyomás alatt tették magukévá a többpártrendszer követelését. De nem az 1980-as gdanski forgatókönyv ismétlődött meg. Akkor a falhoz szorított lengyel kommunista vezetés azért kötött alkut a független munkásmozgalommal, mert nem volt fölkészülve rá, hogy erőszak útján rekessze ki az ellenzéket a politikai arénából. A mai magyar (és lengyel) kommunista vezetés azért kíván, jóval kisebb nyomás alatt, alkut kötni, mert szüksége van rá, hogy bevonja az ellenzéket a politikai rendszer működésébe.


Kis János: Forr a világ


1956 követelései ismét napirenden vannak. Némelyek, mint az ország külpolitikai semlegessége, a távolabbi lehetőségek között jelentek meg. Mások, mint az alkotmányos többpártrendszer, a politikai küzdelmek közvetlen céljai közé kerültek.

Ez döntő lélektani fordulat. A forradalom jelszavait nemcsak az elnyomás szorította ki a nyilvánosságból több mint 30 éven át.


[Kis János]: Vezetési válság után – politikai válság közben


Éppen egy esztendeje, hogy lapunk – az ország egyre hangosabban politizáló közvéleményét visszhangozva – leírta: Kádárnak mennie kell. Utolsó hivatali évében a mind jobban elszigetelődő pártfőtitkár már csak késleltette az elkerülhetetlent. Politikai múltja nyomasztó teherként nehezedett politikai jelenére. Képtelen volt szembenézni a válsággal, amelybe három évtizedes országlása torkollott. A számára érthetetlen helyzetben cserbenhagyta híres taktikai érzéke is.

[Kis János]: Tájkép, csata előtt



Ez már a miénk! Práter utca, 1956. október
Ez már a miénk! Práter utca, 1956.

[Kis János]: Mitől féljünk?


A helyzet nyitottá vált

Ha az emberek körültekintenek a szovjet világrendszer kelet-európai térségein, mindenfelé a bomlás jeleit észlelik. Romániában addig fokozódott az elkeseredés, hogy immár a lankadatlan terror sem képes föld alá szorítani. Csehszlovákiában megkezdődött az éppen húsz éve regnáló klikk felmorzsolódása. Lengyelországban a puccs utáni rezsim nem tudta kiszorítani a politikából a szervezett munkásmozgalmat és az értelmiségi ellenzéket.


[Kis János]: Országgyűlés után


Így kezdődött

Bármily keveset ért az 1984-es választójogi törvénymódosítás,

  • Tovább
  • Blogok

    „Túl későn jöttünk”

    Zolnay János blogja

    Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

    Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

    Tovább

    E-kikötő

    Forradalom Csepelen

    Eörsi László
    Forradalom Csepelen

    A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

    A „kieg” ostroma

    1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

    Tovább

    Beszélő a Facebookon