Skip to main content

Beszélő

Wekler Ferenc: A szabadság öt korlátja

Wekler Ferenc felszólalása az önkormányzati törvény vitájában


1. A polgármester. Ha a polgármester gyakorolja az államigazgatási hatásköröket, a kormány jogszabályokkal, határozatokkal utasíthatja a települési önkormányzatok polgármesterét olyan tevékenységre, amely sértheti az önkormányzat érdekeit. Engedjék meg, hogy egy gyakorlati példát is mondjak erről az elmúlt évekből. Egy most is érvényben lévő rendelet megadóztatja a nem lakás céljára szolgáló helyiségeket. Ezt a mi vidékünkön, a borvidékeken présházadónak szokták nevezni. A korábbi kormányzat azzal a céllal vetette ki, hogy az üdülőtulajdonosok fizessenek plusz adót.

„Ezen a gesztuson ne múljék…”

Ki képviselje a kisebbségeket?


Cs. Gyímesi Évát, az ismert kolozsvári irodalomtörténészt és a megyei RMDSZ vezetőségének tagját telefonon kérdeztük meg az állásfoglalásról.

Határozottan visszautasította azt az interpretációt, amely szerint kiadását a román kormány vagy a Front vezetőinek nyomása magyarázná. Ez a megegyezést kereső, békülékeny politika szellemében született, nagy belső viták után. Ő maga teljes mértékben azonosul a nyilatkozatba foglaltakkal, bár számára is világos, hogy a két ország nemzetiségi viszonyai a legkevésbé sem „paritásosak”.


Bauer Tamás: Most örüljünk?

Kettős vereség


Megkönnyebbülhetünk valóban, hiszen csúfos vereséget szenvedett az MSZP, az MSZMP, Király Zoltán és még néhány minipárt. Miközben a közvélemény-kutatási adatok szerint a megkérdezettek nem túl nagy többsége a közvetlen elnökválasztás híve volt, a népszavazás tanúsága szerint e többség többsége nem tartotta ezt a kérdést annyira fontosnak, hogy vegye magának a fáradságot, és elmenjen szavazni. A részvételi arány olyannyira alacsony volt, hogy valószínűleg a népszavazás egy kellemes tavaszi vagy őszi vasárnapon sem lett volna eredményes.

Eörsi János: Önkormányzati önkény


Hétfő délelőtt a parlamentben Kónya Imre MDF-frakcióvezető napirend előtti felszólalásra jelentkezett, és felolvasta a kormánypártok közös nyilatkozatát, amelyben felszólították az SZDSZ-t: „haladéktalanul térjen vissza” az MDF–SZDSZ-megállapodásban „vállalt kötelezettségei teljesítéséhez”, és adja hozzájárulását ahhoz a 2/3-os szavazatarányhoz, amely az önkormányzati rendszerrel kapcsolatos alkotmánymódosítás elfogadtatásához szükséges.

Langmár Ferenc: Nyugodt erő – szabad kéz


Rabár pénzügyminiszter változtatott az érvelésben. Pajzsként a korábbi pénzügyminisztert (és kormányt) tolta előre. Mint többször elmondta, a korábbi kormány által vállalt IMF-kötelezettségek kötelezőek a mostani kormány számára is, s ez megköti kezüket. De jövőre minden másképp lesz. Rabár pénzügyminiszter az IMF-ről alig beszélt.

Az IMF azonban nem elégedett meg a Németh-kormány és az előző parlament által vállalt kötelezettséggel, megerősítését kérte az új kormánytól is.


Pick Róbert: Körkörös védtelenség

Vitaindító a magyar biztonságpolitikáról


Miről döntenek Bécsben?

A NATO és a Varsói Szerződés között évek óta folyó tárgyalások célja a két szövetségi rendszer erőviszonyainak tisztázása, az erőegyensúly kialakítása. A NATO-országokat a VSZ hagyományos szárazföldi erejének túlsúlya nyomasztotta, a Varsói Szerződést a NATO nukleáris fölénye. Amíg a NATO nem ért el tényleges eredményeket a hagyományos fegyverzet csökkentése terén, addig nem engedhetett nukleáris fölényéből, és megfordítva: nukleáris megegyezés híján a VSZ sem egyezhetett bele hagyományos fegyverzete csökkentésébe.


(Dr. Fodor Gábor): [Levél a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek]


Romániai Magyar Demokrata Szövetség

Tisztelt Barátaink!

A demokratikusan választott magyar parlament minden tagja alapvető fontosságúnak tartja az emberi jogok, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségek kollektív jogainak pontos megfogalmazását és maradéktalan érvényesülését hazánkban az Alkotmánymódosítás kapcsán. Felelősségünket e téren ráadásul csak növeli az a tény, hogy nagyszámú magyar él a környező államokban, s tudjuk, hogy sokan figyelik döntéseinket.




Gyekiczki András: Útban a kétkamarás parlament felé

Interjú Csapody Miklóssal
Ki képviselje a kisebbségeket?


Beszélő: Miért érezte úgy a külügyi bizottság, hogy szükséges az RMDSZ állásfoglalására reagálni?

Csapody Miklós: Az RMDSZ állásfoglalását a magyar parlamentnek címezte. Én nem tartottam szerencsésnek, hogy a román követségen keresztül ért a parlamenthez a nyilatkozat. Szerintem nem szerencsés a nemzetiség kifejezés használata, a nemzeti és etnikai kisebbség kategóriája volna kívánatos, másrészt a román parlamenti viszonyok példaképül állítása enyhén szólva anakronisztikus.


Ki képviselje a kisebbségeket?


Még az előző parlament végnapjaiban a kormány Nemzetiségi Titkársága azzal a javaslattal állt elő, hogy az újonnan összeülő Országgyűlés minden etnikumból hívjon be egy-egy képviselőt soraiba. A tervet komoly bírálat érte, hiszen a behívás intézménye nem egyeztethető össze a választott képviselettel, így a döntés az új Országgyűlésre maradt. Az SZDSZ–MDF-megállapodás intézkedett erről a kérdésről is: kimondta, hogy nemzetiségi ombudsmanokat kell választani, s ezeket széles jogkörrel felruházni. A hazai kisebbségi szervezetek, miután megismerték a tervet, el is fogadták azt.

–szeg [Kőszeg Ferenc]: Azonnal!

Parlament, 1990. július 3.
Szerkesztőségünk képviselői tudósítanak


Szalay Gábor képviselő (SZDSZ) interpellációjára dr.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon