Skip to main content

Beszélő

1956. október 23.


Először emlékezik az ország parlamenti demokráciában az 1956-os forradalomra. Az ünnepre készülve előkerestük a régi Beszélő 18. számát, amelyet 1986 őszén, a harmincadik évfordulóra jelentettünk meg. A szám élén akkor is Petri György prózaverse állt, végén pedig 122 magyar, cseh, szlovák, lengyel és NDK-beli ellenzéki közös nyilatkozata. A kor – nem 1956, hanem 1986 – hangulatát felidézendő közreadunk egy kis cikket a régi Népszabadságból is, amely egyszerre próbálja kisajátítani 1956-ot, és besározni mind a forradalmat, mind a rá emlékezőket.

Tamás Gáspár Miklós: Drága Barátaim!


Ezelőtt mintegy két hónappal az ügyvivői testületnek, tíz napja pedig az SZDSZ parlamenti képviselőcsoportjának bejelentettem, hogy ügyvivő tisztemről lemondok, és más párttisztségre sem kívánom jelöltetni magam. Lemondásom tehát jóval megelőzte a Tölgyessy Péterét, de korábban nem tartottam helyesnek nyilvánosságra hozni.

Lemondásom nem tiltakozás, nem szembefordulás a Szabad Demokraták Szövetségével, és nem személyi konfliktus eredménye. Erre a döntésre két fő okom volt. A politikai közvélemény egy része számára személyem az éles konfrontáció jelképévé vált.


Tamás Gáspár Miklós: A Tölgyessy utca


1. Magyarországon a forradalom olyan békés volt, hogy szkeptikusabb emberek azt mondhatnák: nem is volt forradalom. A kommunista párt elvesztette a nép bizalmát, Kádár távozása óta pedig megszűnt félelmet ébreszteni. A kommunista vezetők az aktivizálódó magyar politikai társadalom nyomására maguk ismerték el: meg kell teremteni a pluralizmus valamilyen formáját, nem kommunista erők közreműködését kell megnyerni a gazdasági összeomlás veszedelmének leküzdéséhez. A kommunista vezetők persze meg szerették volna őrizni hatalmuk oroszlánrészét, és ehhez szövetségeseket kerestek.

F. Havas Gábor: A hatalom láthatatlan korlátai

Interjú Kis Jánossal


Beszélő: A választási győzelem ellenére bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy sem a párt, sem a parlamenti frakció nem igazán elégedett az elmúlt hónapokkal. Ha ez igaz, akkor mivel nem elégedett, és a meghirdetett változásoknak, gondolok itt a stílusváltásra, mennyiben van ehhez közük?

Kis János: Én azt gondolom, hogy katartikus fordulatra az SZDSZ-nek nincs szüksége. Ha egy párt egy hozzá nagyon közel álló riválissal szemben olyan jól tud szerepelni, mint a szabad demokraták ezen a választáson, akkor nem kell mindent a nullpontról kezdeni.


F. Havas Gábor: Véletlenek furcsa egybeesése


Az SZDSZ 1989 tavaszán készítette el „A rendszerváltás programjá”-t. A leszakadt társadalmi csoportok fokozott szociális támogatását indokló fejezetben szerepel az alábbi passzus: „A gyökértelen, perspektíva nélküli társadalmi csoportok, különösen a lumpenizálódó városi szegények körében terjedő fasisztoid ideológiák az etnikai különbségekre épülve szembefordíthatják egymással a kirekesztett társadalmi csoportokat, és pogromhangulatot idézhetnek elő.” Tavaly márciusban mindez még távoli, kivédhető fenyegetésnek tűnt.

Solt Ottilia: Gyalogolni jó!

Polgármesterek


A Beszélő tudósítója – aki egyszersmind Zala megye országgyűlési képviselője is – majdnem találomra vágott neki szombat délben, hogy megismerkedjék a frissen választott polgármesterekkel. Sok jelöltet, tervet, izgalmat ismert még a választást megelőző időkből. Kik győztek? Mi lett? Az a három falu, ahová eljutott, nem az egész ország, még csak nem is egész Zala. De legalább véletlen minta: oda megyek, ahová a legközelebbi vonat indul, s oda tovább, ahová sikerül.

A vonaton mindjárt megtudtam, hogy a szombat délelőtti budai piacon nem kelt el a felhozott kacsa.


Solt Ottilia: Minőségi társadalom

Az Antall-kormány társadalompolitikája


Ezt a mi kormányunkat fölöttébb méltánytalan lenne pragmatizmussal vádolni. Kétségtelen a pénzügyi gazdasági irányítás kevés csinnadrattával tett és tesz gyakorlatias lépéseket, és szorítják az adósság és hitelkorlátok, nem áll módjában tehát, hogy eszményképeket fejezzen ki tevékenységével. Sőt, a kapkodás és a kényszerpálya inkább a hirdetett ideállal – szabad kistulajdonosok társadalma, gazdasági demokrácia, vagyis szektorsemlegesség, „szociális korlátok” tiszteletben tartása – ellentétes intézkedésekre kényszeríti.

Bányai Péter: Ceausescu árnyékában

Liberális hétvége Budapesten


Romániában a kommunista diktatúra elnyomása nem csupán mennyiségileg, hanem minőségileg is különbözött a többi, ún. testvérországétól. Az elnyomás jellege meghatározta az ellenállásét is. A diktatúra brutális ereje, intenzitása közismert. Emiatt vagy főleg emiatt nálunk igazi ellenállási mozgalom soha nem alakult ki, csupán izolált egyének ellenállása létezett.

De kevésbé figyelnek fel arra a fontos tényre, hogy az utóbbi évtizedek román diktatúrája állt az összes kelet-európai ország közül ideológiailag legtávolabb az ún.


Adam Michnik: A kommunizmus utáni Európa

avagy: bajok a demokrácia körül
Liberális hétvége Budapesten


Átmeneti rendszerben élünk. Senki sem tudja megmondani, hogy milyen irányban fejlődünk. Mi, a demokratikus ellenzék tagjai úgy érezzük, győztünk, ízlelgetjük a győzelmünket, mint ahogy a kommunisták – nemrég még börtönőreink – ízlelgetik vereségük keserűségét.

Konrád György: Gondolatok egy liberális konferencia után

Liberális hétvége Budapesten


Itt valahol, ott valahol – Budapesten, Ljubljanában, Pozsonyban, Prágában, Varsóban, később talán Szarajevótól Wilnóig sőt keletebbre is – néhány liberális összehajol. Kicsodák? Amolyan jómadarak. Mindig több szabadságot akarnak. Ilyen vagy amolyan nyelven szót tudnak érteni egymással. A nyelvi közlekedés alacsonyabb fokán, de a korláttól elmésebben és több mimikával cserélnek eszmét egymással, anyanyelvük különbözőségétől meg nem zavartatva.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon