Rockenbauer Zoltán (Fidesz): „Én vettem magamnak a fáradságot – minthogy gondolom a Külügyminisztérium államtitkára is vette volna magának a fáradságot, ha jelen van az ülésen – és utánanéztem, hogy mi volt a helyzet októberben Jugoszláviában. Ha megengedik, idézek az októberben megjelent lapokból. (Zaj.) Szeptember 27-én a következőt lehet olvasni… (Közbeszólás: Miben?) a Népszabadságban, uraim! (Közbeszólások: Ja! Köszönöm.) MTI-jelentés.
Egy lépéssel a többiek előtt
A mai magyar külpolitika számára nem megkerülhető probléma, hogy erre félreértések, „vis maior”, avagy a magyar külpolitika otrombasága folytán került sor. A hazai hivatalos nyilatkozatok gondosan elkerülik az állásfoglalást, amikor a jugoszláviai vádra felelniük kell.
A termőföld után 1000 (vagy 750) forintnyi kárpótlási jegyet lehet kapni aranykoronánként, és ez a kárpótlási jegy, bizonyos feltételekkel, termőföld visszavásárlására is fordítható.
Nem hiszem, hogy a Tellér Gyula által felvetett kérdést egyetlen vitában meg tudnánk válaszolni. A vita nem zárható le, mert a problémának rövid távon nem létezik kielégítő megoldása.
A felvázolt helyzetképet nagyon meggyőzőnek tartom. A részleteket talán érdemes volna tovább elemezni, de ez most – véleményem szerint – felesleges, mert az alapkérdés így is nagyon világos.
Első felszólalás
A politikában – úgy tetszik – lezajlott a rendszerváltás. Létrejött a többpártrendszer, működik az új parlament, egyre-másra születnek az új törvények, melyek a gazdaság és a társadalom különböző folyamatainak keretet szabnak. Ebben a szférában tehát az új jelenségek a meghatározók. Nagyjából meg lehetnénk elégedve. Mégsem lehetünk. A politikai szféra „alatti” szerveződésekben, a gazdaságban, a társadalomban ugyanis más a helyzet.
A hétfői International Herald Tribune-ban, amit este kézbesítenek a szerkesztőségbe, még folytatódik a háború első 48 órájának eufóriája. Szinte minden cím egy-egy kortyintás a medve bőrére, aminek kiszabásához – a Közel-Kelet, mi több, a világ leendő rendjének körvonalazásához – ugyancsak hozzákezdtek már a kissé előre szaladó szerzők.
London és Bizánc
A tavaszi nagytakarítás népgyűlési retorikáját az MDF-ben újabban bizalmas nyafogás váltotta fel. Azért nem lehet véget vetni a privatizációs visszaéléseknek, azért nem lehet megtisztítani a közéletet, mert az apparátusokban mindenütt ott maradtak a kommunisták, mindenütt a kommunisták a szakértők. „Ott ülnek nálunk a régi elvtársak, és figyelnek! Figyelik minden lépésünket.
Ez egy katasztrofális mondat. Nem azért, mert visszautasítja a viszonosság elvét, hanem azért, mert vakon elmegy amellett a történelmi lehetőség mellett, amelyet a mi országunknak éppen a hazai kisebbségek – és a hazai többség – sajátos helyzete megad. Valóban rendkívül fontosak ezek a különbségek: hogy a hazai kisebbségek nem területgyarapodás révén kerültek ide, hanem területvesztés után maradtak itt; hogy soha nem tartoztak nemzeti többséghez.
A társadalombiztosítás, a nyugdíjak parlamenti vitájának leglátványosabb javaslatát – nem először – Palotás János (MDF) képviselő tette. A legszebb reményeket okkal tápláló politikus szerint a nyugellátásokat rendszeresen növelni kell a bérszínvonal emelkedésének ütemével (a kiugróan magas nyugdíjak kivételével). 1991. január 1-jével történetesen 30 százalékkal, amelynek „költségkihatása… nem magasabb a betervezett 50 milliárdnál”, írja a politikus és vállalkozó módosító javaslatában.
Palotás János ismét csúfot űz kormányából – bólinthat erre az olvasó.
Normális körülmények között a központi és a társadalombiztosítási költségvetést együtt kellene tárgyalni, mert a tb a maga 450 milliárdjával az állami költségvetés felét kitevő összeg fölött rendelkezik, és mert az államnak garanciát kell vállalnia a tb szolgáltatásaiért. A magyar parlamentben azonban már régóta nincsenek normális állapotok.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 43 hét
9 év 16 hét
9 év 19 hét
9 év 19 hét
9 év 21 hét
9 év 21 hét
9 év 21 hét
9 év 23 hét
9 év 24 hét
9 év 24 hét