Skip to main content

Beszélő

Bauer Tamás: Kiscsoportos parlament


Kis János helyzetértékelése – amelyet az SZDSZ küldöttgyűlésén, majd a Népszabadságban megjelent cikkében adott – és Kovács András elemzése egyaránt abból indul ki, hogy a kialakuló magyar demokrácia veszélyben forog. A tartós gazdasági nehézségek és romló életkörülmények közepette rohamosan csökken a demokratikus intézmények – a kormány, a parlament, a pártok, a választások – társadalmi támogatása, aminek következtében eséllyel léphetnek fel a választók által egy évvel ezelőtt még egyértelműen elutasított szélsőjobboldaliak és a csodát ígérő önjelölt vezérek.

Felszállt a füst


Beszélő: Mennyire elégedett az egyezséggel?

Koppány Zoltán: Azt hiszem, az a vonal, az az álláspont, amelyet a fővárosi törvény kapcsán a kerületi polgármesterek képviseltek, most elfogadásra talált. Mi, akik kezdettől fogva részt vettünk a törvénytervezet kidolgozásában, úgy érezzük, hogy a mostani egyezségben sikerült visszatérni az eredeti elgondolásokhoz. Nagyon fontos az, hogy egy törvénynek meglegyen a gerince, és ha ezt valahol megbontjuk, akkor az egész törvényt el kell dobni.


F. Havas Gábor: Nyugvóponton?

A főváros és a kerületek megállapodásáról


A tárgyalásokat Török Ferenc vezette. Az ő javaslatára három csomagban tárgyalták a lényegi vitapontokat. Először a garanciális, majd a vagyonjogi, végül a feladat- és hatáskörökkel kapcsolatos problémák kerületek terítékre.

Kerületvédelmi jogok

A korábban megalkotott jogszabályok sok mindent eldöntöttek. Az alkotmány és az önkormányzati törvény is kimondja, hogy alapjogaikat tekintve a főváros és a kerületek egyenlőek. Ehhez az alapelvhez kellett megtalálni a mindkét fél számára elfogadható jogi formulát.




F. Havas Gábor: Ereszd be a tótot, majd kiver a házból


Ezt az elmés népi bölcsességet a parlament önkormányzati bizottságában dr. Józsa Fábián MDF-es alelnök vágta a fővárosi törvény vitájára meghívott budapesti főjegyző, Szegvári Péter fejéhez, miután a főjegyző azt merészelte fejtegetni, hogy a különböző helyi adónemek kivetési jogát meg kellene osztani a kerületek és a főváros között. Ám a bölcs mondás éppúgy elhangozhatott volna a kerületi polgármesterek képviseletében jelen lévő Lévay Levente vagy Koppány Zoltán szájából.

Solt Ottilia: Ki nevet a végén?


Válasszuk tehát külön a kérdést! Vizsgáljuk meg először a megegyezés politikai tartalmát, függetlenül azoktól a gazdasági, társadalmi és politikai következményektől, melyek akkor jönnének, ha a kormány, illetve beszéljünk világosan: a kormányfő és MDF-elnök keresztül tudja hajtani akaratát a lázadozó-nyakaskodó MDF-frakción.

Kemény István: Ami tisztázódott és ami nem

Kupa Mihály programjáról


Kupa Mihály programjának elfogadásáig a magyar kormánynak nem volt gazdaságpolitikai stratégiája. Ehhez ugyanis dönteni kellett volna alapvető kérdésekben, mégpedig úgy, hogy e döntések koherens egységet alkossanak.

Mindmostanáig nem döntöttek abban a kérdésben, hogy milyen gyors legyen az állami szektor privatizálása. A gyorsaság természetesen nemcsak a kormány vagy a parlament döntésétől függ, hanem jóval nagyobb mértékben a magyar és a nemzetközi gazdasági élet szereplőitől, de függ a döntéstől is, attól az elhatározástól, hogy gyorsítsuk vagy lassítsuk ezt a folyamatot.


Szabó Miklós: Ünnep és ünnep

Szabó Miklós hozzászólása a Magyar Köztársaság állami ünnepéről szóló törvényjavaslat általános vitájához


A Szabad Demokraták Szövetsége március 15-ét kívánja állami ünnepnek. Méltányoljuk azokat az érveket, amelyek augusztus 20-a mellett szólnak. Augusztus 20. mellett szól, hogy valóban a legegyetemesebben átélt és átérzett magyar nemzeti ünnep, valószínűleg ez az az ünnep, amit ma Magyarországon senki nem ellenez. Ezzel szemben március 15. csak és egyedül a demokrácia ünnepe. Március 15-ével csak a demokraták azonosultak. Augusztus 20., éppen egyetemes volta következtében, minden hatalom által kisajátíthatónak bizonyult.

Kőszeg Ferenc: A gyöngyösi bírónő tisztessége


Elnézés(t)

Az eljárásra, amely hatóság, illetve hivatalos személy megsértése miatt indult meg ellenem – a büntetési tétel felső határa kettő évig terjedő szabadságvesztés –, egy 1976-ban hozott bírósági döntést bíráló glosszám szolgáltatta az okot. A cikkben (Beszélő, 1990., 37. sz.) felróttam a bírónőnek, hogy évekre elmegyógyintézetbe záratott egy tanárembert, aki kommunistaellenes röpcédulákat terjesztett. Durva törvénysértéssel vádoltam meg a független bíróságot és a (ma hivatalból párton kívüli) bírónőt, mert elkerülte a figyelmemet, hogy az 1976-ban hatályos Btk.


–lt [Solt Ottilia]: Zűrzavar és kora bánat


Több mint egy hónapja folyik, fortyog a parlamentben a kárpótlási vita. A koalíció pártjai vitatkoznak egymással, miután a kisgazdáknak és az MDF-nek 10 hónapja volt egyezkedni. Miközben a díszteremben a kárpótlási vita dagályos színjátéka zajlik, a kulisszák mögött félig, sőt háromnegyedig megtárgyalt törvények várnak sorukra. Az ország hétköznapi működéséhez nélkülözhetetlen törvények az önkormányzatok kötelező feladatairól, a köztársasági megbízott hatásköréről, a közegészségügy állami ellenőrzéséről – vagyis a tisztiorvosi hálózatról – s a főváros jogállásáról.

Eörsi János: A harmadik kiút

A pénzügyminiszter programja


Tardos Márton a múlt heti szokásos sajtótájékoztatón üdvözölte a pénzügyminiszter új négyéves programját, ami egy kicsit meghökkentő két héttel az után a küldöttgyűlés után, amelynek mondanivalója szerint a szabad demokraták kormányellenzékből kormányellenféllé léptek elő.

A Kupa-program persze kétségtelenül változást jelent az MDF választási programjához, valamint a Nemzeti megújhodás 100 nap előtti és utáni változataihoz képest.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon