Skip to main content

Beszélő

Bernáth Bea: A polgári demokrácia velejárója?

A tudás: hatalom – párttaktikák


1979-ben kerültem a minisztériumba, és 1989-ben távoztam. Ez alatt az idő alatt végigjártam a főelőadótól a főosztályvezetőig a minisztériumi szamárlétra minden grádicsát. Ebben a tíz évben, és különösen 1984-ben, amikor részt vettem a ’85-ös oktatási törvény előkészítésében, azt hiszem, elég sok mindent megtanultam abból, amit a tanügyről, sőt az államigazgatásról tudni kell. Talán nincs olyan iskola, amellyel ne lett volna valamilyen kapcsolatom.

(Dobó Attila): Levél

Honti Mária helyettes államtitkárnak
A tudás: hatalom – párttaktikák


Művelődési és Közoktatási Minisztérium
Budapest

Lakitelek, 1991.




Szabó Miklós Antall József beszédét természetesen a teljes szöveg alapján akarta elemezni. Minthogy az MTI csak ismertette a beszédet, szerkesztőségünk egy munkatársa az MDF székházából szerette volna elkérni a szöveget. Többszöri próbálkozás után került sor az alábbi beszélgetésre:

– Jó napot kívánok.

– Jó napot kívánok. Na, megérdeklődtem mindent. A következő a helyzet. A Deák Ferenc Alapítvány egy kiadványt ad ki erről az eseményről, ezért nem lehet a beszédeket kiadni – ez az ő joguk.




dr. Dobos Krisztina: Az MDF Pedagógiai Kollégiumának véleménye az oktatási törvény koncepciójáról


A koncepció nem veszi figyelembe a magyar és az európai hagyományokat, teljes egészében az amerikai rendszert képzeli el.

Szabó Miklós: A gödöllői gondolat


A súly, amit a népnemzeti platform gödöllői konferenciája kapott az MDF-protokollban, félreérthetetlenné tette, hogy szó sincs semmiféle elhatárolódásról. Ellenkezőleg: az MDF-vezetés teljes létszámú felvonulása és erőteljes szereplése elsősorban nyilvánvalóan azt volt hivatott ország-világnak megmutatni, hogy a kormány és az MDF-prominencia minden tekintetben azonos a Magyar Fórum vonalával.

A párt legrangosabb vezetői mentek el, és mutatták meg jelentős beszédekben teljes azonosságukat a népnemzeti táborral.


Deszkás Erik: Gazsó után

A tudás: hatalom – párttaktikák


Az MDF minisztere, valamint Gazsó Ferenc

Az előzmények többnyire ismertek, bár összefüggéseik tisztázatlanok. Abban foglalhatók össze, hogy az MDF-en belül kialakult csoport- és személyi harcok megakadályoztak a minisztériumot a már elkészített közoktatási törvénykoncepció elfogadásában. A koncepció így nem válhatott hivatalos anyaggá, és a törvény-előkészítés nem legitimálódott.

Beke Kata és csoportja igen élesen támadta, támadja a minisztert, a Gazsó-koncepciót teljes mértékben elfogadhatatlannak tartja.




Láng László: A másnap reggelén


Születésnapok, halálnapok, ünnepnapok. Mondják: az emberi emlékezetnek szüksége van az ilyen kapaszkodókra. S hát valóban: gyermekem születésnapja, házasságom évfordulója, a karácsony – igen, mind gondolkodásra, számvetésre késztet. Bizonyára egy népnek is szüksége van ezekre az órákra, győzelmi és halotti torokra, legendákra, sírásra és táncra. Talán emlékezik ilyenkor, talán magába száll, talán okoskodik. Talán ráeszmél a győzelmek múlandóságára s a veszteségek időtállóságára.

Eörsi János: Kárpótlási dagonyázás


Ha viszont leszavazzák az igazságügy és a földművelésügy szakértői által kidolgozott és Kónya Imre MDF-frakcióvezető súlyos nevével jegyzett alkotmányosítást – márpedig bölcs tippünkből ezt a lehetőséget sem zárhatjuk ki –, akkor bizony kormányválságnak nézhetünk elébe. Kárpótlás nélkül egyszerűen működésképtelenné válhat a koalíciós kormány, összeomlanak a nagy ívű tervek, mert nem lehet előrehaladni az önkormányzati és egyházi, szövetkezeti és földtulajdon-rendezés nyomvonalain, nem beszélve más sürgető ügyekről.

–eö– [Eörsi János]: A realitás művészete

Interjú Schamschula Györggyel


Beszélő: Tudomásunk szerint a figyelmeztetősztrájk lefújása előtti, keddi napon volt egy MDF-frakcióülés, aminek az volt a végkicsengése, hogy legyen inkább sztrájk; Kupa Mihály ott Franciaország példáját emlegette, mondván, hogy ott is vannak sztrájkok, mégse jön a kormány zavarba. Miért engedtek mégis az MSZOSZ sztrájkfenyegetésének?

Schamschula György, a Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára: Azon a frakcióülésen én nem vettem részt, csak az előző napon. Tartottam akkor egy beszámolót az akkori helyzetről.


E. J. [Eörsi János]: Szociálpolitikus szakszervezetek


Nehéz megítélni, mit vívott ki az MSZOSZ a múlt héten, az utolsó pillanatban lefújt figyelmeztető sztrájkkal. Erődemonstráció helyett minden estre sor került annak demonstrálására, ki a kormány szerint az autentikus munkavállalói érdekképviselet az Érdekegyeztető Tanácsban (ÉT) ülő tömörülések közül.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon