1986. október
A Demokratikus Ellenzék az ’56-os forradalom 30. évfordulóján Eörsi István lakásán emlékülést rendez. Erre meghívják Csurka Istvánt és Csoóri Sándort is. Ők azonban taktikai okokra hivatkozva nem vállalják a részvételt.
1987 nyara
Ellenzéki körökben fölmerül egy második „monori találkozó” megrendezésének a gondolata. Csurka István Vásárhelyi Miklóshoz írt 1987.
A jelenleg érvényes jogszabályok szerint a legfőbb ügyész a parlamentnek tartozik felelősséggel és beszámolási kötelezettséggel. Azonban az ügyészség csupán külső integritással rendelkezik, a függetlenség a testületet illeti meg. Belső függetlenségről nem beszélhetünk, a felettes utasíthatja az alsóbb szerveket, és bármikor magához is vonhatja tőlük az ügyeket.
Táncsics, Vámbéry
A jelenlegi rendszer hosszú történeti folyamat eredményeként jött létre. Magyarországon az 1871. évi XXXIII.
A bírói – illetve ami ezzel szorosan összefügg: a bírói szervezeti – függetlenség érdekében tettek már lépéseket Kulcsár Kálmán minisztersége idejében; kimondták a hivatásos bírák pártatlanságának követelményét, a parlament kizárólagos jogát a bíróság szervezése és átszervezése ügyében, és azt, hogy az igazságügy-miniszter – amellett hogy tiszte a bíróság működéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítása – csak igazgatási kérdésekben (de nem az ítélkezésben) ellenőrizheti a bíróságok tevékenységét.
A magyar kormány nem járult hozzá ahhoz, hogy a jugoszláv hadsereg Szlovéniában rekedt fegyverzetét és felszerelését Magyarországon keresztül szállítsák Szerbiába. Ez a minden jel szerint megfontolt döntés joggal tarthat igényt a parlamenti pártok és a közvélemény támogatására.
A kisjugoszláv – vagy nagyszerb – kérés teljesítésének az első pillantásra akár némi feszültségenyhítő hatása is lehetett volna.
A kormányzó pártkoalíció – minden, a kezdetek óta szinte változatlanul újratermelődő belső feszültség ellenére – szilárd. Kevéssé valószínű, hogy a három párt bármelyike felmondja, vagy hogy bármelyik ellenzéki párt különösebben igyekezne befelé, noha a koalícióval kivétel nélkül minden párt elégedetlen. Azok is, amelyek benne vannak, és azok is, amelyek kívüle.
A koalíció belső viszonyai ellen lázadozó kormánypártoknak és az ellenzéknek egyaránt szűkös teret szab a közöttük lévő rendkívül ellenséges viszony, már-már kommunikációképtelenség.
Beszélő: A 168 órában vitatkoztál a Beszélőben kifejtett álláspontunkkal, mely szerint az SZDSZ legnagyobb baja, hogy nincs biztos koalíciós partnere. Ezért olyan pártkapcsolatokat kellene kialakítanunk, amelyek lehetőséget nyújtanak egy alternatív koalícióra.
Dornbach Alajos: A kívánatos politikai váltógazdálkodásban nem szabad koalícióban gondolkodni az MDF-fel, a szemben álló vetélytárssal. A nagykoalíciók nem sok jót ígérnek. De tudnunk kell együttműködni minden olyan párttal, amelyik szélsőségektől mentesen politizál.
„A megbeszélés mindvégig jó hangulatú és tárgyszerű volt” – olvashatjuk a régi moszkvai pofavizitek hangulatát idéző közlemény végén, amit a három kormányzó párt adott ki pénteki megbeszélésük eredményeképpen. A közlemény a zárómondathoz méltóan igyekszik semmitmondó lenni. Az érdeklődő így kénytelen a már feledni remélt szovjetológia eszköztárához nyúlni és bizonytalan spekulációkba bocsátkozni.
Azoknak lett igazuk, akik nem vártak semmiféle földcsuszamlást. Pedig az előzmények nem ígértek ilyen békés hangulatot.
Jó egy évvel ezelőtt Mester Ákos megboldogult műsorában a Hírháttérben hárman ültünk a képernyő előtt, Ferge Zsuzsa szociálpolitikai szakértő, Surján László népjóléti miniszter és e sorok írója, mint ellenzéki képviselő. E nyilvános beszélgetés keretében a miniszter azt mondta: egy ideig mást gondolt, de ma már tudja, hogy a legsürgetőbb feladat a társadalombiztosítás önkormányzatának felállítása.
A magyar forradalmak mindenkor nemzeti függetlenségi harcok is voltak, és – valamennyit – az 1848–49-es szabadságharcot, a 1918–1919-es és az 1956-os forradalmat – külső erő verte le. Az 1848-as és az 1956-os belpolitikailag egyértelműen győzött: csak az első világháborút követőknek volt számottevő hazai ellentáboruk. A levert forradalmak egy része olyan követelésekkel lépett fel, amelyeket, mint a kor parancsát a győztes restauráció is kénytelen volt megvalósítani.
Szeptember 6–10.
Négy nap Japánban
A japán és a magyar sajtó nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy a kelet-európai rendszerváltások óta Antall József az első kormányfő a térségből, aki hivatalos invitációt kapott Tokióból.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 10 hét
9 év 35 hét
9 év 39 hét
9 év 39 hét
9 év 40 hét
9 év 40 hét
9 év 40 hét
9 év 42 hét
9 év 43 hét
9 év 43 hét