Skip to main content

Beszélő

Könyves László [Kisbali László]: Az emberhalász

(Avagy: mit is üzent II. János Pál?)


Spektákulum és akusztika

A látványosságnak vége. A rendőrök kimoshatják fehér ingeiket, a forgalom ezentúl magától korlátozódik. Elbontották a pogányi (hm, hm) repülőtéren felállított 33 méter magas keresztet is. (Újrahasznosítás, tudjuk, garantált. Mi lehetett vajon belőle?) Nem látom egy darabig a gorillákat sem, különösképpen a két személyi testőr fog hiányozni, akiket kis családunk – már elnézést – latroknak becézett. Különösen a bal, a tengerészgyalogos kinézetű volt megnyerő.

Szóval vége.




Vajna János: Végre vége?

Három világrengető nap


„Hány nap a száz nap?” – kérdezte a vastag betűs cím a Beszélő legutóbbi, rendkívüli kiadásában. Hétfőn, a puccs első napján túlzott optimizmusnak látszott az utalás az egyszer már eltávolított, de őreit kijátszva visszatérő Napóleon második periódusára, ami csak száz napig tartott. Csak Elbától Waterlooig és Szent Ilonáig, a végső állomásig. De harmadnapra kiderült, hogy ami optimizmusnak tetszett, kishitűség volt.

„A puccs, bocsánat helyesbítek: a puccskísérlet”, javította ki magát szerdán reggel az egyik német rádió moszkvai tudósítója.


Az átvilágítás elmarad





Mármost két eset lehetséges.

1. A kisgazdákra nem vonatkozik az 1987. évi 5. tvr.

2. Őket sem világították át. Az egész ügy borítékostól, Torgyánostól, Bereczkistől szemfényvesztés.

Van persze egy harmadik lehetőség is. Antall dr.-nak nincs kedve további átvilágításokat eszközölni, s ezért kicsiholta a belügyminiszterből a 21/1991. sz. utasítást.








Wildmann János: A Vatikán keleti politikája Magyarországon

a II. vatikáni zsinat tükrében


A dialógus, az együttműködés – és feltételeik

A második világháborút követően XII. Pius pápa még éles szavakkal ítélte el a kommunizmust, amelyet veszélyesebbnek tartott a nemzeti szocializmusnál: mindazokat, akik beléptek a kommunista pártba vagy a pártot támogatták, kommunista könyveket olvastak vagy írtak, az egyházból való kiközösítéssel fenyegette meg. Más hangot ütött meg utóda, XXIII. János pápa. Az általa egybehívott II.


Ara-Kovács Attila: Kelet-Európa a vizesárokban


Beszélő: Megvannak-e a gazdasági-műszaki feltételei az erőmű esetleges egyoldalú beindításának?

Vargha János: Ennél nagyobb őrületet nem tudok elképzelni, a Duna elterelése rendkívül kockázatos lenne műszakilag éppúgy, mint nemzetközi jogi szempontból, hiszen a Duna kulcsfontosságú nemzetközi vízi út. Nem kizárt ugyan – miként azt a jugoszláv példa is mutatja –, hogy északi szomszédunk is valamilyen kétségbeesett lépésre szánja el magát, de azért azt látni kell, hogy Szlovákiában is fogy a lépcsőhívek tábora.


Gyurovszky S. László: Egy hónap a gáton


Rövidesen napvilágot lát Pozsonyban egy dokumentumgyűjtemény magyar, szlovák és német nyelven, melyet a bősi vízerőmű elleni tiltakozó akciókról, az 1991. július 3. és augusztus 3. közötti feszült napokról készített Bettes István, Gyurkovics Róza és Tuba Lajos, Gyökeres György és Méry Gábor helyszíni felvételeivel. Ezúton mutatunk be a kötetből néhány részletet 1991. július 3., szerda: korán reggel tizenhét ember szállja meg az árvízvédelmi töltés azon szakaszát, melynek eltávolítása nélkül nem lehetséges a vízátemelő állomás csőrendszerének összehegesztése.

Gyurovszky S. László: Ledőlnek a gátak?


Bizonyos jelekből azonban arra lehet következtetni, hogy nem csupán a bősi gáton tapasztalhatók repedések. Megváltozni látszik a szlovák és a csehszlovák politika hozzáállása is, bár látszólag minden maradt a régiben, és az illetékesek ragaszkodnak a hírhedt C változat felépítéséhez.

Tóth András: Esély az esélytelenségre

Munkatörvénykönyv-tervezet


A Munkaügyi Minisztériumban már hosszabb ideje folynak az új Munka Törvénykönyve előkészítő munkálatai. Az első szakmai tervezet ez év elején készült el. A tervezett jogi szabályozás átformálja a munkavállalók, a szakszervezetek és a munkaadók kapcsolatát.

Mi lesz veled, szakszervezet?

A szakszervezetek tevékenysége súlypontja a munkahelyeken kívülre kerül. Fő feladatuk az ágazati-szakmai kollektív szerződések megkötése. Megszűnnének tehát a vállalati szintű kollektív szerződések. Ilyen szerződések csak ágazati-szakmai szinten köthetők.




K. Cs. [Könczöl Csaba]: Dodonai ellenzéktipológia


Persze, a szakirodalomban azért mégis rábukkantam egy szellemi ősére, nevezetesen Makszim Gorkijra, akit azonban ő érzésem szerint manapság nem szívesen tart nyilván gondolkodásának ösztönző forrásai között.

A cél nem mindig szentesíti az eszközt


Beszélő: Mi a javaslatod lényege, és milyen megfontolások alapján nyújtottad be?

Tarnóczky Attila: Szerintem ennek az egész törvényjavaslatnak az egyik csomópontja volt a viták során, hogy mi legyen a beépített belterületi földekkel. Sokan úgy értelmezik, hogy ezt az önkormányzati törvény odaígérte az önkormányzatoknak, mások ellenkezően.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon