Skip to main content

Beszélő

Sz. M. [Szabó Miklós]: A szórakozott gombnyomogató és ötvenhat


Szokolay alanyi költő. Lírai műfaja az inszinuáció. Nem virtuóza ennek a műfajnak sem, de nagyon igyekszik. Például az ötvenhatos forradalom esetében is.

–lt [Solt Ottilia]: Amire Önök büszkék lehetnek?

Antall József nemzeti mitológiájáról


Szabó Miklós:

A második világháborúban elpusztult 2. hadsereg sorsáról a helyes megközelítést valószínűleg Nemeskürty István alakította ki, aki dokumentumkötetének azt a címet adta: „Rekviem egy hadseregért.” Igen. Azt hiszem, hogy ezért a hadseregért helyes, szükséges mindén évben rekviemet mondani. Gyászolni és megrendültén végiggondolni újra azoknak az embereknek, végül is az akkori magyar sorsnak a tragikumát.

A Hadtörténeti Intézetben tartott megemlékezés azonban politikai jellegű megemlékezés volt.




Láng László: Mi volt ott?


1989 a forradalmak s áttörések; 1990 a nagy mámor utáni kábulat és feleszmélés éve volt. 1991-ben aztán nekilódultak azok a folyamatok, jók s rosszak, ígéretesek és vészterhesek, amiket „a nagy rendszerváltás” végül is kikerülhetetlenné tett. Aligha kell különösebb jóstehetség annak megjövendöléséhez, hogy még évekbe, ha nem évtizedekbe telik, amíg a világ a maga új működési módját, a majd fél évszázados korábbi rendet felváltó létezési módját kiizzadja.

F. Havas Gábor: A költségvetési csata


1991. január 1.: A Magyar Közlönyben megjelenik „A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről” szóló törvény, amely többek között az alábbi zárórendelkezést tartalmazza: „A kormánynak a következő évi állami költségvetés irányelveit augusztus hó 31. napjáig, fejezetszintű előirányzatait szeptember hó 30. napjáig, részletes előirányzatait október hó 31. napjáig, a következd évi állami költségvetéséről szóló törvényjavaslatot november 15.

Révész Sándor: Mi volt itt…


Rémálomvilág

Ebben az esztendőben többet bűnöztünk, mint valaha, de mégsem annyit, amennyit a belügyérek elvártak tőlünk. Az év elején naponta átlagosan két-három nyilatkozatban tájékoztatták a közvéleményt arról, hogy az idén öt-, de inkább hatszázezer bűncselekményünk válik ismertté, s kb. 50-70 százalékkal leszünk bűnösebbek, mint tavaly.


–eö– [Eörsi János]: Rendkívüli ÉT-mérleg


Az első csomagban a szakszervezetek azt kívánták, ismertesse a kormány az 1992-es gazdasági folyamatokra vonatkozó elképzeléseit, prognózisait. Itt szerepel az a két javaslat is, hogy ne csak a kormány adatait használhassák az ÉT tárgyalásain, és hogy évenként kétszer a mostani tárgyaláshoz hasonlóan átfogó kérdésekről folyjék az érdekegyeztetés, „mintegy gazdaságpolitikai fórumként”. E két követelésben született a legnagyobb egyetértés.

Eörsi János: Tárgyalások – kész tényekről


Az értelmi szerző a Liga, az ő régi vágya a „szociális paktum” megkötése, az, hogy a szociális felek kölcsönös engedményeket és vállalásokat téve jutnak átfogó megállapodásra. Sok mindenben hasonló volt az elgondolása az MSZOSZ-nek is, bár nagyon nem ragaszkodott az ÉT-hez mint fórumhoz: szeptember elején a köztársasági elnök védnökségé alatt, valamennyi parlamenti párt bevonásával szeretett volna – ha lehetett volna – szociális egyezségre jutni.

(Upor): Arcok és harcok az MDF-ből

MDF országos gyűlés


I. Elek István, az egykori „lázadók” vezére
Mindnyájan padlón vagyunk

Beszélő: Sokan azt mondják, hogy Beke Kata kiválásával az MDF maradék erkölcsi tőkéjének felélését is megkezdte. Mi erről a véleménye?

E. I.: Ha helyeselném, eléggé rossz bizonyítványt állítanék ki magamról és a társaimról, úgyhogy nem értek ezzel egyet. Sajnálom, hogy Beke Kata elment.





Révész Sándor: Összkormányzati lélekáramlás

MDF országos gyűlés


Ha valaki bajt csinál, jóvá kell tennie. Az ellenzék is bajt csinált, és van mit jóvátennie. Entz Géza államtitkár úr meg is határozta, hogy mit: „Antall József azt mondta, ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Ez a mondat hosszú-hosszú ideig témát adott az ellenzéknek, amelynek soraiból többen azt szerették volna bizonygatni, hogy nagyhatalmi, irredenta törekvés bizonyítékára leltek. Szólamaik természetesen megjelentek a román és a szlovák sajtóban, elmondhatom, hogy nagyon nagy kárt okoztak ezek.” (Magyar Hírlap, 1991.

Szociális rendőrezredek


1. A gyanú

Kőszeg Ferenc interpellációja Horváth Balázs belügyminiszterhez 1990. október 16-án: Kőszeg Ferenc (SZDSZ): Az Országos Rendőrfőkapitányság a BM-rendőrezred, az egykori forradalmi rendőrezred jelentős mértékű fejlesztését tervezi. A tervezet szerint a jelenlegi négy zászlóalj helyett kilenc jönne létre. A fejlesztés megvalósításához mintegy 2500 új rendőrre, ebből 220 tisztre van szükség. A fejlesztési költség a terv végrehajtásának 5 éve alatt a 7 és fél milliárd forintot is elérheti. A rendőrezred feladata a belső rend védelme.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon