Skip to main content

Beszélő

Révész Sándor: Elmehetünk a bús mocsárba…

Vesztett a józan ész


Másfél héttel ezelőtt még azt hittük, hogy most már nem lehet visszafordítani azt a folyamatot, ami a magyarországi kisebbségek szabadon választott, közhatalmi jogosítványokkal rendelkező önkormányzatainak megteremtéséhez vezet. Az előzmények után (lásd Upor Péter szomszédos cikkét) józan ésszel más kormánydöntést várni nem lehetett.

–up– [Upor Péter]: Alternatívák


Az alábbiakban megpróbáljuk röviden ismertetni a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kerekasztal tervezetének főbb pontjait és néhány azokkal vitázó nézetet.

– A kulturális autonómia intézményrendszere:

A kulturális autonómiát biztosító intézményekhez tartoznak a különböző nemzeti és etnikai szövetségek, szervezetek, az anyanyelvi oktatás intézményei, óvodától az egyetemig, a kisebbségi lapok, múzeumok, színházak, a kisebbségi könyvkiadás, rádió- és tévéműsorok, művelődési központok és könyvtárak.




Vajna János: A homousion átkos végzete


Mivel az utcanevek megváltoztatása most úgyis divatban van, az jutott az eszembe, hogy kereszteljük át a Damjanich utcát. A gondolatot Molnár Gusztáv írása sugallta: neki – Vitéz János, Janus Pannonius okán – „nem idegenek a horvátok”, de annál idegenebbek az ugyancsak szomszéd szerbek. Ezt tételesen nem mondja ki, de a Magyar Hírlapban közreadott kétrészes cikke e meggyőződést árasztja. A javaslat tehát az volna, hogy a szerb származék és sajnálatosan ortodox hitű ’48-as tábornok névtábláját húzzák át vörös festékkel, s az új névtábla hirdesse Kollonich Lipót dicsőségét.

Upor Péter: Itthon vagyok?

II. Tánc a törvény körül
A kisebbségi törvény elé


Az első menet: elég volt!

’90 április–július: A kormány a kisebbségi ügyek koordinálására létrehozza a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt, és az Igazságügy-minisztériumot megbízza egy kisebbségi törvény kidolgozásával.

’90 december: Elkészült az Igazságügy-minisztérium tervezete. A tervezet nem nyeri meg a kisebbségi szervezetek tetszését.




Ara-Kovács Attila: Lassan a gyorshadtesttel

Beszélő-beszélgetés Valki Lászlóval


Beszélő: A BT-csúcson magyar részről is elhangzott az a javaslat, hogy állítsanak fel békefenntartó gyorshadtestet. Milyen valószínűsége lehet egy ilyen döntésnek?

Valki László: Nehéz most megmondani, milyen ennek a valószínűsége. Lényeges az lenne, hogy legalább az Egyesült Államok, helyesebben szólva mindenekelőtt az Egyesült Államok egyetértsen a hadtest felállításával. Ám amennyire a sajtóból érzékelni lehetett, Bush elnök nem válaszolt kedvezően erre a javaslatra. Egyébként, gondolom, az indokai eléggé kézenfekvőek.


Mink András: Az új nyugodt erő

Mink András


A Fidesz kétségtelenül nagy utat járt be az elmúlt két évben. Kezdeti népszerűségét és parlamentbe kerülését fiatalos lendületének, antikommunista radikalizmusának, nyílt, hatalompukkasztó mozgalmi fellépéseinek köszönhette.

Az alternatív akcionizmustól egy polgári párt felé

A vezetők azonban időben felismerték, hogy ez a fajta mozgalmi radikalizmus csapda egy befutott parlamenti párt számára, különösen, hogy a lélekfelszabadító szókimondás és humor célpontja, a pártállam brontoszaurusza kimúlt.




Gömöri Endre: Gondolatok gyötrelmes döntésekről


Az utóbbi években egyre inkább kijegecesedett az az álláspont, mely szerint a magyarországi valóban óriási és valóban kedvező fordulat: az autoritárius rendszerről egy (lehetőségében legalábbis) demokratikus rendszerre való áttérés a mi művünk volt, mi hajtottuk végre. Az az érzésem, előbb-utóbb szakítani kell ezzel az állásponttal. Mert való igaz, nagy szerepet játszott ebben a fordulatban a magyar progresszió erőfeszítése, de azt hiszem, tudomásul kell vennünk, hogy a történelem formálta meg számukra ezt a lehetőséget.

Dalos György: Az osztrák neonácik


Gazdag zsákmányra tett szert az Osztrák Szövetségi Rendőrség. A „Trenck Védelmi Sportcsoport” ottakringi helyiségében huszonhárom pisztolyt, számos karabélyt, géppisztolyt, lézeres célzókészülékkel ellátott fegyvereket, tárakat, töltényeket, gránátokat, valamint horogkeresztes zászlókat, jelvényeket és számtalan, külföldiellenes, antiszemita röplapot találtak.

KL [Kisbali László]: Wannsee


Wannsee az Új Magyar Lexikon szerint Berlin délnyugati peremén található kis tó. „A Ny-berlini Zehlendorfhoz tartozik. Strandfürdő, vízi sport.” Ennyi. Mintha Auschwitzról csupán azt közölték volna, hogy egy lengyel kisváros német neve. A történelmet valamennyire ismerők előtt azonban a „Wannsee-konferencia” a huszadik század egyik legszomorúbb összejövetele. 1942. január 20-án itt deklarálta a náci felső vezetés a zsidókérdés „végső megoldását”: itt határozták el 11 millió ember megölését.

K. F. [Kőszeg Ferenc]: Van egy Petákunk!

Tv2


Peták István, a televízió pártbizottságának egykori tagja, Antall József tévés alelnökjelöltje nem késlekedett. Alighogy főnöke, Hankiss Elemér elhagyta az országot, a megbízott nyomban hozzálátott, hogy újjáalakítsa az elmúlt másfél évben kialakult belső szervezeti rendet. Újjá? Inkább újra a régivé.

Mindenekelőtt két szakszerkesztőséget hozott létre. Tudvalévő, a tévénél a rendszerváltozás egyebek között azt jelentette, hogy megszűntek a régi szerkesztőségek, amelyek függőségi láncba fogták a műsorkészítőket, és évekre konzerválták a sikertelen műsorokat is.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon