A kormány nem toporog többé „a konszenzuskeresés homokozójában”, Csurka Istvánt követve kiugrott onnét, és hátrahagyta a hátulgombolós társadalmat. Nemcsak a rókaképű ellenzéki imposztorokat, de a szakszervezeteket, az Érdekegyeztető Tanácsot, a bírókat, az önkormányzatokat, a pedagógusokat és a kisebbségeket is.
Elfogadott új törvények, törvénymódosítások és országgyűlési határozatok, 1990. május 2.–1992.
– Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet parlamentjének múlt heti budapesti újjáalakulása és az e heti helsinki csúcs tanulságai alapján állítható-e, hogy konszenzus született volna a jövendő stratégiai célokat illetően?
– Nem tudnám megmondani, hogy léteznek-e ilyen stratégiai célok, de ha léteznek is, valószínűleg minden résztvevő szemében máshogyan festenek.
Próbáljunk meg időbeli sorrendben haladni. 1990 elején egy parlament számára készített gyorsvizsgálat jelezte, hogy az Ingatlanbank fölöttébb problémás ingatlanspekulációkba keveredett. Többek között jellemző volt, hogy fedezet nélküli hitelből vásároltak, s hogy adott ingatlanok és velük együtt kft.-k újraértékelésével manipuláltak.
Az Országgyűlés nyári szünete előtt, az MDF sajtótájékoztatóján Kutrucz Katalin ismét emlékeztetett arra, hogy a közvélemény lesújtó ítélete ellenére a Tisztelt Ház minden bizonnyal „világbajnoka” a törvényalkotásnak.
S itt nem csak a mi többnyire éretlen reményeink fogyatkozásáról van szó: az az Európai Közösség, amely a nemet mondók nélküli töretlen előrehaladásról beszél, már nem az alapító atyák egyhangúságot kívánó római szerződésének szellemében szól. Az az Európai Közösség, amelyben Kohl kancellár (választóinak közhangulatát visszhangozva) már nem kívánja, hogy a Közösség gyermekei „azonos játékszabályok alapján” játsszanak, előbb-utóbb talán a Közösség közös játékszabályait is megkérdőjelezheti.
Nemrégiben Antall József újabb levelet írt Göncz Árpádnak.
A „nyílt levél” formáját öltő írásmű – a bőséges alkotmánybírósági idézetek mellett – az Országgyűlés kulturális, oktatási, tudományos, sport-, televízió- és sajtóbizottsága javaslatának megfelelően kezdeményezte a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnökének felmentését.
A kormánykoalíció megint szétzilálódott kissé. Az erővonalak átrendeződtek, ki-ki dolgozik politikai jövőjén, s benyújtja számláját a kormány támogatásáért. Itt következik ismét a miniszterelnök nagy pillanata: megmozgatja bábuit.
Beszélő: A kormánykoalícióban hangoztatják, hogy itt az ideje a gazdaság élénkítésének. Mi erről a véleményed?
– ’85-ben Kádár elvtárs azt mondta, hogy véget kell vetni a hét szűk esztendőnek. Nem azért, mintha tényleges alapja lett volna a föllendülésnek, hanem mert észrevette, hogy politikailag elviselhetetlen a gazdasági teljesítmény évek óta gyönge színvonala és az életszínvonal csökkenése, és azt gondolta, hogy ha megfogalmazza kívánságát, ez már elég is a változáshoz.
Paládi József (Magyar Fórum, 1992. június 4.)
„…A munkanélküliek rájöttek: ez nem is olyan rossz. Más kérdés, hogy továbbra is siránkoztak sanyarú sorsuk fölött… Azt látom ugyanis naponta, hogy aki akar dolgozni, az talál munkát. Kórházakban, csecsemőotthonokban betöltetlen állások vannak, hogy a Kőbányai Sörgyár folyamatosan felvesz segéd- és betanított munkásokat, aki rendre otthagyják, annak ellenére, hogy természetbeni juttatásként annyi sört ihatnak, amennyi beléjük fér. – Kevés a bér – a 9 ezer forint – mondják ők.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 36 hét
8 év 9 hét
8 év 13 hét
8 év 13 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 17 hét
8 év 17 hét
8 év 18 hét