Lapzártakor, kedden emeli törvényerőre a parlament azt az ötpárti javaslatot, amely a társadalombiztosítási önkormányzati (tb-)választások időpontjának kitűzéséről, valamint az üzemi- és a közalkalmazottitanács-választások ugyanerre az időpontra elhalasztásáról rendelkezik diadalmasan. Az eleddig „hatályos”, de egyszer már odébbtolt november–decemberi időpontokat 1993. március 18-a és április 2-a közé görgetik tovább.
– Ha szeretnétek békében, nyugalomban felnevelni gyerekeiteket.
– Ha biztos alapot akartok teremteni gyermekeiteknek az életükhöz.
– Ha nem akarjátok, hogy a kábítószer áldozataivá váljanak gyermekeitek.
– Ha nem akarjátok, hogy idegenek a nyílt utcán legyilkolják a fiaitokat.
– Ha szeretnétek, hogy gyermekeitek is láthassák meg a természet szépségeit.
– Ha öregkorotokra nem akartok védtelenül, bűnösöknek kiszolgáltatva meghalni.
– Ha nem akarjátok, hogy a magyarság kisebbségi sorba kerüljön a saját hazájában.
Beszélő: Az SZDSZ-nek volt egy dinamikusan felfelé ívelő időszaka a ’90-es választásokig, de az országgyűlési és különösen az önkormányzati választások után fokozatosan csökkent a népszerűsége, és ezen Tölgyessy Péter elnöksége óta sem sikerült változtatni, holott a legnagyobb kormánypárt népszerűségének látványos hanyatlását látva az lenne a logikus, hogy a legnagyobb ellenzéki párt ezzel ellentétes pályát fusson be.
Tölgyessy Péter: Az SZDSZ a helyi önkormányzati választások táján volt a csúcson, de nem sokkal ezután valóban zuhanás következett be, amelynek a mélypontját
Mint ismeretes, Danyi Zoltánt 15 és 16 éves skinheadek verték agyon. Egyikük az egri Lenkey katonai középiskola tanulója. Ez idő tájt, de még a salgótarjáni erőszakos halál előtt került nyilvánosságra, hogy a szegedi katonai középiskolában is megjelent a skinmozgalom. A skinheadek fasiszta ideológiájáról, cigányokkal és színes bőrű külföldiekkel szembeni erőszakos akcióiról, kiváltképp Egerben, ahol már két év óta követik egymást a napokig tartó sorozatos támadások, rendre tájékoztatta a sajtó a Nagyérdeműt. Sok-sok idegen- és cigányverés a legcsekélyebb következmény nélkül maradt.
A terjedő rosszkedv, politikai csömör és apátia ellenére is lehet még pár százezer ember ebben az országban, aki aggodalommal vegyes reménykedéssel várta az SZDSZ hétvégi küldöttgyűlését. Kár, hogy hiú ábránd lenne azt feltételezni, hogy másfél évvel a parlamenti választások előtt ennél sokkal többen érdemesítették egy vállrándításnál többre a legnagyobb ellenzéki párt tanácskozását. Hiszen nem volt mindegy, hogy mi történik ezen a küldöttgyűlésen.
Évekkel ezelőtt megfogadtam: írok mindenről, ami külpolitika vagy külgazdaság, legjobb tudásom szerint, legjobb lelkiismeretem szerint – ha van véleményem. Egy kivételt tettem, s ez Bős–Nagymaros volt. Nem írok az erőműről, mert a műszaki téteket, érveket nem értem, s mert teszik ezt tanult s lelkes környezetvédők nálam sokkal jobban. Ráadásul nem vagyok elkötelezett környezetvédő: úgy véltem s vélem, hogy az emberi, politikai szennyezés környezetünkben ma fenyegetőbb, mint környezetünk fizikai szennyezése. Lehet persze, hogy ez rövidlátás; biztosan az.
Manapság két állítást hall az ember mind gyakrabban egykori pártállami tisztségviselők, egykori reformkommunisták szájából (már azokéból, akikből nem lett időközben kormányfőtanácsos vagy vezérőrnagy). Az egyik így hangzik: milyen kár, hogy összeomlott a régi rendszer; 1989 őszétől már olyan jól haladtak a reformok, sokkal messzebb tartanánk, ha ott folytatjuk. A másik pedig így: én titokban sose hittem el teljesen, amit ’56-ról mondtak, hogy ellenforradalom, meg vissza akarták állítani a Horthy-rendszert.
A miniszter a Csurka-ügy keltette hullámverésektől megihletve leszögezte, hogy kormányának mint jobboldali kormánynak a viszonya olyan a szélsőjobboldalhoz, mint a második világháború idején a jobboldali Kállay-kormány viszonya volt a szélsőjobboldalhoz, azaz Szálasi mozgalmához. (MH, okt. 5.)
Dr. Antall és dr. Boross előképei
Magyar út a demokráciába
Ezt énekeltük az előbb: „Megbűnhődte már a nép a múltat s jövendőt.” Azért vagyunk itt, mert nem akarunk ismét bűnhődni. Márpedig, ha a szélsőjobb hatalmi tervei valóra válnának, megint szenvedésként, bűnhődésként kellene újra végigélnünk a magyar történelmet.
Azért vagyunk itt, mert meg akarjuk védeni a demokráciát. Ha sikerült kiszabadulnunk a demokráciátlan baloldal uralma alól, akkor most el kell tudnunk kerülni a hasonlóképpen demokráciátlan szélsőjobb hatalmát is. Miért ellene harcolunk most a szélsőségek közül?
Határozott meggyőződésem, hogy ahogyan a nyolcvanas években egy rosszul működő gazdaság mellett létrejött egy második gazdaság, amely saját törvényei alapján működött, ugyanolyan módon az a veszély fenyeget ma Magyarországon, hogy egy rosszul működő igazságszolgáltatás és közbiztonsági hálózat mellett létrejön a második igazságszolgáltatás rendszere, amely saját törvényei alapján működteti az országot.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 48 hét
9 év 21 hét
9 év 25 hét
9 év 25 hét
9 év 26 hét
9 év 27 hét
9 év 27 hét
9 év 29 hét
9 év 29 hét
9 év 30 hét