Skip to main content

Beszélő

Neményi László: Egy jelző, s más semmi

Neményi László
A biztonságpolitikai alapelvek vitás kérdése


Rockenbauer Zoltán (Fidesz)

Beszélő: Mi győzte meg a Fideszt arról, hogy az „erőszakos” jelző használata helyénvaló a határok megváltoztatásának elutasításával kapcsolatban?


Rockenbauer Zoltán: A Fidesz álláspontja nem változott. A szövegrész megfogalmazása megfelelt és megfelel álláspontunknak.

Beszélő: Tehát nem voltak olyan fenntartásaik, mint az SZDSZ-nek?

– Nem. Ebben a kérdésben nem értettünk egyet az SZDSZ-szel. Ezt már a bizottsági tárgyalások során világossá tettük.







Eörsi János: Félbeszakadt egy mű

Államháztartás, IMF


Kupa Mihály, ahogy erről nyilatkozott, „néhány milliárdos” differencia miatt nem jutott dűlőre a Nemzetközi Valutaalappal, az IMF-fel.

Kór, „néhány milliárd miatt”

Február 5-én (amikor mint köztudott, a miniszterelnök influenzás volt) az IMF megszakította magyarországi tárgyalásait, mert nem elégedett meg azokkal a deficitcsökkentő intézkedésekkel, amelyeket a kormány a Kupa-csapat által kidolgozott 1993–96-os államháztartási konszolidációs tervében ajánlott föl.




Eörsi János: Az Ybl hitelezői


Az Ybl bank sorsát, több más botránybankhoz hasonlóan, a szívén viselte lapunk (Beszélő, 1991. 33., 1992. 28., 29., 30. szám, Népszabadság Vendégoldal, 1992. június 27.). Tulajdonosa, a Hepta–Gewinn–Autoklinik-csoport (honi csoport, némi német háttérrel) nem saját vagyonából jutott az Ybl-ben többségi részesedéshez ’91 nyarán, hanem váltómanipulációkkal, s egyszersmind a megvásárolt bank tőkéjét megcsapolva.



Olvasóink emlékezetébe idézzük az SZDSZ 15 javaslatából azt a kettőt, amelynek alapján Szabó miniszter úr a szabad demokratáknak a jugoszláv modell iránti vonzalmát vélelmezi:

„6. Az Állami Vagyonkezelő Részvénytársasággal, illetve az Állami Vagyonügynökséggel szemben a hamarosan megválasztandó üzemi tanácsoknak bizonyos ellenőrző jogosítványokat kell kapniuk az állami tulajdonban maradó vállalatoknál.

7.



R. S. [Révész Sándor]: Mintha normálisak lennénk…

A koalíció és az SZDSZ 15 pontja


A koalíció frontemberei jobbára úgy tettek, mintha az a bevezető szöveg ott sem volna, mintha a kormány szükségszerű bukására vonatkozó jóslat az ellenzéki beszédmód olyan természetes, állandó eleme lenne, amire nem is kell külön reagálni. A kormány egy pillanatra úgy viselkedett, mintha normális kormány lenne, és normálisnak tekintené az ellenzékét. A sajtó pedig úgy reagált, mintha az ellenzék és nem a kormány tett volna valami olyasmit, amit nem szokott.

Komoróczy Géza: A közélet tízparancsolata


Mi a Demokratikus Charta? Milyen elveket mond ki, rögzít mértékadó módon?

Hadd beszéljek a saját foglalkozási, hivatásbeli illetékességem szavaival, régi példákkal.

Nincs még egy éve sem, hogy egy rádióműsor felvételénél hárman ültünk együtt a stúdióban: egy idősebb, tekintélyes rabbi, az Alkotmánybíróság egyik kitűnő bírája, és én – a történész. A műsor a tízparancsolatról szólt. A műsorvezető a hosszú felvétel legvégén, mindhármunk számára váratlanul, föltett egy kérdést. Ha ilyen jelentősége van a tízparancsolatnak: miért nem tartjuk meg mégsem?




Nagy W. András: Nyugalomban az erő

Az MDF VI. országos gyűlése


„Szia Gizi!” – üdvözölte az első hölgy a másodikat. – „Megyünk a Fradi–MTK-ra!” A metróból már együtt léptek ki. Ugyanoda tartottak, ahová a tudósító…

Nagyvárosban, aszfalton, sőt, föld alatt is megél hát a folklór. Különösen, ha éltetik, és karbantartják a célpontjait. Ezek a sportkedvelő hölgyek tudták, mit keresnek…

De nem biztos, hogy meg is találták, amit kerestek! A vélt kék-fehérek, vagyis hát dr. Antall, dr. Bethlen, Szabad professzor úr meg a többiek, ugyancsak álcázták a színeiket! Hatalmas zöld drapériába vonták az elnöki díszpódiumot.




Laki Mihály: A legújabb Kupa-program

Esettanulmány


Nem egészen szokásos torzsalkodás

Ugyan miért figyelt volna fel a közvélemény vagy a szakma e hírre? Az elmúlt 2–3 évben a kormány, a koalíciós pártok és persze az MDF is többször módosította álláspontját a privatizáció módszereiről, sebességéről, ezen belül a külföldi tőke szerepéről. Aligha történhetett ez másként: az egyedül célravezetőnek hitt módszerek rendre csalódást okoztak. A központi privatizációs programok éppúgy kifulladtak, mint a boltokat és vendéglőket magánbérletbe juttatni akaró előprivatizálás.


Eörsi János: Most kavarja vagy nem kavarja?

Alapszabály és hatalom


Amint ismert, Csurka lemondott az elnökjelöltségről, így az MDF hétvégi országos gyűlésén már csak az alibiharcosok – Boross, Für, Katona Tamás és Lezsák – állnak ki Antall Józseffel a legfőbb poszt elnyeréséért. A monopolysta Balás egy igen informatív interjújában (Népszabadság, január 16.) csapdát emleget: hátha – fejtegeti – az elnökválasztás megelőzi az országos elnökség megválasztását, s hátha a kettő kétféle listáról történik; ez esetben Csurkát, ha mindkettőn indulna, mindkét pozícióból kipottyanthatnák.

Révész Sándor: A kariatidák távoztak


Nem az a nagy kérdés, hogy Gombár Csaba és Hankiss Elemér lemondása után mi történik a Magyar Televízióval és a Magyar Rádióval, hanem az, hogy mi történik a Magyar Nézővel és a Magyar Hallgatóval. A Magyar Nézővel és a Magyar Hallgatóval alapjában véve két dolog történhet: megbénulhat és megerősödhet a demokráciasorvasztással szembeni ellenálló képessége.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon