Skip to main content

Beszélő

Tandori Dezső: Egy komoly emberről

Konrád György 60 éves


„S más dolgokról”, írhattam volna alcímül. De miért? Nyelvünk adottságait végsőkig kell kihasználnunk; nem kell labdarúgósztárokat s -tetteket példának felhozni, hogy „zsebkendőnyi területen”, „villámszerű helyzetfelismeréssel”, nem. Egy komoly emberről komoly dolgok is jutnak az eszünkbe. A cím három szava a dolgozatnak eme tartalmát is kellően kifejezi.

Az ötvenes évek végén, ha jól mondom, az akkori Nagyvilág folyóirat egyik cikkét kátéként olvasták kollégáim. Nekem a kátékhoz kevés érzékem volt.


–g [Kőszeg Ferenc]: Tanúk százával


A Magyar Televízió több száz, egyesek szerint összesen ezerötszáz dolgozója és külső munkatársa járta meg és fogja megjárni az Országos Rendőr-főkapitányság Vizsgálati Főosztálya zegzugos Gyorskocsi utcai épületét. A médiaháborúba beleunt közvélemény fásultan veszi tudomásul, hogy a közszolgálati televízió teljes mértékben a kormány irányítása alá kerül.

A miniszter feljelentése


Pintér Sándor vezérőrnagy úrnak
Országos rendőrfőkapitány
Budapest

Tisztelt Pintér Úr!

Feljelentést teszek Nagy László, az MTV gazdasági főigazgatója ellen a Btk. 39. § (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő, különösen nagy hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének alapos gyanúja miatt az alábbi tényállás alapján:

Az MTV vezetése – mint eladó – 1991.








Kőszeg Ferenc: Rendőr-civilkurázsi


Behívó a Parlamentbe

December 10-én délután dr. Pintér Sándor országos rendőrfőkapitányt behívták a Parlamentbe. Pintér vezérőrnagy – nyilván a kapott meghívásnak (utasításnak?, parancsnak?) megfelelően Margitai Domokossal, az ORFK Vizsgálati Főosztályának vezetőjével érkezett az Országgyűlés épületébe. Előzetesen utasította beosztottját, hogy hozza magával a nyomozást elrendelő határozat elkészítéséhez szükséges bélyegzőt.

A két rendőrtisztet Balsai István igazságügy-miniszter fogadta.




Kiss Ilona: Orosz káosz

– avagy a diktatúra kollektivizálása


A múlt szombaton kikiáltott orosz parlamenti egyeduralomban azonban a népképviselők nem csupán a bolsevizmus klasszikusainak legszebb álmait valósították meg, amikor a kollektív tiltást és tagadást tették meg legfőbb hatalomgyakorlási elvükké, hanem példátlan újítókedvről is tanúbizonyságot tettek. Azt követelték, hogy hatalmuk legyen örökkévaló. Sőt, kitalálták ennek alkotmányos garanciáját is: a képviselői mandátum szóljon életfogytiglan, s hogy holmi haláleset se okozzon döccenőt: legyen örökölhető.

Mink András: „A politikusok akkor hivatkoznak a múltra, amikor nincs igazán meggyőző mondanivalójuk a jelen számára”

Mink András
Beszélgetés Spira György történésszel


– Professzor úr, hogyan emlékszik vissza 1948 márciusára?

– Az emlékeim és az érzéseim nagyon ellentmondásosak, mint talán mindenkinek, aki akkor volt fiatal. Én 1944-ben abból a munkaszolgálatos menetoszlopból szöktem meg, amelyben Radnóti halálát lelte. Számunkra, de talán az egész ország számára 1945 valóban a felszabadulást, egy jobb korszak eljövetelének reményét jelentette. A háború után azért is csatlakoztam a kommunista párthoz, mert – mint egy korábban elnyomott kisebbség tagja – az ő politikájukban láttam a garanciát a kisebbségi kérdés megoldására.


Mink András: 1948, te csillag

Mink András
Az újra lejátszott forradalom


Az észrevétlenül beszívott szellem

A centenáriumi ünnepségek előkészítése már 1946 végén megkezdődött. Az akkor még működő koalíció pártjainak elgondolása szerint a századik évfordulót az újjáépítés, a nemzeti egység és a demokrácia kiteljesedésének össznépi ünnepévé kellett varázsolni. 1947 áprilisában megalakult a ’48-as Történelmi Emlékbizottság. 1848 emléke valóban lelkesítő volt. Országos méretű mozgalom bontakozott ki. Mindenütt megalakultak az ünnepségeket előkészítő, szervező bizottságok, tervek és felajánlások születtek az újjáépítés jegyében.


Eörsi János: A felrúgott ÉT-megállapodás

Kónya–Nagy Sándor-paktum


A törvény szerint a tb-választás keretében május 21-én, pénteki napon szavazhatunk a szívünknek kedves szakszervezeti konföderáció listáira, lakóhelyünk körzetében vagy munkahelyünkön felállított szavazóhelyiségben.

Megállapodás


A Fiatal Demokraták Szövetsége és a Szabad Demokraták Szövetsége tárgyalódelegációi – áttekintve az országban kialakult helyzetet, összegezve a Magyarországéhoz hasonló helyzetben lévő országok tapasztalatait, számba véve az ország előtt álló lehetséges válaszutakat – a következő megállapításokat teszik.

I.


A jelenlegi MDF vezette kormánykoalíció súlyos csalódást keltett eddigi kormányzásával. Nem tudta visszafordítani az országot a gazdasági hanyatlás útjáról, sőt bizonyos területeken még mélyítette is azt.



Kende Péter: „L’Union est un combat”


Meglepő

Az SZDSZ és a Fidesz közti „megállapodás” mindenesetre meglepő fordulat, amelyre a szerződő felek közelmúltbeli magatartása – különösen a Fidesz hangadói oldaláról – nem készítette elő az érdekelt közvéleményt. Az eddigi jelek inkább arra mutattak, hogy a két párt más-más stratégiával készül az 1994-es választásokra.

A két kapura menő játéknak megvolt a maga nyomós oka.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon