Skip to main content

Külföld

Horváth Jenő: Célpont: az elnök

Titkosszolgálati botrányok
Olaszország


Az utóbbi hónapokban Olaszországban az ügyeletes szerkesztőkön kívül már alig figyelte valaki a képernyőket, ha a „Tiszta kezek” sorozatban lebukott politikusokról szóló hírek peregtek. Nem csoda: az elmúlt másfél évben immár minden negyedik parlamenti képviselő és mintegy kétezer üzletember ellen folyt vizsgálat korrupció miatt. Egy október 28-i közlemény láttán azonban még a legelfásultabbak is felugrottak a helyükről: Vincenzo Terranova bíró elrendelte hat titkosszolgálati főnök előzetes letartóztatását.

Dalos György: Kultúrbotrány


Hivatalos bejelentés szerint 1993. végén Prágában beszünteti tevékenységét a Szlovák Kultúra Háza. Dr. Vojtech Celko, az intézmény igazgatója a „Prager Zeitung”-nak adott interjújában röviden ismerteti az intézmény történetét. A prágai Szlovák Kultúregylet már 1969-ben megalakult, a klub beindítása azonban a „normalizace” légkörében némileg – 1977-ig – elhúzódott, a házat pedig csak 1985-ben sikerült megnyitni Prága belvárosában, a Maj Áruházzal szemben.

Helena Nemcová: Nyugtalan cseh ősz


A késő ősz Csehországban a várakozásokkal ellentétben az égadta világon semmiféle megnyugvást nem hozott. Az ember csak áll, és tehetetlenül bámul: mit is gondoljon, amikor kedvenc politikusai naponta változó álláspontját hallja a „Mi és Európa”, „Mi és a NATO”, „Mi és Visegrád”, „Mi és a Balkán” és más „sorskérdésekben”.

Vitalij Moszkalenko: Nem voltam ott

Oroszország


Hazamegyek október 3-án este – Moszkva mellett lakom –, s a feleségem azzal fogad, hogy egy részeg pasas mászkál lent az utcán, rakétapisztolyával a levegőbe lövöldözve, és azt üvölti: „Talpra hatalmas ország, indulj a végső harcra! A gaz fasiszták ellen, vesszen a német banda!” Ilyenkor persze sehol egy rendőr, jegyzi meg a feleségem felháborodva. Felhívjuk a gyerekeket a térről, bekapcsoljuk a tévét. Már tizenkettedik napja folyik az ingyencirkusz a parlament feloszlatása körül: ezek (Jelcin és a kormány) és azok (Haszbulatov és Ruckoj) között.

Gereben Ágnes: Batono Eduard régi-új szerepben

Grúzia


Sevardnadze politikai és katonai vezetése az elmúlt héten az orosz fegyverekkel újra legyőzött exelnök nyugat-grúziai szülővárosában, Zugdidiben ült össze.

Yehuda Lahav: Egy emlékezetes nap

Izrael


„Jegyezzétek meg a mai dátumot. November 3. emlékezetes nap lesz” – mondta újságíróknak Simon Perez izraeli külügyminiszter. Egészen biztosan nem azért minősítette emlékezetesnek, mert november 3-án közölték az előző napi helyhatósági választások eredményét. A választásokon ugyanis pártja, a hatalmon lévő Munkapárt kudarcot vallott – annak ellenére, hogy tucatnyi várost elhódított az ellenzéki Likudtól. Jeruzsálemben és Tel-Avivban azonban a Likud győzött, és a két legfontosabb város elvesztését a közvélemény a Munkapárt általános vereségeként könyvelte el.

Yehuda Lahav: Újra egybeírva?

Csehszlovák szellemi föderáció


A (még mindig) közös csehszlovák labdarúgó-válogatott Kassán játssza legsikeresebb mérkőzéseit: a múlt heti Ciprus elleni meccsen például a közönség 90 percen át „CSR do toho!” („Hajrá Csehszlovákia!”) kiáltásokkal biztatta a csapatot, a lelátókon csehszlovák zászlók voltak többségben, egy óriási transzparens pedig – amelyet a hivatalos szlovák televíziónak sem sikerült eltüntetnie – ezt hirdette: „Cseh testvéreink, Kassán mindig itthon lesztek.”

Kassa státusa egyébként is egyedülálló: egyetlen más nagyobb várost sem tologattak ennyiszer ide-oda a határokon.


Aleksander Wolf: Brutus és Caesar

Szerbia


Három héttel ezelőtt Vojislav Seselj Szerb Radikális Pártjának bizalmatlansági indítványával kezdődött az a kormányválság, melyet Milosevic a parlament feloszlatásával hárított el. A bizalmatlansági szavazás kezdeményezését eleinte senki sem vette komolyan: Seselj és Milosevic már több mint egy éve hallgatólagos szövetségesek voltak. A tavalyi választások előtt Milosevic már tudta, hogy pártjának, a Szerb Szocialista Pártnak többé nem lehet szavazattöbbsége a parlamentben, ezért egyszerű taktikához folyamodott.

Tálas Péter: Kormányra kényszerítve

Lengyelország


Az SLD elsőként nem természetes szövetségeseivel – a Munka Unióval (UP) és a PSL-lel –, hanem a Demokratikus Unióval (UD) kezdeményezett koalíciós tárgyalásokat. Nem véletlenül, hiszen Mazowieckiék bevonása a koalícióba gazdasági szempontból kiegyensúlyozhatta volna a PSL és az UP reformokat fenyegető törekvéseit. Kwasniewskiék – szándékuk komolyságát alátámasztandó – még a miniszterelnöki székről is hajlandónak mutatkoztak lemondani Suchocka javára.

Gyurovszky S. László: Elméleti koalíció – gyakorlati kormány?

Szlovákia


Ez azonban még csak elméleti koalíció, mivel a miniszteri és államtitkári posztok elosztása még nem fejeződött be, s nem lehet tudni, továbbra is tagja marad-e a közös frakciónak egy-egy megbántott képviselő. Hivatalosan mindenesetre a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt együttesen 82 képviselővel rendelkezik a 150 tagú parlamentben.

A csendes támogató

A koalíciókötést csaknem egyéves pozícióharc előzte meg.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon