A cigánykérdés azóta van Lengyelországban, amióta csak cigányok vannak lengyel földön. A külsejükben, társadalmi viszonyaikban, életvitelükben élesen különböző jövevényekről nagyon hamar kialakultak a sztereotípiák, s a köztudatban mind a mai napig ez a cigánykép él. A hetvenes évek végén kiterjedt szociológiai vizsgálatokat végeztek a cigányok és a lengyelek közti „etnikai távolság” fölmérésére.
1996 – ha addig nem történik semmi rendkívüli esemény – kritikus év lesz a vadonatúj „békepartnerek” számára. A maga nemében stratégiai remekműnek számító program ugyan valóban kezelni tud egymástól gyökeresen eltérő problémákat (konstruktív együttműködés Oroszországgal, korlátozott elkötelezettség Közép-Európa biztonsága iránt), ám ezt csak időlegesen képes teljesíteni.
Az évtizedek óta egyre szigorodó bevándorlási törvények ellenére a mai napig is Franciaország maradt az egyik legjelentősebb befogadó ország Európában. A bevándorlók arányát mutatja az a tény, hogy minden ötödik francia családban van egy idegen származású szülő vagy nagyszülő.
Bizottságunk csak tájékozódni mehetett Hadrévre. Az emberek elmondták a benyomásaikat, a kollégáim mondattöredékeket jegyezgettek. Végül olyan jelentés készült, amelyet akkor is megcsinálhattunk volna, ha el se utazunk Bukarestből. Egy prekoncepcióhoz gyűjtöttünk illusztrációs anyagot. Eszerint abban, ami történt, nem játszottak szerepet az etnikai tényezők. Kollégáim azt írták a „többségiek” (azaz a faluban élő románok és magyarok) javára, hogy akadtak cigányok, akiket megkíméltek. A lincselésnek e logika szerint akkor lett volna etnikai jellege, ha az utolsó cigányt is agyonverik.
A Minority Rights Group 1980-ban 680 ezres cigány népességről, 1987-ben 760 ezerről tud. Az 1977-es népszámlálás szerint Romániában a cigányok száma 227,4 ezer, 1992-ben 250 ezer, a rendőrség viszont nem hivatalosan 1981-ben 1,8 millió cigányt tartott nyilván. A Helsinki Watch 1992-ben 2,5 milliós becslésről tudósít, ilyen cigány népességgel számolnak a romák politikai képviselői. Forgalomban vannak 5 milliós lélekszámról szóló becslések is. Alighanem Romániában él a legnagyobb cigány népesség a világon. Óromániában a cigányság a múlt század 80-as éveiig rabszolga jogállásban élt.
A világsajtó az utóbbi hónapokban tele van aggódó elemzésekkel: a Wall Street Journal és az International Herald Tribune az amerikai izolacionizmus feléledését jelzi, a Newsweek az új japán nacionalizmus, a Le Monde a japán protekcionizmus természetrajzát boncolgatja. De a legtöbb szó a francia elzárkózási politikáról esik; december közepén, a GATT-tárgyalások kapcsán még Jaques Delors is megkongatta a vészharangot, mondván: Franciaország új Maginot-vonalat talál ki magának.
Romániában az elmúlt három esztendőben szinte menetrendszerűekké váltak a cigányellenes atrocitások. A cigány szervezetek több mint száz lincselést tartanak számon, s mint állítják, ezeknek csupán töredéke jutott az országos nyilvánosság tudomására.
A kiindulópont minden esetben ugyanaz: egy cigány meggyilkol egy többségit. Az érintett közösség a bűntényt az egész közösség elleni támadásként, nem csupán egyetlen egyén ellen elkövetett cselekményként értelmezi, s a rendfenntartó szervek passzív rokonszenvétől övezve beindul a mindenki által „igazságosnak” tekintett önbíráskodás.
Pozsonyi tudósítónk és egyik budapesti olvasónk egymástól függetlenül juttatta el szerkesztőségünkhöz az alábbi „talált tárgyakat”. A hasonlóság a szövegek között a véletlen műve.
„A családi pótlékok olyan rendszerére van szükség, hogy megszűnjön az ellenőrizetlen szaporodás azokban a kulturálisan és társadalmilag hatványozottan elmaradt lakossági körökben, ahol 14 éves lányok már szülnek, és 45 éves nagyanyáik még szülnek.”
Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök, Igló, 1993. szeptember
„Meciar Iglón tartott országló portyáján a cigányokra támadt.
1980-ban a londoni Minority Rights Group szerint Csehszlovákiában 370 000 cigány élt. A Helsinki Watch 1992-ben közreadott jelentése megállapítja, hogy az adatok elég ellentmondóak. Az 1991-es népszámláláskor 114,1 ezren vallották magukat cigánynak Csehszlovákiában, ám 1989-ben az iskolai statisztikák alapján a kormány a cigány népességet 400 ezerre becsülte; a cigány vezetők 800 ezres lélekszámról beszélnek. Abban azonban minden forrás megegyezik, hogy a cigányok döntő többsége Szlovákiában él.
„A közvélemény a közöny és a fajgyűlölet között ingadozik” – jelentette ki a Charta ’77 első dokumentumainak egyikében 1978-ban a cigányok helyzetével kapcsolatban. Ez a megállapítás nagy valószínűséggel ma is helytálló, bár a dokumentumban felsorolt konkrét problémák egy részét mára megoldották. A volt demokratikus ellenzék a legsúlyosabb sérelmek egyikének minősítette azt a tény, hogy amikor a szocialista alkotmány kisebbségjogi fejezete felsorolja az ország nemzetiségeit, a cigányokat nem említi; ennek ellenére sorra születtek a párthatározatok a „cigánykérdés megoldására”.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét