Skip to main content

Külföld

Gyurovszky S. László: Nemek és igenek

Szlovákia


A szlovákiai parlament kétnapos, késhegyig menő vita után az elmúlt héten meglepően nagy többséggel elfogadta a Vladimír Meciar leváltása után alakult koalíciós kormány programját: a 119 jelen lévő képviselőből csupán 33-an szavaztak a tervezet ellen, 80-an viszont mellette.

Ez a szavazás két fontos dologra utal: egyrészt arra, hogy a politikailag meglehetősen heterogén kormánykoalíció (szocialisták, liberálisok, konzervatívok) képes volt reális és közös kormányprogram kidolgozására, másrészt arra, hogy az általuk alkotott képviselői tömb képes volt akaratának érvényesítésére, mi


Szergej Adamovics Kovaljov


Szergej Adamovics Kovaljov (1930) a hatvanas években kibontakozó illegális szovjet polgárjogi mozgalom egyik legnevesebb aktivistája. 1969-ben társaival együtt létrehozta a mozgalom magvát képező csoportot, munkatársa lett a Hronyika tyekusih szobityij c. szamizdatkiadványnak. 1970-ben kénytelen elhagyni a labort, ahol mint biológus dolgozott. 1974-ben szovjetellenes agitációért 7 év börtönre, 3 év száműzetésre ítélték: ennyi volt a „közveszélyes disszidensek” normája. Ezután Kulinyin városban élt, mivel Moszkvában nem kapott letelepülési engedélyt.

Tálas Péter: Pawlak, a nagy kombinátor

Lengyelország


Varsóban fél év alatt bebizonyosodott, hogy szinte alig van a lengyel belpolitikának olyan kérdése, amelyben a szeptember 19-i parlamenti választások nyomán hatalomra került baloldali koalíció két pártja egyetértene. Az elmúlt két hónapban a Lengyel Néppárt (PSL) és a Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) között nemcsak a privatizáció, a vajdasági és miniszteriális szintű káderpolitika, illetve a mezőgazdaság költségvetési támogatása terén alakultak ki komoly nézetkülönbségek, de a köztársasági elnökkel és a katolikus egyházzal kapcsolatos politika terén is.

Kiss Ilona: „Ez nem gondolatrendőrség lesz”

Beszélgetés Szergej Kovaljovval, Oroszország új emberjogi biztosával
Oroszország


Ön, az egykori politikai fogoly, Oroszország legelső ombudsmanja. Ez igazán kedvező fordulat.

A dolognak azonban van némi szépséghibája. Az ombudsmant valóban megválasztotta a Duma, de ombudsmantörvény még nincs. Ráadásul az új alkotmány értelmében ez kétharmados, ún. szövetségi alaptörvény, így a Duma jelenlegi összetételét ismerve nem lesz könnyű átpréselni.

Egykori üldözői, akikből jó néhány ott ül a Dumában, mindenesetre elfogadták az ön személyét.




Martos Gábor: Két beszélgetés

Románia


Elhúzódó átmenet


Markó Béláról 1989 decemberéig ez állt a lexikonokban: költő, lapszerkesztő. 1990-től új titulusok kerültek a neve mellé: a román parlament szenátora, a Látó című irodalmi lap főszerkesztője. Jó egy éve tovább bővült a lista: a tizenegy kötetes költő a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke lett. Markó Béla marosvásárhelyi otthonában válaszolt a Beszélő kérdéseire.


Szinte napra négy évvel ezelőtt beszéltünk utoljára hosszasabban (Életünk, 1991/2.), de akkor elsősorban irodalomról.


Kiss Ilona: …vagy a halál!

Oroszország


„Van-e fasiszta veszély Oroszországban?” – „Igen, van!” – felelte a fönti kérdésre szokatlanul egyhangúan az orosz Állami Duma: 300-an voksoltak igennel s mindössze négyen nemmel, amikor március végén „az új orosz rend” ideológiai minősítéséről kellett dönteniük.

Hegedűs István, Vásárhelyi Miklós: Nem a liberalizmus bukott meg

Olaszország


Vásárhelyi Miklós: Az olasz választást jelentősebbnek tartom, mint általában a nyugat-európai országokban lezajló választásokat, mert a legtöbb országban annyira kialakultak már a pártviszonyok és a struktúrák, hogy legfeljebb a közöttük történő eltolódásról lehet beszélni. Itt most egészen új erők jelentkeztek.

Juhász József: A köztes húzások időszaka

Bosznia


A szerb elutasítás ellenére sem biztos, hogy a legújabb rendezési terv máris az előzőek sorsára jutott. A boszniai föderációtól ugyanis köztes húzásként jóformán mindenki remélhet valamit.

Szerbek: menni vagy maradni?

A boszniai szerbek most hallani sem akarnak a csatlakozásról, hanem a „függetlenség” és az anyaországgal való egyesülés jogát követelik.




Martin M. Simecka: A nemzet mint természetellenes létforma

Szlovákia


Nem sok kedvem van Csehszlovákia széteséséről írni: annyit rágtuk ezt témát az elmúlt hónapokban. Csakhogy hosszú távú hatásai csupán most, egy évvel a szakadás bekövetkezte után érzékelhetőek igazán. Szlovákiát ráadásul mindez sokkal erősebben sújtja, mint Csehországot, mivel mélyebben érintette az emberek mindennapjait, tartósabb nyomot hagyott az életszínvonalukon.

Számok


A cseh nemzeti össztermék (GDP) 1993 folyamán mindössze fél, legfeljebb 1%-kal csökkent; a munkanélküliségi ráta 3, az infláció pedig – bár a kormány által jósoltnak csaknem kétszerese lett – még mindig csak 20,8%-os volt (a szolgáltatások ára 26, az élelmiszereké 13%-kal nőtt). 1993-ban 1,4 milliárd dollárnyi működőtőke áramlott az országba, másik 1,4 milliárdot pedig az ott megforduló 71,2 millió turista költött el.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon