Skip to main content

Külföld

Juhász József: Libikókapolitika

Délszláv válság


Macedóniában például, miután az egykori Kommunista Szövetség utódpártja gyökeresen átalakult, rendre szétestek a macedónok és az albánok nacionalista pártjai is, s ezzel teljesen kiszámíthatatlanná váltak a belső erőviszonyok az ősszel esedékes választások előtt. Szlovéniában, miután a parlament április elején viharos körülmények között leváltotta hadügyminiszteri tisztségéből Janez Jansát, új jobboldali szövetség van kialakulóban.

Orosz István: A hivatal és az ész

Anglia


Fortyogó polgármesterek

A bukott helyi polgármesterek persze mérgesen és élénken tiltakoznak: igenis megvolt az ész, igenis felvirágoztatták a körzetet, igenis gatyába rázták a munkáspárt vagy a liberálisok által szétzüllesztett közügyeket, igenis eddig még nem látott színvonalra emelték a közszolgáltatásokat, igenis virágba borították a helyi közösség langyosodó melegágyát, csak hát az a fránya központi kormányzat, az a kétbalkezes Major, az az istenverése, az ne volna… Mert hiszen napnál világosabb, hogy az emberek nem a helyi – zseniálisan politizáló, empátiától ma


Gereben Ágnes: A reformvaucserek

Oroszország


Két választás zajlik Oroszországban: a helyhatósági és az, amelynek során ki-ki részvényre válthatja a „vaucser” néven ismert privatizációs ingyenjegyeit.

A lakosság immár nem fűz reményeket a politikai változásokhoz – vonták le a következtetést a gombamód szaporodó orosz politológiai központok a március 27-i helyhatósági választások csúfos kudarcából. Kirívóan kevesen szavaztak a 25 és 40 év közöttiek közül. Sok helyütt érvénytelen volt a választás.


[Kiss Ilona]: Litván pártok: liberális prognózis


A legutóbbi parlamenti és elnökválasztás teljes politikai monopóliumot teremtett a posztkommunista Litván Demokratikus Munkapárt (LDMP) számára – állapította meg a Litván Liberális Unió tanácsadói csoportja, amely nemrég elemezte a Litvániában kialakult krízishelyzetet. A litván politikai pártok két ellentételes tendencia mentén különültek el: a totalitárius politikával szemben, a függetlenség mellett álltak, de hiányzott belőlük a konkrét politikai-ideológiai tartalom. Ezt a vákumot töltötték be a háború előtti romantikus ideológiák és a kommunista ideológia „humanizált” elemei.

[Kiss Ilona]: Kalinyingrád? Königsberg? Karaljaucjus?


Az elmúlt hetekben újból kirobbant a vita a történelem során többször gazdát cserélt kalinyingrádi terület jogállásáról. A Szovjetunió szétesése után a terület ugyanis elszigetelődött Oroszországtól, s az így kialakult enklávéra telepítették a Közép-Európából sebtében kivont csapatok elitalakulatait, aminek következtében Kalinyingrád környéke Oroszország legmilitarizáltabb övezete lett. A 15,1 ezer négyzetkilométeres területen 857 ezer őslakos él, s időnként legalább négyszázezer főnyi katona állomásozik.

Kiss Ilona: Litvánfrász


Iszonyatos versenyfutás kezdődött ezekben a hetekben a litván politikai élet két főszereplője, a tavalyi választások nagy nyertese, Algirdas Brazauskas posztkommunista államelnök, és nagy vesztese, Landsbergis között: Landsbergis és a Konzervatív Unió azon követelések teljesítése érdekében kezdeményezett népszavazást, amelyekkel annak idején Brazauskas Munkáspártja választást nyert (egyebek közt az infláció miatti pénzértékvesztés kompenzálásával). A kormánypárt kutyaszorítóba került: ha teljesíti a követelést, fő ellenlábasát igazolja, ha nem, választási ígéreteivel kerül szembe.

Milan Hladky: Optimista jelentés arról, hogy lassan Szlovákiában is működni kezdenek a dolgok


Nyugaton állandóan azt gondolják, hogy Szlovákiában valami nincs rendben. Ez a feltételezés azonban rendkívül felületes, és teljességgel nélkülözi a humorérzéket. Be kellene látniuk, hogy igen egyszerű az ábra: a mi gyerekcipőben járó államunk kezdő honatyái és kormányférfiúi rettentően vonzódnak a játékossághoz (a rosszindulatúak ezt infantilizmusnak neveznék). Például az egyik leváltott miniszter állítólag leváltása előtt – játékból – magas beosztásba helyezte saját magát saját minisztériumában.

[A lap történetéről]


Pozsony – Brünn – Prága – áll az 1992-ben alapított Mosty című hetilap fejlécén: a lap Csehszlovákia felbomlása után is következetesen kitart a határok nélküli, egységes csehszlovák térség és szellemiség mellett. Alapítója és főszerkesztője, Sona Cechová 1989-ig a pozsonyi Tatran Kiadó francia–orosz fordítója volt, s kezdettől fogva a csehszlovák belső, ellenzék közelében ténykedett.

Gyurovszky S. László: Nincs visszaút?

Interjú Sona Cechovával, a Mosty (Hidak) című cseh–szlovák hetilap főszeresztőjével
Szlovákia


A Mosty a csehszlovák állam megmaradása érdekében jött létre. Módosítja-e eredeti elképzeléseiket az, hogy a föderáció mégiscsak felbomlott?

Továbbra is fenn szeretnénk tartani ennek a térségnek a kulturális folytonosságát, s nemcsak politikai, hanem elsősorban emberiességi okokból. Úgy gondoljuk, hogy egy nemzetállam természetéből adódóan eleve csak korlátozott demokráciát nyújthat lakosainak.


Horváth Jenő: Forza!

Olaszország


Épp egy hónapja, 1994. március 27–28-án választották meg az olaszok a második, köztársaság első parlamentjét. A korábbi arányos-listás rendszer helyébe új választási szisztéma lépett: az egyéni-többségi és a listás rendszer sajátos kombinációja. Magyarul: a mandátumok háromnegyed részét az egyéni jelöltek között osztották szét, az kapta, akire a legtöbben szavaztak a választókerületben; a pártok arányosan csupán a mandátumok maradék egynegyed részén osztozkodtak.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon