Skip to main content

Kultúra

Kálmán C. György: Én és Énke a forradalom viharában

Könyvek négyszemközt


Hogy milyen az új Grendel? Olvasmányos, humoros, kellemes. A szerző ebben a könyvében is szellemesen mesél, anekdotái és jellemzései mulatságosak és vitriolosak. Egyáltalán: sok jót elmondhatnánk a könyvről.

Hanem azért… a könnyűszerkezetes, elegáns épület tetejére odakerült néhány ormótlan ólomsúly: az építész, nem bízván eléggé a kecses alkotmány stabilitásában, kicövekelte, és rút pallókkal támasztotta alá. Grendel túlságosan is óvatosnak bizonyult.

Ilyen zavaró segédeszköznek tekintem az aforizmákat.




Ambrus Judit: Nevelnek


Este van, este van, egy megnyugtató napé, ez a kétantennafülű szörnyeteg, akarom mondani édes kis állatka már rég szundikál, az igazak álmát alussza, benyomnám, rettentő hangon duruzsolna, nem nyomom, szuszogjon csak, pihenje ki magát holnapra.

Bevallom, színes. Illetve színes volna, csak a fülecskéit kéne meghosszítani, nem bírom magam rászánni a változtatásra, hosszas megpróbáltatások az üzletben, nincs, hiánycikk, menjen tovább, s mindez miért, a biztonság teljes megszüntetéséért, világlátásom összekuszálásáért, az alapok szétzilálásáért.

Maradjon fekete.




Bori Erzsébet: „Akár én is lehetnék”

Rakovszky Zsuzsával beszélget Bori Erzsébet


Megmutatnád a legújabb verseid?

Nem találom, jól eláshattam valahova. Annyira idegesít, ha váratlanul szemközt találom magam saját szövegemmel, hogy rendszerint átlapozom. Olyannyira, hogy például a Szép versekben a p és az s betűvel kezdődő pályatársakat nemigen szoktam olvasgatni, nehogy saját magamra lapozzak. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, hiszen már elég régen publikálok, de hát egyfelől hajlamos vagyok az elbújásra vagy a rejtőzködésre, másfelől meg mégiscsak produkálok valamit, amit közszemlére szokás tenni.


Tandori Dezső: Pilinszky János: Van Gogh imája

Magyar óra


Csatavesztés a földeken.
Honfoglalás a levegőben.
Madarak, nap és megint madarak.
Estére mi marad belőlem?

Estére csak a lámpasor,
a sárga vályogfal ragyog,
s a kert alól, a fákon át,
mint gyertyasor, az ablakok;

hol én is laktam, s nem lakom,
a ház, hol éltem, és nem élek,
a tető, amely betakart.
Istenem, betakartál régen.

Pilinszkynek ez az „ima” nem tartozik már az első – vagy akár a „második” – korszak költeményei közé.















Szőke György: Az örök Anyégin

Könyvek négyszemközt


A világirodalom egyik legszebb lélektani regényét veheti kézbe új magyar fordításban az olvasó. Galgóczy Árpád átköltése bátran sorolható Bérczy Károly még a múlt században keletkezett, illetve Áprily Lajos századunk közepén készült Anyegin-fordítása mellé: a magyar műfordítás-irodalom két kimagasló remekének szintjét érte el. Fordításában az eredeti verses regény mozarti derűt és mozarti mélységeket ötvöző hangszerelése csendül fel.

Balla D. Károly: Tépéscsinálók

Tárca


A szerkesztőség, amelynek akkor tagja voltam, a város legkisebb kollektívái közé tartozott. A takarítónőt is számítva sem tette ki létszámunk a tucatot. Talán ennek köszönhetően volt munkánk hosszú ideig összehangolt, fennakadásmentes. Ha kellett, élő gépsort is tudtunk alakítani.

Történt pedig, hogy megjelenés előtt állt egy könyvünk. A nyomda már a kötéssel is végzett. Mi megkaptuk a mutatványpéldányokat utolsó ellenőrzésre.

Átnéztük. Persze akadt pár apróság, hiányzó ékezet, de nem a némileg vagy a szárnyaló szavakban.




Vitalij Moszkalenko: „Én itt boldog életet éltem”


Alig lábaltunk ki a lágerkorszakból, úgy érezzük: Kelet-Európát most a nacionalizmus szabdalja új zónákra. A Gulagon sokféle nemzetiségű elítélt volt; hogy viselték el egymást?

Amikor iskolába jártam, az osztályunkban nagyon sok fura nevű gyerek volt – Zejbot, Zelgyesz, Zemmel. És esküszöm neked, a mai napig nem tudom, milyen nemzetiségűek voltak. Azt tudtam, hogy én zsidó vagyok, és persze jólesett, amikor azt olvastam, hogy Botvinnyik sakkvilágbajnok zsidó, hogy Max Bear boxvilágbajnok amerikai zsidó.


Havas Fanny: 900 perc vers

József Attiláról beszélget Galkó Balázzsal és Jordán Tamással Havas Fanny


Beszélő: Január elsejétől április 11-éig a Bartók rádióban mindennap József Attila-versek hangzanak el. Este 10 óra körül 10–12 percben.

Galkó Balázs: Ez egyébként pontosan 100 nap József Attila születésnapjáig. Száz részben elhangzik József Attila minden verse, hatszázvalahány vers. Április 11-én pedig az egész anyagot leadja a Bartók rádió, csak hírek lesznek közben.

Ez kinek az ötlete volt?

Az enyém.






Szabó Júlia: Az 1992-es év kiállításai


Év végén, év elején szokás mindenféléről mérleget készíteni. 1992-ben ugyancsak bővelkedett művészeti eseményekben Magyarország, a gazdasági nehézségek és kulturális zűrzavar ellenére volt több jó kiállítás, komoly művészeti akció. Ezekből csak néhányra emlékezhetünk, mert mindig előfordul, hogy félreteszünk egy meghívót, s hiába futunk néhány héttel később a helyszínre.

Azokból a tárlatokból idézünk fel néhány részletet, melyek, úgy véljük, a legaktuálisabb gondolatokat közölték nézőikkel.


Glauziusz Tamás: Úritál


Nem emlékeztem rá, mikor lépett be a bisztróba.

Valószínűleg senki sem emlékezett. Mintha mindig ott állt volna a pult előtt. Hosszú termetű, öregedő férfi, merev, ingerült, sértődésre kész arc. Erősen kopott, sötétkék télikabát, kétsoros: ezzel a télikabátjával dacosan elébe vág a holnap visszatérő divatnak. Ezt kicsit meg kell nézni. Odanézni rá.

Igen, meg kellett volna nézni, de senki még csak észre se vette. Az a halk, visszahúzódó, csendes fajta. Belesüpped a háttérbe. Arcok gomolyogtak amúgy is a fáradt félhomályban. Ráncok az arcokon.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon