Skip to main content

Kultúra

Török Orsolya: A művészet borús égtájai

Beszélgetés a Velencei Biennáléról


Joseph Kosuth amerikai művész. Miért éppen ő állít ki a magyar pavilonban?

Kosuth munkáinak a 60-as évek végén nagy jelentősége volt a magyar koncept-art kibontakozásában, és egyáltalán, a 60-as, 70-es évek fordulóján komoly hatással volt a magyar képzőművészetre. Az utóbbi időben pedig két alkalommal is szerepelt Magyarországon: a bécsi Hans Knoll ’89-ben vele nyitotta meg budapesti galériáját, 1992-ben pedig részt vett egy, a Kiscelli Múzeumban rendezett kiállításon. Így a neve, mondhatnám, a levegőben volt.


Kálmán C. György: F. SZ. – avagy a makulátlan, természet adta szépség

Robert Mapplethorpe képei Stockholmban


Nem mondhatni, hogy így tél vége felé pezsegne a kulturális élet Stockholmban. El lehet sétálni a Modern Múzeumba, az a legbiztosabb.

Meg kell nézni a csodálatosan kék Yves Klaineket, van néhány kis Klee, egy óriás-Matisse, Pollock, Miró, a Dali mellett gyorsan haladjunk el, a Calder-mobilt éppen bütyköli egy szerelő. És akkor máris ott vagyunk a Duchamp-szobánál. Bejárat: egy szeszélyesen kivágott vastag plexiüvegen keresztül; s éppen szembekapjuk a Nagy üveg egy Duchamp hitelesítette másolatát (pontosabban – mivel az megsérült – a másolat rekonstrukcióját).


Bán Zoltán András: Minden tegnap volt

Könyvek négyszemközt


Tandori Dezső élete, akár a nyitott könyv. Vagy fordítva: nyitott könyvek sora Tandori Dezső élete. Saját életét egyidejűleg éli és írja: költészet és valóság viszonya így nem probléma többé, hiszen a kettő egy. Nem alkalmazhatjuk hát művészetére Jean Paul Sartre finom megkülönböztetését, aki azt próbálta nyomon követni, hogyan lett Gustave Flaubert-ből, a roueni körorvos fiából „Gustave Flaubert”, a Madame Bovary és az Érzelmek iskolája szerzője.

Forgách András: Világpolgár akolmelegben

Bálint Istvánnal beszélget Forgách András


Hogy kerültél New Yorkból pont Debrecenbe, Pisti?

Hát ez nagyon egyszerű és személyes dolog volt, egy barátom, a díszlettervező É. Kiss Piroska megkérdezte, hogy ha azt rendezhetsz, amit akarsz, akkor rendeznél-e a debreceni színházban? Mondtam, igen, ha Csehov vagy Kleist, akkor rendeznék. Ő tervezte a Sirály díszletét, egy templomszínházat, aminek Roskó Gábor festette a freskóit.


Farkasházy Tivadar: „Elég sokba kerül ez…”


Farkasházy Tivadar: Hát bekövetkezett az amerikai típusú happy end: a rendszer megdőlt, leszerelték az atomrakétákat, kivonultak az oroszok, Havel elnök lett, Göncz Árpád is, járhattál volna hozzájuk kvaterkázni, és írhattál volna nagy regényeket. Ehelyett tovább politizálsz. Miért nem hagyod abba?

Konrád György: Abbahagyom. Idén vagy jövőre. Vagy azután. Addig is azt a határt szabtam magamnak, hogy nem élek politikából, és nem beszélek mások nevében. De miért ne mondjam el a saját ízlésem szerint, azt, ami eszembe jut?


Bori Erzsébet: A mondható és a látható világ

(Forgács Péter képei)


Wittgenstein ideje? Sorra jelennek meg (és fogynak el) munkái, ott volt a filmszemlén, adja a televízió, és hamarosan láthatjuk majd a moziban, Derek Jarman új filmjében (a berlini fesztiválon mutatták be, és a Budapest Film ott helyben megvette).

Az ember haja fölmered és belilul: Forgács Péter filmet csinált a Logikai-filozófiai értekezésből. Az istentől elrugaszkodott vállalkozást csak az mentheti, hogy a televíziónak készült. A gondolatokat képesítő Közjáték sorozatról van szó, mely egyszerre intéz kihívást a nézőhöz, az alkotóhoz és magához a közeghez.


Kiss Tibor: Az Oroszlán után a Medvét is!

Kínai siker a Berlinalén


Malcolm X-nek, a hatvanas évek polgárjogi harcosának önéletrajzát az amerikai filmipar fekete fenegyereke, Spike Lee filmesítette meg, ennek európai premierjét nagy propagandával harangozták be a berlini filmfesztiválon. Az amerikai, igazi érdeklődéstől és botrányoktól mentes bemutatót hasonló követte Berlinben is: közepes taps, intelligens sajtótájékoztató, minden úgy, ahogy illik.

Kálmán C. György: Hűlt hely

Könyvek négyszemközt


„Nem vagyok rá vevő” – ez azért olcsó megoldás, sőt a kérdések megkerülése. Bármily őszinte is, semmiképpen nem lehet meggyőző; legfeljebb azokat erősítheti meg, akik amúgy is ezt gondolják. Nagyképűbben: nem az a baj vele, hogy szubjektív, hanem hogy nem interszubjektív.

Ennél tehát többet kell mondani. Lehet, mondjuk, pályaív: felszálló, leszálló, megtört, tragikusan félbeszakadt, egyenes vonalú és így tovább. Vagy belebonyolódni a legendákba, leszámolni velük stb.


Bán Zoltán András: A kényelmetlen Eörsi

Könyvek négyszemközt


A könyv szerves folytatása a szerző előző publicisztikai gyűjteményének (Bedobom a törülközőt, 1989), ahogy Eörsi önironikusan írja, „kisiklás”, vagyis a sajtószabadság terméke. Úgy tűnik, Eörsi még mindig kissé bizonytalanul érzi magát a cenzúra nélküli világ légkörében, mintha visszavágyódna ama „termékeny, szép időkbe”, melyekben csakis trükkökkel, kacsázásokkal, „ürügyekkel” lehetett farba rúgni az éppen aktuális idiótát.

Bán Zoltán András: A teória csábítása

Radnóti Sándorral beszélget Bán Zoltán András


Walter Benjamin írt Gyermekévek Berlinben címmel a századforduló táján memoárt. Ha te is megírnád a magad Gyermekévek Budapestenjét, az miről szólna?

Az ötvenes évek budapesti gyermekévei… nekem nagyon jó gyermekéveim voltak.

Jó anyagi viszonyok között éltetek?

Még megvolt az a polgári réteg, amelyik ugyan kezdett nagyon lerongyolódni, de még fenntartotta polgári szokásait, a háziorvos tartásának a szokását is.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon