Skip to main content

Kultúra

Bikácsy Gergely: Gombrowicz Magyarországon

Könyvek négyszemközt


Útban van hozzánk

A magyar közönség tíz-tizenkét éve a Vígszínház Operett-előadásában találkozott Gombrowiczcsal. Az előadás meglehetős siker volt, azóta más darabjait is játszották, és drámái kötetben jelentek meg. Regényei úgyszintén: egy szűk kör (majdnem szekta) titkos Ferdydurke-rajongó; ha a hatvanas években olvashatjuk, Örkény-szerű hatást tett volna tán a magyar prózára is.

Hosszú évekkel ezelőtt a Nagyvilág már közölt Naplójából részleteket, s akkor mintha a teljes Naplót is ígérték volna: hiába várjuk.




Eörsi István: A színész nem gép, nem idióta, és nem katona

Tábori György és Eörsi István beszélgetéséből


Láttam egyszer egy próbát Münchenben, amikor a Godot-t rendezted. Estragont egy nagy német színész, Peter Lühr játszotta, aki akkor már hetvenhét éves volt, és nagyon félt, hogy nem tudja megtanulni azt a rengeteg szöveget. Erre azt találtad ki, hogy az előadás formája olyan lesz, mint egy olvasópróba: a szereplők egy asztal körül ülnek, mindenki előtt ott a szöveg, bármikor bele lehet nézni. Az egyik próbán egyszer csak az történt, hogy Peter Lühr és egy másik nagy színész, Thomas Holzmann, aki már ugyancsak nem volt fiatal ember, fölugrottak az asztal tetejére, és verekedni kezdtek.

K. C. Gy. [Kálmán C. György]: Este a magyaroknál

Tévé


Akit pünkösd vasárnap estéje a televízió előtt talált, annak nagy élményekben lehetett része.

A gonosz Hankiss által másfél éve dobozba kényszerített Szörényi Levente-portréfilm sorsfordító, történelmi pillanatokkal szolgált. A legünnepibbre ismételten felhívom az ornitológusok és a Tisztelt Magyarság figyelmét: a Magyar Televízióban először mutattak turult (vagy turujt? turulyt? – a főszereplő így mondta). Biztosan az volt, mert a zeneszerző elmondott róla érdekes magyar nyelven valami szöveget, s közben egy héjaforma ragadozó madarat láttunk a képernyőn.


Hajdu István: Itt vagyunk, és máshol se lehetne jobb


Az ember régóta akar olyan egyszerűen fogalmazni, mint a kínai festő, aki ki meri mondani: képein csak a kompozíció nyilatkozik meg s nem a kép. Belenézünk a tükörbe, s a mi vágyott szavainkat más ajkak formálják. A magyar festőnő fél évtizedet áldoz a testszín rejtélyének megfejtésére – sikertelenül –, a kínai azt mondja, a testszín hamis. És kész. Belenézünk a tükörbe, s szemünk ferdül.

Szilágyi Andor: Egy gyáva naplója


„Igazi hős csak a gyávából lehet”
Én

05/

07/0635.   Manapság kétszer, aki gyorsan – és egyszer sem, aki csak egyszer oroz.

08/1327.   Ahol betegek a gyökerek, hiába metszed az ágakat.

09/1149.   Legszívesebben kikérném magamnak ezt az egész huszadik századot!

11/2251.   Gyengeségeik ismerete teszi erőssé az erőseket.

12/2318.    A dolgok csak összefüggéseik nélkül tragikusak.

13/0739.    A tükörben sosem önmagad láthatod viszont.

















[Hír]


A Dömsödi úton a 20-as számú ház előtt az aszfalton feküdt Gy. Gy. 26 éves foglalkozás nélküli miskolci lakos. Hogy milyen álmot láthatott, arról nem szól a fáma, viszont a CYA 916-os rendszámú Fiat Uno gépkocsi, amelyet P. Péter Pál 22 éves budapesti lakos vezetett, tegnap halálra gázolta.

(Esti Hírlap, 1993. febr. 10.)




Kérelem


Tisztelt! Fövárosi Cociálpolitikai s lakásügyi osztáj. Én Gy. Gy. azon kérelemel fordúlok önökhöz hogy igen keserves széthulot életemen segiteni sziveskedjenek. Eztt a kérelmet nem csak az én nevemben hanem Életársam és 15 hónapos kislányom nevében is irom önöknek.

Sajnos egy igenkeserves életetkel leirnom önöknek hogy megértsék azt hogy Igenkeserü életünk miat kel hogy megkérjem önöket ara hogy segitteni sziveskedjenek. Gy. Gy. vagyok aki születem Tiszalökön 1967.03.19 én. 13 éves koromig egy igen kiegyensujozot elettet éltem a Szüleimel. De sajnos ez 1980 ban meg szünt.


Kálmán C. György: Aki a beszéd-nélküliért beszél

Könyvek négyszemközt


Vannak művek, amelyek kiprovokálják az elemzést – valamely feltűnő szerkezeti jegyük, megformálási sajátosságuk révén –; és vannak, amelyeknek olvasásába belefeledkezünk, átengedjük magunkat a befogadás élvezetének, és nem kínálják magukat az elemzésre. Persze, éppen ez utóbbiak jelentik az igazi kihívást: megmutatni, hogy miért nem olyan magától értetődőek, hogy hogyan működnek, hogyan van csodálatos (és látszólagos) átlátszóságuk megalkotva.

Az ilyen művek közé tartozik Tar Sándor novellisztikája is.


Szilágyi Andor: És Midőn Május Havának Első Negyedén Költsey Ferencz Vajh, Miért Hogy Nem Írta Meg az Magyarok Himnuszát, és Miért Hogy Professiore Galváni Lajos Mégsem Lelte Fel a Híres Galváni-Elemt? Vajh?


Midőn:

Költsey úgy meredt a televízió képernyőjére, mint a kénköves lúdvércre szokás lápi éjszakákon. Ratifikáljon, ne ratifikáljon, ezen a kérdésen rágódzott a magyarok parlamentje, ország-világ előtt.

– Hogy azt a bús bocskais, mentés, lajbis teringettét ennek az Isabell von Puszta Abonyijának! Hát nem átalódzna neki egy ilyen likas gondolatot benyalatni velünk?




Hajdu István: Moore és Manessier találkozása huszonöt év után a bennszülöttekkel


A hely, a tér és az idő különös és finoman rétegzett metaforája nyilatkozik meg ma a Szépművészeti Múzeumban.

Henry Moore huszonöt év után visszatér, s átlépve a Hősök terét, fantasztikus parabolát rajzol fel, melynek szárai látszólag csak lépésnyire, a lényeget illetően azonban elképesztően messze vannak egymástól; Alfred Manessier végre ideér, hogy huszonöt-harminc éve reprodukciókba zárt „üzeneteit” valódi dimenzióiban láthassuk, s általuk ugyancsak kiszerkesztődhessék egy ív.

A történet gyönyörű az idő tükrében: a hatvanas évek idolszerű mintái előbukkannak opálos di




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon