Skip to main content

Kultúra

Ambrus Judit: Mehr Lift!

– a jogász, két filozófus, a fordító, az esztéta és a szövegük –


Vice János híres és több ízben recenzált (ceterum recenseo) szövegét kapták meg a fent említett szakemberek újabb elemzésre. „A kedvelt mű témája szerényen szólva maga a kapcsolat élet és világ között” – állítja az egyik alapos elemző, az esztéta, míg a másik, a jogász kikezdhetetlenül bizonyítja a szövegben foglalt jogi regulációk szükségességét, annak ellenére, hogy néhány pontját problémásnak tartja.

Garaczi László: Rongyokból vagyunk

Tárca


A felirat friss volt, lendületes és figyelemfelkeltő.

NYUGATI KILÓS RUHAVÁSÁR. CONDRA, CEIG ÉS KANAVÁSZ. KAMÁSLI, FUSZEKLI, TOPÁNKA. TURKÁLÓ A KÖRÖNDÖN. JÖJJÖN, TURKÁLJUNK EGYÜTT. NE FELEDJE, RONGYOKBÓL VAGYUNK MINDANNYIAN!

A szembejövők elégedett mosolyából láttam, jólesően kiturkálták magukat. Kopott felöltők, kitérdelt macskanadrágok, kikandikáló nagylábujjak.

A Kodály körönd felett egy hatalmas, katonai helikopter lebegett, és csövekből omlott a condra a népre, akik ily módon, hogy úgy mondjam, fölfelé turkáltak.






Hajdu István: B. A. mint N. N.

Baranyay András kiállítása az Óbudai Társaskörben


Baranyay András viszonylag kevés képtárgyának immár jó húsz-huszonöt éve egyike a kéz, mely az arccal együtt hihetetlenül bonyolult, egyszersmind igen egyszerű „szellemtörténettel” rendelkezik. Egyfelől ősi szimbólum-, metafora-, allegória-, metonímia-alkatrész, másfelől primitív, de nagyon praktikus piktogramalany, a két véglet között pedig igencsak alkalmas a banális vizuálzsurnalizmus kielégítésére.

Bori Erzsébet: A valóság és annak képi mása

(A nyúl kérdez)


– Téged szeretlek. Csak téged – mondja szerelmetes urának a hősnő, aztán nem borulnak össze a legősibb forgatókönyv szabályai szerint. Köztük (közéjük) áll a kamera, a nő abba néz, annak beszél. A harmadik egyedül van otthon, közvetlenül közelről néz bele szerelmének csupasz, szép, beszélő arcába: „Téged szeretlek. Csak téged.” Mi a zsöllyében ülünk, szemben a vászonnal, és e vallomás iszonyú kétértelműségével. Ez Sopsits Árpád Video blues című filmjének helyzete.

Bikácsy Gergely: Finnek, törökök, filmek

Moziegér


Hírek szerint új filmjének premierjére nemsokára Budapestre érkezik Aki Kaurismäki, a legismertebb finn rendező. A nyugati kritikusok és nézők a hatvanas években, a lengyel, cseh és magyar filmiskolák eredményei láttán hökkentek meg: számunkra hasonló meglepetéssel szolgáltak tíz-tizenkét éve a török–kurd Güney nemzetközi sikerei (török film nyerte Cannes-ban az Aranypálmát, hihetetlen esemény volt!). Mostanában a finn filmektől, a Kaurismäki fivérek alkotásaitól hüledezünk.

Hajdu István: Csak a miénk


A privatizálás szónak évekkel ezelőtt egészen más jelentése volt – legalábbis a sajtóban –, mint manapság. A többnyire mindenki által elfogadott konvenció szerint – annak idején – az újságíró nem írhatott, nem beszélhetett magánéletéről, nem keverhette össze „privát” dolgait a közügyekkel, még akkor sem, ha azok valami módon esetleg egybe is csúsztak.

Szabó Júlia: Kassák kalapban, ingben, sebkötésben


1918 őszén Budapesten Babits Mihály és néhány írótársa a nemzeti irodalom és művészet ideológiájával szembefordulva egyetemes európai mozgalom szervezésével foglalkozott, melynek az lett volna a neve: Európa lovagjai. E mozgalomba azt az írót, költőt és politizáló intellectuelt is szerette volna bevonni, aki már évekkel korábban az internacionális irodalom és művészet legfrissebb irányzataival keresett kapcsolatot, nemzetek feletti, háborúellenes irodalom és művészet születésénél bábáskodva. Ez az író Kassák Lajos volt.

Ambrus Judit: Tök


Szimplán tök. Nem tök szar, tök jó, tök vicces, nem, ez úgy tök, ahogy van. A címe szerint ugyan Uborka, Tv1, 19.15, okt. 27., egy keddi napon, ismétlés, húsz perc nyúlós kedélyeskedés, maximum legyen avokádó, úgy elegánsabb, íze annak sincs, husikája, az van, az élmény, hogy ettünk, és marad a talány, hogy vajon mit.

Darvasi László: Mindenki nyerni akar

Tárca


Vannak olyasféle őszi délelőttök, amikor az égbolt kékje alábbereszkedik, s a mennyország mindjárt ott kezdődik a tér öreg platánjai felett. Hát azért mégsem. Nem ilyen egyszerű. A padokon öregek ülnek szépen sorban, és nyerni akarnak. A totó. Ott egy másik, az a fiatal csóró meg a nőket bámulja. Ő is nyerni akar. Babakocsikerék nyikorog, pelenkaszagot lehelget a szél. A galambetető öregasszony. Mosolyog a galambforgásban, mint aki máris nyert.

Hajdu István: De ki beszél itt avantgarde-ról?


A nyolcvanas évek közepe óta az avantgarde-ról már Magyarországon sem lehet bűntudat nélkül gondolkozni: az avangárok vagy valaha volt múltjuk tiszta emlékeitől éreznek szívszorulást, felidézve a fogalom visszhangját, vagy jelenük és megsejdített jövőjük vágyaitól vezérelve igyekszenek megszabadulni még a gondolattól is, mely hajdani eszméikre és szerepükre utalhatna.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon