Skip to main content

Kultúra

Szilágyi Andor: A miniszterelnök úr ébredése

Tárca


Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi.

Hajnalban, midőn a Harmadik Magyar Köztársaság első miniszterelnöke felnyitotta a szemét, első dolga volt, hogy mielőtt még felkattintotta volna az ágy melletti szekrényen álldogáló, anno atyjától megörökölt kedves éjjeli éjjelilámpását, mint hosszú évtizedek óta minden áldott nap minden kora reggelén, a sötétben elébb egy korty vizet vett magához.

Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi.

Mint az eltelt hosszú évtizedek során, minden áldott nap kora reggelén annyiszor (tehát akkor is, midőn még nem töltötte volna be eme m






Kálmán C. György: The best of Mándy?

Könyvek négyszemközt


Azt talán egy átlagos irodalomkedvelő is megérti, ha valamit „mándysnak” minősítenek – sokkal inkább, mint ha az „ottlikosat” – vagy akár a „némethlászlósat” hallja; ilyen jelzők talán nincsenek is.

Kálmán C. György: Sok könnyű darab

Könyvek négyszemközt


Azért jópofa ez a Garaczi.

Akik idegenkednek az „új”, „fiatal” prózaíróktól, s egyáltalán nem tudják, hogy kivel (és mit) kezdjenek, azoknak ajánlom, ha jobb híján is, ezt a vékony kötetet. Sokszor jól fognak mulatni, és ez is valami.

Garaczi elengedetten, lazán, legtöbbször igen kellemesen cseveg, fecseg, szellemes társalgó, kis ötletpetárdákat robbant. Rövid írásai semmiképpen nem aktuális vagy poénra kifutó glosszák; csak nagyon távolról emlékeztet Örkényre, akinél gyakran a rövid próza vége csattan, mint a vicceknél.




Bikácsy Gergely: Hó, rózsa, tenger

Moziegér


Haragot szült a szellem tunyasága.

A Közjáték, a televízió e bátor és kísérletező adása dühödt türelmetlenséget váltott ki azokban, akik napi öt percet sem engedélyeznének a másnak, az újnak, a szokatlannak. Mégis azt hiszem, a Közjáték igazi örömre ad alkalmat, s máris ablakot vágott a butaság és az unalom betonfalán. A műsor nemrég első bemutatóját tartotta a Szindbád moziban, ahol mostantól kezdve rendszeresen programra tűzik majd legjobb darabjait.


Havas Fanny: „Búcsúzzanak egyelőre csak az urak…”

Koncz Zsuzsával beszélget Havas Fanny


A koncerted plakátján három finom X. Ez mit jelent?

Az a Ki mit tud, amin először nagy nyilvánosság előtt megjelentem Gergely Ági osztálytársnőm és barátnőm oldalán, hát az bizony ’62-ben volt, idestova három évtizede. Ez pedig elég kerek évforduló ahhoz, hogy együtt megüljük, és egy nagy zenélést csapjunk.

Hogy válogattad össze a dalokat? Milyen szempontok szerint?

Lesznek egészen régiek is, a kezdetektől egészen 1992-ig.






Pont, pont, vesszőcske…


Két évvel ezelőtt valahogy így szólt a Pontreklám: „Rossz könyvet itt nem talál.” És most?

Most ez lehetne a szlogenünk: „A jó könyvet itt megtalálja.” Hogy csak jó könyveket áruljunk, azt nem engedhetjük meg magunknak, de egy bizonyos „szeméthatárt” meghúztunk. Ha az ember egyszer úgy dönt, hogy könyvesboltos lesz, akkor kell hogy valami értelme is legyen.


Hajdu István: Az ismétlés családja

Lévay Jenő kiállítása a Budapest Galériában és Kicsiny Balázs tárlata a Fiatal Művészek Klubjában


Az ismétlés a hatvanas–hetvenes évek fordulóján az analitikus és szeriális képzőművészet egyik alapvető eljárása volt. Nemcsak a geometrikus absztrakció „szisztematikusai”, de a strukturalizmus eredményeit szívesen gyűjtögető minimalisták s a tudományos vértjüket büszkén csillogtató konceptualisták is gyakorta alkalmazták, nem ritkán oly mérvű doktrinérséggel, mintha az irodalom- és művészetelmélet által megfogalmazott szabályok egyben szigorú és áthághatatlan használati utasítások is lettek volna.

Kovács Péter:


1. Áprilisban egy „emlékeztetőt” írtam alá, ami azt rögzítette, hogy miről tárgyaltunk. Ez nem volt „megállapodás”, csupán a rend fogalmazta meg igényeit, mi pedig elfogadtuk ezek jogosságát.

2. Mint korábban, most is kölcsönösen, minden fél számára enyhén szólva kellemetlennek és rossznak tartom, ha a végleges megállapodást megelőzve bármiféle megosztásra kerülne sor a múzeum épületének használatában.

3.




Kálmán C. György: A már megtalált

Könyvek négyszemközt


Sok divat dívik a mai irodalombírálatban. (Például az, hogy divatnak bélyegeznek bizonyos gyakran előforduló jelenségeket, amit én mélyen elítélek.)

Szokás mondani például, hogy bizonyos irodalmi művek rokoníthatók bizonyos zenei formákkal. Ami, ha jól meggondoljuk, jó nagy hülyeség. Hogyan is lehetne egy szonett hasonló egy vonósnégyeshez? Vagy egy novella egy szonátához? Vagy egy regény egy szimfóniához?

De ha még jobban meggondoljuk, ez nem is olyan hülyeség, sőt.




Bán Zoltán András: Egy eléggé szűk ketrecbe zárt író

Kertész Imrével beszélget Bán Zoltán András


Fél évig Bécsben voltál egy ösztöndíjjal, és Wittgensteint fordítottál, a Vermischte Bemerkungen című könyvét, amit halála után állítottak össze a feljegyzéseiből.

Ez az összeállítás Wittgenstein életbölcselete: esszéista, moralista, művészi és vallásos életét érintő gondolataiból a legszebb könyve lett, amely egészen új oldalát mutatja meg. Négy hónapig dolgoztam mondhatni éjjel-nappal, ültem a lakásban, Bécset meg sem néztem, fordítottam, fordítottam és hiába.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon