Skip to main content

Kultúra

Széchenyi Ágnes: A kellemetlen népi…


Kovács Imre válogatott írásainak gyűjteményét a Gondolat, a Nyilvánosság Klub és a Századvég közreadta. Bizonyára a liberális ármány kellemetlenkedett ezzel a kötettel.

„Meggyőződésem, hogy a kommunizmus összeomlása vagy visszavonulása esetén Magyarországon a népi program alapján születik majd meg az a demokratikus állam, amelyről odahaza és idekint annyian álmodunk” – írta 1958-ban Kovács Imre. Ez eddig rendben is volna, ez a vágy még nem kompromittált senkit, noha meglehetősen bizonytalan kifejezés a politika programnyelvén a népi program.


R. S. [Révész Sándor]: A palackba zárt szabadság

Elbúcsúzunk Székely Jánostól


Marosvásárhelyről a túlvilágra költözött az élő magyar irodalom legkeletibb nyugatosa. Székely János, aki egész életében a jelenből kizárkózva élt, aki egész életében öregkori műveket írt, távozott, mielőtt igazán megvénült volna.

Olyan szabadon írt a szorongásról és a bekeríttetésről, mint aki semmi másért, csak a tengerbe vetett palack tartalmáért felelős. És azzal a tudattal írt, hogy a mű, ha „nagyhírű”, a lététől, és nem a külvilágtól az.


Hajdu István: Külön idő

Deim Pál gyűjteményes kiállítása az Ernst Múzeumban


Deim Pál nagy életműkiállítása mintha magát az időt s az időnek öneszközével rótt rajzolatait ragadta volna meg; olybá tűnik, Deim egyetlen, lassú, folyamatos mozdulattal fűzi egybe motívumait, hogy azok aztán rétegződhessenek, s egymásra rakódva építsék meg az idő szerkezetét.

A hetvenes évek elején, amikor Deim ismertté és sajátosan elismertté vált, amikor támadhatatlanul autonóm művészként, s bizonyos értelemben kívülállóként, „mozgalmilag” nehezen azonosíthatóként nem „került hírbe”, a csend festőjeként beszéltek róla, mintha az valami olyan metafizikai erény lett volna, mely


Bikácsy Gergely: Nyári mikulások

Moziegér


„Minden magyar ember Pista – aki mégsem, azt azzá kell tenni” – hallottam egyszer az ismert és alpárian nőgyalázó mondás mintájára. Vajon vetítik-e most valahol a Veri az ördög a feleségét, András Ferenc legjobb filmjét 1977-ből, melyben minden férfi szereplőt nagyapától unokáig Pistának hívnak, és a Pisták meg a Pistánék óriási sütés-főzéssel, vendégséggel ünneplik az István-napot? Új kenyér ünnepe? Alkotmány napja? Azt csak a rádió meg a tévé mondta így, s ők bizony, bár másképp hívták e napot, bólogatva nézték a tévét a zsíros ebéd meg vacsora előtt, alatt, közben, után.

Kálmán C. György: Nem semmi, nem elég

Könyvek négyszemközt


Fiatal, tehetséges író könyvéről fanyalgó kritikát írni nem szép és nem hálás feladat. Nem szép, mert elkedvetlenítheti a szerzőt, nem hálás, mert csöppet sem kizárt, hogy az utókor, sőt, a közeljövő süketnek bélyegzi a bírálót.

Bikácsy Gergely: Cassavetes és a húsbanda

Moziegér


Lengyel József Naplójában egy helyütt bosszankodva ír arról, hogy külföldön Jancsó és Mészáros Márta tanácsára megnézte Cassavetes Húsbanda című filmjét, s nem érti Jancsóék lelkesedését.

Bármilyen izgalmas cím a Húsbanda, sajnos ilyen filmje nincs Cassavetesnek: Lengyel József a Husbandst, a Férjeket látta külföldi útján. Az már a magyar könyvkiadás és szöveggondozás, a lektorok meg a szerkesztők szégyene, hogy a Napló így jelent meg.

Cassavetes első műve 1963-ban világszerte, nálunk is nagy feltűnést keltett.




Kálmán C. György: Tegeződve

Könyvek négyszemközt


kell kezdeni ezt a recenziót, kedves Olvasó, csevegősen, ráérős, bizalmas tónusban, hogy hű lehessek tárgyamhoz, Szép Ernő összegyűjtött tárcáinak, publicisztikai írásainak, szösszeneteinek kiadásához – háromszoros éljen Márványi Juditnak és Benedek Mihálynak, nekik köszönhetjük a válogatást. Tudtuk persze, te is tudtad, kedves Olvasó, hogy Szép Ernő tárcát is írt. Új kiadásban is megjelentek prózában írott költeményei, novellái. Mégsem tudtunk semmit. Most sem sokkal többet. Mert jó pár nagyszerű írás van ebben a könyvben – de hát mitől olyan (na jó, kimondom:) zseniálisak ezek?

Bán Zoltán András: König Lehar népe

Könyvek négyszemközt


Az anekdotával Karl Kraus ajándékozott meg bennünket. A nagy osztrák szitokmester, aki – Freudhoz hasonlóan – hitt a sajtóhiba ördögében, a következő színházi hirdetést látta egy szentgalleni újságban: „König Lehár – szomorújáték 5 felvonásban W. Shakespeare-től.” Kraus szerint: e sajtóhiba a kor mércéje. Nem nevetséges, inkább kétségbeejtő. Önmagában egy shakespeare-i szomorújáték.

Bán Zoltán András: A kispanaszfal előtt

Könyvek négyszemközt


„Szegény” – ez Szép Ernő művészetének egyik alapszava. Szegény, mert pénztelen, üres zsebű nimolista, hullaképű hitelezők üldözöttje, örök vesztese lóversenyeknek és kártyacsatáknak, rendelése: kávé és egy kifli, csak nagy ritkán chartreuse vagy pláne armagnac, ha mégis, felíratja a főpincérrel a többihez. Szegény, de álmai szecessziósan gazdagok: veszett nőstények, fess dámák, grófnék és baronesse-ek egy posillipói reneszánsz palotácska budoárjában, ám ébren inkább fürge kis kokottok, „hülyönc” masamódok, graciőz grizettek ágyaiban volt otthonos.

Laurent Stern: A gondolkodás haszna és gyönyöre


Gyakorlati kérdésekben a filozófusok sokszor csődöt mondanak. Ha Platón részt vett volna egy filozófiai tanszék tanszéki értekezletén, biztosan nem akarta volna, hogy a filozófusok uralkodók legyenek. Nem a filozófiával van baj, hanem a filozófusokkal. Gyakorlati kérdésekben érvelésük könnyen átmegy üresjáratba. A filozófiatörténet főszereplői ilyenkor még rosszabbul szoktak érvelni, mint a mellékszereplők vagy a statiszták. Egy Cesare Beccaria olyan érvekkel ellenezte a halálbüntetést, amelyek ma is elfogadhatók, míg Kant képtelenségeket hozott föl a halálbüntetés mellett.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon