Skip to main content

Kultúra

Beke László: Mi az intermédia?


Az intermédia nem egyszerűen egy avantgárd vagy posztmodern művészeti irányzat – sőt főleg nem az. Az intermédia fogalma magában hordja annak lehetőségét, hogy a szűk szakmai körökből kilépve társadalmi érvényességre tegyen szert – a „szakma” ebben az összefüggésben nem más, mint a technikai alapú információtovábbító eszközök összessége: az írásnyomtatástól és a fotótól a filmen, a magnón, a videón, a tévén, a számítógépen át az internetig. Formálódó posztszocialista, információs társadalmunkban csak most kezdünk ráébredni a „média” (a médiumok) igazi jelentőségére.

Frekvenciapóker – (Ön)érdekképviselet és tömegmédiák

Beszélgetés a rádiózás lehetőségeiről


Vendégek: Bodoky Tamás (újságíró, MaNcs) Falus Dániel (Index Rádió) Kirschner Péter (Magyar Rádió) Nótári Péter (Para-Rádió) Simó György (Tilos Rádió) Spitzer Gyöngyi Soma
Moderátor: Indri Gyula (Duna tévé)

I. Gy.: ’91. augusztus 21. Tilos Rádió. Meg tud-e élni egy ilyen nonprofit rádió? Kell-e 24 órás műsoridő? Vagy elég egy megosztott frekvencia?

S. Gy.: Attól függ, hogy mit szeretnének azok, akik a rádiót csinálják.





Zilahy Péter: Pénz, hírek, mágia, irodalom

Beszélő hónapok


dec 1



Boldog vagyok, és ez épp elég ok.

dec 2-3-4



Mivel naplót írok, és megkértek, hogy legyek közéleti, tévézni fogok, veszélyesen élni.

Mágia. Valaki bántani akar. Engem és mindenkit, akit szeretek. Figyelmeztetett, de nem vettem komolyan. Haragszik rám, mert szerencsésnek tart. Gyűlöli magát, mert szerencsétlen. Engem bánt helyettem.

December van, nem megyek sehova, elleszek, mint a befőtt, várom a penészgombákat.






Seres László: Underpress


Nüanszok, ha számítanak egyáltalán. A hónap nyilatkozata, elköv.: Deutsch sportmin., jún. 16., 301. parc.

„Nagy Imre holtában érte el azt, amiért életében sikertelenül harcolt, azaz megdöntötte a szocializmust, és kivívta a szabadságot a magyar nép számára.” A beszédet szerencsére nem zavarta meg a köztársasági elnök és a rendszerváltó, ’56-os SZDSZ-esek kínos jelenléte, amit a meghívók ügyes elküldése utáni meg nem kapással sikerült elérni, de ez mindegy is, mert nyilván csak akadékoskodtak volna.

Pl.




Galántai Zoltán: A komputációs szörnyeteg


„Azt hiszem, itt mindjárt hangot adhatunk egy alapvető kifogásunknak; annak, hogy ugyancsak kétes az a tudás, amelynek nem valamilyen gondolat az alapja, hanem egy puszta osztályozási sablon… Nem hiszem, hogy két, ember alkotta osztályozási mód merő szimmetriája elegendő volna a kiszámíthatatlan, rejtélyes valóság megmagyarázására, nem egyéb [ez] az üres számtani szemfényvesztésnél.”
(Jorge Luis Borges: Vita)

A QWERTY-billentyűzet

Az írógépek billentyűzetkiosztását eredetileg egy Christopher Latham Sholes nevű amerikai feltaláló ter





Tandori Dezső: Egy pont KÖZT


„Most mit jegyzeteltek olyan szorgalmasan
az előadásából ottan: hogy a legrövidebb
út egy pont közt…?”



Kolumbusz madara? vagy tojása?

Ez így se rossz, három ponttal a végén, de itt mindjárt komolyabbra venném. Festő barátom azt mondogatta valamikor: a művészetben már semmi újat nem lehet csinálni, mindent feltaláltak. Kézenfekvő, hogy számos kézikönyvben ezt olvassuk. Nekem erről ma ez jutott eszembe: igen, de már ezt a mondást is feltalálták, barátom. Halljunk legalább valami újat a lehetőség vagy a képtelenség témájáról.




Bene Sándor: Az „Erény múzeuma”

Az irodalmi és politikai nyilvánosság humanista modellje


Írók és politikusok, irodalom és politika: a „felek” egymással időtlen idők óta diskurzust folytatnak, s egyszersmind tárgyául kínálkoznak egy másik diskurzusnak, amely az értelmiség és hatalom viszonyának alakulását vizsgálja… miért is? Hogy receptet kínáljon utóbbi számára az előbbi kezelésére? Hogy az előbbit szerelje fel az utóbbi ellen követendő védekezési, netán a vele való együttélési-együttműködési technikákkal? Esetleg valami téren-időn kívüli nézőpont lehetőségét kínálja, ahonnan rálátás nyílik az egész problematikára?

Grecsó Krisztián: Ezeregy éjszaka

Egy darab november, 1999


Jószagú, heverésző vasárnapok 

Rezső

Együtt ébredek a levesbe való finomságokkal. Anyám szorgoskodik, a vendégoldalon megannyi csemege: gyömbér, hagyma, zeller, fehérbors; ínycsiklandó.

A kakasnak négy töke van, éppen duplája a megszokott mennyiségnek. Kérdezem, miért? Mert mamáék nem állhatják, mondja anyám, tisztátlan. Pedig szerintem igen ízletes. Éppen olyan íze van, mint a tyúkagynak. Ami, akárhogy is, de elgondolkodtató. Efölött nem lehet szemet hunyni. Hiába feminista diskurzusanalízis, hiába megfigyelő problematikája!






Kisbali László, Mink András: „Jó szakember hírében állt”

Petri Györggyel Kisbali László és Mink András beszélget Balassi Bálint Egy katonaének című verséről


Az első kérdésem nem közvetlenül a vershez kapcsolódik, hanem könyvészeti nyitósorához, amelyhez hasonló szinte mindegyik Balassi-vershez kapcsolódik: „Az Csak a búbánat nótájára.” El tudod képzelni, hogy egyik versed címe alatt az álljon: írta Petri György a „Légy jó kicsit hozzám” nótájára?

Vagyis azt, hogy egy már létező népszerű dal formájára írjak verset? Miért ne! Igaz, még nem írtam ilyet, de semmi elvi kifogásom nincs ellene. Ha jól tudom, József Attila több verset is írt korabeli népszerű kuplék ritmusára.


Hamvai Kornél: Beszélő-Napló 1999. október


Monte Christo, Victor Hugo utca


A falakról láncon színházikellék-bilincsek lógnak, sűrű homály van, és a fridzsiderről elvett kulccsal kell fölmenni a vécéhez; Matolcsi Gábor azt meséli hevülettel, hogy születésnapján a kosaras haverjaival és a barátnőikkel meg feleségeikkel hatalmas bulit rendezett a Balatonon, és pálinkától berúgtak, és fürödtek éjjel, a lányok közül néhány topless, egy meg direkt meztelen, és a végén cirkuszi embergúlát csináltak a vízben, háromemeletest, és Matolcsi alul volt, és fölnézett.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon