Skip to main content

Kultúra

Gács Anna: Beteljesületlen várakozások

Nőírók egy kis irodalomban


Ha azok között a keretek között próbálunk a magyar írónőkről gondolkodni, amit a nőírókra koncentráló nyugati irodalomkritika kijelöl, akkor megkerülhetetlennek látszik, hogy a nőírókról másikként, az irodalmi „fősodorral” szembenállókként beszéljünk. Ám nyilván sokakat mellbe vág, ha a magyar irodalommal kapcsolatban fősodort emleget valaki. Amikor tehát a címben azt mondom, a magyar irodalom kis irodalom, akkor elsősorban arra gondolok, hogy soha nem tekintett úgy magára, mint a fősodorra.

Peer Krisztián: Magam sem tudom, honnan hová, de naplónak tördelem

Beszélő hónapok


Január egy



Reggel nyolckor eveztem el az Ernstből, zsebemben a kihagyott bulik listájával, agyonstrapált hangszálakkal, mégis kibeszéletlenül, arccal előre, önveszélyesen. Minden harmadik lépésnél kirúgom magam alól a mankót. Kétszázötvenezer mínusszal, szakadt bokaszalaggal indul az év, fél lábbal még a régiben, utolsó gin-tonikomat az utcán gyűröm le, mást nem venne be a gyomrom, ezt is alig. A két maradék velem szolidáris lény bontakozó nászát figyelem. A fölösleges katalizátor?

Király Levente: Ballada a Hercegről,

ki magát ezeddig gumicsizmás kandúrnak tartá, s oly hevesen veté belé magát a kultúrának tanulmányozásába, hogy hitvesi kötelmeit is gyakran elhanyagolá


Amikor én éppen kissrác lettem,
nem hívott senki polgártársnak,
és nem jártam még a Kis Ráckertben,
csak majszoltam szottyadt pogácsákat;
szürcsöltem hozzá tablettásbort,
és ízlett még a túrós táska –
akkoriban, hejh, de más volt:
nem jártam én még felolvasásra!

De rég benőtt már a fejem lágya,
és megtanultam minden leckét:
tudom, mit írt Anyeginnek Tánya,
és hogy indul el Windowsból a Netscape.












Hazai Attila: A smároló gyilkos unatkozik


Meg kell mondanom most mindenkinek: nem olyan nagy hal ez a smároló gyilkos. Ez az egész baromira… hogy is mondjam csak. Felfújták a dolgot.

Gyerekkora óta ismerem, velem mindig rendesen viselkedett, soha semmi zaj, de még csak bűz sem jött ki a lakásából. Szóval el van túlozva ez az ügy. Ráragadt a jól hangzó, zamatos név Pistikére. Mert előtte így hívták. Pistának néha. De a legtöbb ismerőse előtt pusztán Pistike volt. És tudják miért lett ő a Smároló Gyilkos? Tudják, honnan kapta ezt a nevet?

Talán nem tévéznek eleget, vagy túl feledékenyek.




Varró Dániel: Unalmas őszi vers az únalomról


Egyszer kábé este hatkor, hűs, borongós őszi nap volt,
vert avart sodort a nyirkos, őszi szél az útakon,
ültem elmerengve hosszan, s látom ám, hogy bent a koszban
hosszú árnyak szárnya moccan fönt az egyik bútoron,
fölkavart por, hollóforma ronda, súlyos únalom,
s rémisztő volt? hú nagyon!





Babarczy Eszter: Elveszett unalmak


Előszó

Az aszkézisnek helyet kell találni a világon, pontosabban kinek-kinek a maga világában. Ha nem gyakoroljuk időről időre, pusztán csak a gyakorlás kedvéért, az önmegtartóztatás szélsőséges formáit, akkor örök félelemben kell élnünk, nem feltétlenül a pokol meg az ördögök miatt, bár ez ellen sincs különösebb kifogásom, ha másképp nem megy valakinek, hanem azért, mert különben az ember nem áll készen.


Galántai Zoltán: Az E.T.-k egyetemes kriptográfiája


„…az ortográfiai jelek száma huszonöt.
 E megállapítás lehetővé tette, hogy háromszáz évvel ezelőtt megalkossák a Könyvtár általános elméletét, és megnyugtató módon megoldják az addig megfejthetetlennek látszó problémát, azt, hogy szinte valamennyi könyv kaotikus zagyvaság.”
(Jorge Luis Borges: A titkos csoda)

Az Enigma, avagy az első feltörhetetlen kód feltörése

Dr.




Bazsányi Sándor: „Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között”

Idézőjelben


József Attila 1926-os versének első sorában tulajdonképpen nincs semmi különös, semmi látnivaló. Azazhogy mi nem látunk benne semmi különöset. Azazhogy nem látnánk benne semmi különöset akkor, ha nem versként olvasnánk a metaforát, ha pusztán a látványra, a puszta látványra figyelnénk, és nem a látás módjára, a költő látásának és láttatásának módjára. Ámde nem tudjuk nem meglátni a lenyűgöző tényt: szerzőnk szavakkal teszi teljességgel láthatóvá – belső szemeinknek – azt, ami egyébként – külső szemeinkkel – teljességgel láthatatlan.

Lev Tolsztoj: Mi a művészet?


Vegyék elő akármelyik mai újságot, s mindegyikben megtalálják a színházi és zenei rovatot; majdnem minden számban olvashatnak beszámolót egy-egy kiállításról vagy ismertetést valamilyen festményről, s a lapnak nincs olyan száma, amelyből hiányozna a megjelent könyvújdonságok – szépirodalmi könyvek, verses-, elbeszéléskötetek és regények – jegyzéke.

A Beszélő körkérdése


Kedves Olvasónk!

Bizonyára tudja: cudar idők elé néz a magyar magaskultúra. Immáron nem pusztán előállítóinak életszínvonala, hanem intézményeinek léte forog veszélyben. A Soros Alapítvány költségvetése csökken, s bár a kultúra támogatására szánt pénzösszeg még mindig számottevő, lejáróban van az az évtizednyi haladék, amelyet Soros György a rendszerváltáskor a magaskultúrának vásárolt.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon