Skip to main content

Kultúra

Bikácsy Gergely: A Titanic fényei


Az életből a moziba, onnan a videoképbe, s vissza.

Cocteau valaha még azt mondta: a tükrök jól tennék, ha vigyáznának, hogy mit tükröznek vissza. A tükör szerepét azóta átvette a videomonitor. A Toldi moziban zajló Titanic Fesztivál, tudatos tervezés okán vagy szerencsés véletleneknek köszönhetően, a video tematikája köré csoportosította premierjeit.

Álló és mozgókép egymást feltételezi. Szokurov szép fotó-filmje, az Orosz elégia példázta ezt nagy hangulati erővel. Más rendezők archív dokumentumanyagok köré építenek fikciós művet.




Ambrus Judit: Kútból nem lesz szalon

Mentőakció


„(»Sosem jutunk el Mekkába!« – ahogy a nővérek mondják Csehov darabjában, amelynek a címét elfelejtenem.)”

…csak onnét jutott eszembe, honnan máshonnan, nem is olyan régen, még más kormányok fújtak, bölcs barátok figyelmeztettek, hogy bezzeg, ha!, amivel azt akarták a maguk csendes módján kifejezni, hogy könnyű a máséban a szálkát is, míg a magunkéban a gerendát se, nem beszélve arról, hogy a korsó pedig addig jár…

…egyszóval tanúkkal igazolhatom, hogy minden áldott este, nyolc órakor, majd később fél nyolckor bizony ott ültem, szorongtam és reszkettem, vaj




Bán Zoltán András: Egy vasgolyó

Könyvek négyszemközt


A Hafner Zoltán szöveggondozásában megjelent és jól tájékoztató jegyzeteivel ellátott kötet az eddigi legteljesebb gyűjtemény Pilinszky interjúiból. Az első dátuma 1965, az utolsó 1981-ben készült. Egymás után sorakoznak a kérdések és a válaszok, hosszabb, pályakép jellegű beszélgetések, alkalmi megnyilatkozásokkal váltakoznak, cserélődnek a riporterek és a helyszínek, az egyiket a rádióban sugározzák, a másikat a televízióban – Pilinszky azonban soha nem változik. És hát – szellemi értelemben – nincs szó itt semmiféle párbeszédről.

Parti Nagy Lajos: Ha lejön ide a hold

Mentőakció


Hát itt van, jól van, megvagyon.

Vigyázzban állt a csúnya, kicsi ember, s meg sem rebbent a keze, csak a víz, az csurgott szakadatlan gallérra, zubbonyra, kisingre. Folyott le mint a vonalzó. S még azután is csak állt ott az üres bögrével a száján. Száradt, örült a nyelésének. Végül letette a vizespadra. Napszak szerint éjjel volt, aligha nem nulla óra, hanem az ott kint nem az éjszaka, a ripacsos homlokán át is látta, a pirossá halványodó fényben is, hogy nem.


M.G P. [Molnár Gál Péter]: …és a néző?

Halászék 17–20. előadása


Nézők tömegei vigaszként vágyják a színháztól mindazt, amit a sorozatot összefoglaló cím ígér: Hatalom, Pénz, Hírnév, Szépség, Szeretet.
Helyette kapjuk: Lecsúszottság, Nimolizmus, Lenézettség, Elhasználtság, Részvétlenség.

Cilinderből kicibált szociológiai nyuszik mutatványa. Rögtönzés, amire a spiritus rector egész pályáján készült. Halászantológia. Veress Panka éjjelente úgy ül számítógépe előtt, akár az a kalóz könyvkiadó, aki a Globe előadásait sebes írással lejegyezte.



M. G. P. [Molnár Gál Péter]: Kamra-kabaré

Halászék hatodik hete


Masszázs

Dereka körül törülközővel Tóth Jocó fekszik az asztalon. Lukáts Andor gyúrja. Kilazítja szakszerűen izomcsoportjait, fölkészíti a görcsös kis gubancot vállalásának beteljesítésére. Rác T. János: Túszejtés a kaszinóban (Népszabadság, 1994. október 17., hétfő 1, 10. oldal) tudatja, hogy vasárnapra virradóra az Aranybikában működő Első Magyar Játékkaszinó Kft. szórakozóhelyén egy tönkrement vállalkozó – bizonyos Papp Illés – túszokat szedett.

A masszázs elindít egy történetet.




Kálmán C. György: Énekli, felolvassa, átéli: a szerző

Könyvek négyszemközt


Itt a ragyogó alkalom, hogy kedves olvasómmal együtt elbúsongjunk rajta: a költő és a szöveg hogy eltávolodott egymástól, elidegenedett, személytelen korunkban csak a nyomdai termékkel, az élettelen, holt könyvlapokkal van találkozásunk, bezzeg mennyire más élményben lehetett része elődeinknek annak idején, amikor az irodalom élete éppen a szerzői felolvasásokon, a szóbeli közvetítésen múlott.

Hát igen. Akkor tényleg minden más lehetett. A nagy szerző-előadók közül Orpheuson kívül hirtelenjében Pilinszky, Weöres, Nemes Nagy jut eszembe.


Hajdu István: Egy tárgy élete és gondolatai

Timm Ulrichs a Ludwig Múzeumban


1968-ban nevezett Timm Ulrichs, huszonnyolc éves képzőművész, a hannoveri bírósággal elfogadtatta a „Timm Ulrichs, az első élő műtárgy” márkavédjegyet, melynek igazán nem a tartalma, hanem a formája volt új; Piero Manzoni öt-hat évvel korábban dobozolt és piacra dobott művész-szar konzerve ment át az északnémet trade-mark révén metamorfózison, elkomolyítva Ben Vautier latinosan rendetlen, a bejegyzésre, adminisztrációra, védettségre és védhetőségre fittyet hányó hányavetiségét (Vautier korabeli nagy mondása, vagyis írása valami rossz táblára, hol négy, hol nyolc- vagy még tö

Tar Sándor: A mi utcánk

23. Isten szeme


Valami lehet a levegőben mostanában, vagy csak a hőség teszi, érzi ember, állat, hogy valami nincs rendben. Dorogi lova, a Palkó például úgy issza a sört újabban, hogy felemeli a farkát közben, Mérő Lajos pedig a műfogát vesztette el valahol, de a sört ugyanúgy issza, talán kicsit kevesebbet, vagy csak Esztike, a pultos nem húz neki annyi vonást.

Bori Erzsébet: Negropolisz

Könyvek négyszemközt


Hogy miféle érdemekért osztják a Nobel-díjat, azt nem könnyű kifürkészni, de az 1993-as év választottja esetében szerencsésen találkoztak az írói kvalitások a „magasabb szempontokkal”. Toni Morrison ugyanis nagyon tud írni. Amerikai, egy egyetemi katedra, egy Pulitzer-díj (Beloved, 1988) birtokosa, és innentől már vigyázni jó lesz, nehogy a rasszizmus és szexizmus kettős bűnébe essünk: szerzőnk – kit puszta neve alapján inkább vélnénk dzsesszzenésznek – fekete írónő.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon