Skip to main content

Kultúra

Hajdu István: Könnyes könyvek

Kint – bent, Széchy Bea kiállítása a Dorottya Galériában


Mielőtt Széchy Bea elment volna az országból (1986-ban), varrott-festett, többrétegű papírmunkákat készített, melyek többnyire dobozolva, dobozba zárva (mint az óra közhelyes-lírai költői képe) rögzítettek jeleneteket, csoport-fotográfia parafrázisokat; emlékeket, történeteket, nosztalgikus pillanatokat fanyaran, ironikusan, egyszersmind nagyon józan módon. E képek érzékenyek voltak, jelentésteliek, s a narrativitást, az irodalmiságot-irodalmiasságot igen finoman kezelték.

Kálmán C. György: Önéletek rajzai

Könyvek négyszemközt


Az ötlet a következő: tegyük egymás mellé a lengyel (származású), magyar (származású) és cseh szerző írását, hogy a XX. század három, egymást követő szakaszáról kapjon az olvasó személyes visszaemlékezésen átszűrt képet, arról a közép- vagy kelet-európai régióról, ahonnan mindhárom szerző származik. A folytatásosság jelentse azt, hogy Conrad memoárjának idejét Koestlerben követhetjük tovább, az övét meg Cernyben.

Kiváló elgondolás, érdekes, eredeti.


M. G. P. [Molnár Gál Péter]: Főszerepben: Kertész Imre


Megboldogult Incze Sándor érdeméül elmondható, hogy a kortárs írókat a Színházi Életben a nagyközönség személyes ismerőseivé reklámozta. Majd annyira ismerősen köszönt le az oldalakról Pakots József, pláne a monoklis Molnár fizimiskája, akár Biller Irén vagy Gombaszögi Frida arca. Egyed Zoltán is folytatta a szép szokást a Film Színház Irodalomban – bár nem volt annyira érdekelt a szerzői jogokban, mint a drámaliferáló Incze.

Mostanában a Kamra pincéjében átteleltetik az írókat.


Tar Sándor: A mi utcánk

26. Ősz van, szomorú


Ebben az utcában mindenki tud mindent, sőt, még annál is többet, csak a papról nem tudják, hogy mi baja lehet. A tiszteletes úr nem lakik az utcában, de a jelenléte egyre gyakoribb, barátságos nép lakik errefelé, és az a szerencséje, hogy a Trabanttal jön, mert ha gyalog járna, nem úszná meg az utca végéig józanon.

Tandori Dezső: Emberhalál és lóhalál (l.)

– Egy szigetországi verseny-színtér –


„A lovakrul” …talán hagyjuk ezt a megkorosodott, bár szép kifejezést. Széchenyi napjai elmúltának, Szemere Miklósunké is, maholnap az SIS végre működni kezd nálunk is, a szatellites nemzetközi sportközvetítő hálózat lófogadáshoz s effélékhez szükséges „intézményrendszere”… s nem fölösleges talán ezért sem, hogy

az angliai versenyek rendszerét

erőm s tapasztalataim szerint, a helyhez s terjedelemhez mérten, tehát még mindig kicsit irodalmiasan, ismertessem.

Londonban a Hill, a Ladbrokes, a Coral, a Tote etc.






Bikácsy Gergely: A rózsasziromban főtt fürj

Giccsvarázs


A szép giccs vigasza, melege, értelme sugárzik egy mexikói filmből.

Mi az ördög volna ez? Irodalomban és festészetben nyilván butaság, fából vaskarika, „ilyen állat pedig nincs”. Moziban van: a hetedik művészet utánozhatatlan csodája a Szeress Mexikóban című giccsfilm.

Szívdobbanás

„A szerelmi érzés eredendően csak giccses lehet” – intett egy nagyszerű írásában Deák Tamás, amikor, Magyarországra települése után, Filmvilág-beli esszéjében valamely nagy rendező meghökkenéssel fogadott giccsfilmjét védte-mentegette.






László Gyula


Született 1910-ben. 1937–40, a Nemzeti Múzeumban segédőr, 1940–44, Kolozsvárott egyetemi magántanár, 1944–51, Budapesti Egyetemen nyilvános, rendes egyetemi tanár, 1951–57, múzeumi előadó, osztályvezető, 1957–80, az ELTE egyetemi tanára. 1980-tól nyugdíjas.

(Ki kicsoda, 1993)




Kálmán C. György: Agy király katonája

Könyvek négyszemközt


Tegyük fel, hogy van egy bizonyos dr. Oscar Vogt német idegorvos, aki nagyra törő tudományos tervei végrehajtásához némi szerencsével gáláns támogatókat talál: a Krupp családot.

Szebényi Cecília: „…én a szegény ember régésze leszek”

László Gyulával beszélget Szebényi Cecília


Azt hallottam, hogy az első régészéti kiállítását tízéves gyerekként rendezte meg a tanár úr.

Igen, a barátommal a kőhalmi vár sziklái közt nagyon szép neolitikus cserépanyagot bányásztunk ki, és azt mutattam be.

Kőhalom Erdélyben van, de nem tudom, pontosan hol.

Brassó és Segesvár között körülbelül félúton van Homorod–Kőhalom állomás, ott kell leszállni a vonatról, onnan vagy hat kilométert kell megtenni gyalog, szekéren, újabban autóval, úgy érünk Kőhalom községbe.






Hajdu István: Képek

Birkás Ákos kiállítása a Fővárosi Képtárban


Birkás Ákos két vagy három különálló és mégis illeszkedő táblából álló képeinek egyetlen motívuma a téglalapba foglalt elliptoid.

A vastagon, szálasan és keményen festett, ám a mozgásból eredő formából fakadóan mégis „lágynak” tetsző munkák arról tanúskodnak, hogy Birkás a nyolcvanas évek közepén-végén a bizonytalan teremtésben és a teremtő bizonytalanságban dialektikus és gazdag formát talált.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon