Skip to main content

Kultúra

Sherlock Holmes harmadik sakkrejtelmének megoldása


Világosnak csak egy bástyája hiányzik; sötét táborából két bástya és egy futó. A futót saját alapmezején, f8-on ütötték le. Következésképp a b4-en álló gyalog egy sötét bástyát ütött, a g5-ön álló pedig egy világos bástyát. Sötétnek kellett ütnie előbb, hiszen az ütés előtt egyik sötét bástya se tudott volna kijutni a világos paraszt ütővonalába. Hogyan jutott ki akkor „a táblára” a hiányzó világos bástya, hogy leüthesse a sötét gyalog előbb, mint a b4-en álló gyalog ütése lezajlott? Az egyedüli lehetséges megoldás: a h1-en álló bástya – a világos vezérbástya!

Bori Erzsébet: Harag nélkül

Nyikita Mihalkov: Csalóka napfény


Kétlelkűbb már nem is lehetnék. Elfogultan szeretem Nyikita Mihalkov filmjeit, most pedig egyszerre kell művészi és emberi kudarcával szembesülnöm. Tehet-e arról Mihalkov, hogy kegyelték őt az istenek?

Kálmán C. György: Férfias kettyintések, nőies szerelmeskedések

Könyvek négyszemközt


Mocskos szájú, durva csavargó, és szánalomra méltó, gyerekes szegényember; kőkemény őszinteség, és szemenszedett hazugság; maró gúny, és érzelgős önsajnálat; örök magány, emberiszony, és haverok, szeretők, cimborák garmadája; csábítás és eltaszítás – ez Charles Bukowski világa.

Majoros Sándor: Az önként távolodó

Fejgép


Tematikus lapszámot általában két okból szokás készíteni: ha a szerkesztőség úgy véli, a földolgozott anyag több figyelmet érdemel, vagy ha egy kitüntetett témára szeretné ráirányítani az érdeklődést. Ezt a nyilvánvaló igazságot talán fölösleges is volna hangsúlyozni, ha az ilyesfajta törekvések nem lennének egyre gyakoribbak, olyannyira, hogy már-már jelenségként is kezelhetjük őket.

Parti Nagy Lajos: Kérészek temetője

Fikarc


Február 19-én, vasárnap fehéren süt a nap, változékony időt jósol a meteorológia, öt és tíz fok közöttit, kék-forma az ég, és zsömlét veszek reggel a Rottenbiller utcában. Tituszné Szép Róza, ez az én kézvezetőnőm ma szabadnapos, bár hogy melyikünk ad melyikünknek kimenőt, az eléggé tisztázatlan, én őt, ő meg engem tekint saját kreatúrának, a cselédkönyvön mindenesetre osztozunk.

M. G. P. [Molnár Gál Péter]: Schwitters és Dürrenmatt


Két kiállítás képei: Kurt Schwitters (1887–1948) életműve a Pompidou kulturális szerelőcsarnokában és a svájci drámaíró Friedrich Dürrenmatt (1921–1990) festményeinek gyűjteménye a párizsi Svájci Kulturális Központban (38, rue des Francs-Bourgeois). Mindketten a széthullottnak érzett világot igyekeztek keretek közé terelni, megszelídíteni legalább önmaguk számára. Schwitters ragasztóval, szeggel, körömollóval kinyírt részletekkel vagy lecsippentett, kiszaggatott foszlányok odaerősítésével próbálta meg esztétikailag összetákolni a szétesőt.

Bikácsy Gergely: Remekmű van


Egy félsiker (Idő van) és egy riasztó művészi kudarc (Melodráma) után Gothár Péter remekművet alkotott. Ez lett a legutóbbi Magyar Filmszemle legnagyobb eseménye, és talán értelmet is ez adott neki.

Ha Gothár alkotását magasan „verseny feletti” (hors concours) minőségben látjuk (magam legalább képtelen vagyok másképp látni), a szemle legszínvonalasabb és legrokonszenvesebb darabjának az elsőfilmes Pacskovszki József Esti Kornél csodálatos utazása bizonyult.


Ljudmila Sztyefanovna Petrusevszkaja


Ljudmila Sztyefanovna Petrusevszkaja 1938-ban született Moszkvában. A magyar nyelven viszonylag legtöbbet publikált mai orosz írók közé tartozik, ami főként nagy sikerrel játszott Három lány kékben c. darabjának köszönhető (budapesti bemutató: Katona József Színház, 1987); Mesék meséje c. művéből Jurij Norstein készített világhírű animációs filmet (Beszélő, 1994. 27. szám). Legújabb művei közül A keleti szlávok dalai c. novellaciklusának egy részlete a Nagyvilág 1993. 8. számában jelent meg, az Éjidő c.

Hajdu István: Holisztikus kritika – Jó a jónak nem vájja ki a szemét


Azt szeretném, ha erről a kiállításról más írna.

Örülnék, ha egy kedves arcú, szelíd tekintetű, jól, de nem excentrikusan, ugyanakkor mégiscsak egyéni módon öltözött, ápolt külsejű hölgy vagy úr mondana véleményt a képekről és a szobrokról.

Boldog lennék, ha olyan szerző vállalkozna a művek elemzésére, akit nem leng körül semmiféle gyanú párája, s akiben belül, önnönmagában sem lakozik rossz előfeltevés sem magamagát, sem másokat illetően.

Aki okos.






Kiss Ilona: „…én – én akarok lenni…”

Ljudmila Petrusevszkajával beszélget Kiss Ilona


Megint jól feldühítette a moszkvai kritikusokat. Tavalyelőtt, amikor megjelent az Éjidő című kisregénye, amely Afrikán és a volt szocialista országokon kívül szerintem már mindenütt olvasható fordításban, azt kifogásolták, hogy nincs benne semmi orosz. Tavaly a Vadállatmesékre sütötték rá, hogy érthetetlen zagyvalék, most ősszel meg első lírai művére, a Karamzin című verses naplóra kiabáltak kígyót-békát. Mi bajuk van magával?

Megmondták ők ezt kerek-perec: a kiszámíthatatlanság. A legjobban az idegesíti őket, hogy nem lehet előre tudni, mit várhatnak tőlem.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon