Skip to main content

Kultúra

Bori Erzsébet: Minden este bál van

(Esti Kornél csodálatos utazása)


Ifjan szertelen és zsúfolt, ötlettel, képpel, szóval, költészettel és valósággal. De van hozzá egy érett, hideg ésszel konstruált szerkezet, amely biztos lábon tartja az építményt, és ellenáll a színes kövek és ideák zuhatagának.

A főhős Kosztolányi Dezső, az a lírai és elbeszélő én, amely az életműből és az élet dokumentumaiból (naplók, levelek, emlékezések) áll elénk. Ha tetszik – nagyon is tetszik –, nevezzük őt Esti Kornélnak. Pacskovszky József filmjében az is Kosztolányi, ami nem annak látszik, és az is Kosztolányinak látszik, ami nem az.


Bikácsy Gergely: „Ma is ezt gondolom”

Könyvek négyszemközt


„Hogy előadásomat magam is franciásan kezdjem…” – áll a kötet legrégebbi, 1965-ös írásában. És a régóta Párizsban élő Karátson Endre tanulmánykötete már borítójával, papírjával, betűtípusával, egész külső megjelenésével is sugároz valami franciás jelleget, írásainak hangvétele, stílusa, távlatai természetesen még inkább. Mi is ez a francia jelleg? Nem csupán a tanulmányok tárgyára gondolok, de akkor mi másban fedezhető fel? A felszínesség, a léhaság, a pontatlanság semmiképpen nem jellemző rá.

Térey János: Délszak


1


Termann – mint hírlik – összeroppant az Adriánál. Ez volt a sorsa, valóban? Barátaival és barátnőivel karöltve bolyongott kótyagosan egy pokoli sziget ösvényem, nyikorgó napágyakon vergődött élőhalottként, utolsó felelőtlen nyarán. Kevés hiányzott, hogy otthagyja a fogát Délszakon. Tényföltáró küldöttséget menesztünk a szörnyű szigetre, hogy kiderüljön: mi történt velük. Bizonyára vakációzni indulhattak, s mire hazaérkeztek, azon vették észre magukat: mindannyiuk homlokán ott éktelenkedik Dél bélyege, mint valami közös pokoljárás után.

Zufar Garejev: Bevezetés – csak kezdőknek!

Avagy: Mi a különbség az erotika és a pornográfia közt a moszkvai rendőrkapitány szerint?


Micsoda mocsokban, micsoda fertőben leledzik megint a mi szegény Oroszországunk! Pedig nemrég még minden nagyon jó, minden nagyon szép volt. A nyalka belügyes legények megfojtották a Jisót, az utolsó pornográf cseppet az erotika tengerében, s mindjárt mindenki fellélegzett. Könnyebb és vidámabb lett az élet. Még az inflációt is derűsebben nyögtük, még a Csecsenföldön harcolók is jobb kedvre kerekedtek. Mosolygós statisztikusok vetették rá magukat a pornográfia bevett várára, hogy mindent szépen összeadjanak, mindent szépen megszámoljanak.

Parti Nagy Lajos: Wolfrám

Fikarc


Miről? Hát a szüretről, mondja Szép Róza, és melegszik a szeme a sötétben. Nevet, mint a száraz sifonér. Általában is, meg konkréten is. Még ha jót arról az egyről nem is mondhat. Ámbár, láthatom, sok szüret jött utána, talán túl sok, s némely békés alkonyatok, mikor a világ szilvájából csak úgy, magától csusszan ki a hold, szépen, hogy nem válik vörössé se szőlő, se dombhát, szóval némelyszer akár el is lehetett felejteni azt az egyet. Persze, mikorra el lehetett volna, már nem volt érdemes.

Mit nem volt érdemes, Tituszné? Amikor a Wolfrámmal fölrobbant a taposókád, azt.


Kálmán C. György: Én, te, isten, szeretet

Könyvek négyszemközt


Igen, valami rémlik. Századvég, preszimbolizmus. Ha Vajda híd Petőfi és Ady között, akkor Komjáthy kik között is? Meg, hogy szomorú sors, egyetlen kötet, A homályból, verscím is. Felvételizők említsék meg Nietzschét és általában bölcseleti érdeklődését. Antológiákban van tőle hat-hét vers; már-már kórosan túlpumpált én-tudat, némi fellengzés, expresszív, felfokozott kifejezésformák, mérhetetlen elvontság és mérhetetlen szenvedély.

Ennyit lehet tudni.


Bikácsy Gergely: Hatalmasan agyalágyult világ


Van-e utánpótlása Cassavetesnek, Wendersnek, Godard-nak, Jarmuschnak… lehet-e még bízni a nem hollywoodi filmben? – töprengtünk Bíró Yvette vitavezetésével egy borúlátásra ingerlő februári délután a Művész mozi kistermében. A nagyteremből kétségbeejtő módon hallatszott be egy nagyon nagy tehetség, W. W. elképesztően, tűrhetetlenül rossz filmjének zenéje.

Bíró Yvette nem engedte csüggedni hallgatóit. John Jost! – mondta. Hal Hartley! – mondta.


Parti Nagy Lajos: Mona Fibingerova

Fikarc


A kép fölé, mely lassan tíz éve kísér ilyen-olyan falaimra rajzszögezve, a fénykép fölé ki tudja milyen szándékkal és malíciával írta a hajdani szerkesztő, hogy „Fibingerova boldogsága”.

Bori Erzsébet: Ez egy mocskos film


Két bérgyilkos utazik az autóban. Munkába mennek. Megbízta őket a főnök, intéznék már el pár inkorrekt üzleti partnerét. Elintézik. Egy zsanérban tartott, rendes akciófilmben rövidebb időt vesz igénybe megcsinálni, mint elmondani. Tarantinónál ez egy negyed film. Mi tart ennyi ideig? Hát ez-az. Beszélgetnek. Egyikük – Vincent Vega – nemrég jött meg Európából, van miről mesélnie. Európa fantasztikus hely: Amszterdamban a café shopok, Párizsban meg Cheese Royale-nak hívják a sajtburgert. A Big Mac? –  Jules-t igazán érdekli a téma. Az Big Mac. És a whopper?

Hajdu István: Vanitatum Vanitas

A Műcsarnok Európa: Kreáció & Re-kreáció című kiállítása


A budapesti Műcsarnok – újranyitása alkalmából és örömére – az európai művészeti kontextusba igyekezett önmagát és a magyar művészetet csatlakoztatni, ha jól látom a szándékot; bele kívánt helyezkedni egy élőnek tételezett struktúrába, melynek részeit, alkotóelemeit mindenütt egyformán vagy legalábbis hasonlóan értelmezett elvek támogatnak meg.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon