Skip to main content

Kultúra

Szilágyi Andor: E, mint Elnök

magyar • tévé • szótár


A választások múltával és az újmagyarfelelőskormány megalakulása után már csak két eldöntésre váró létkérdés marad Magyarországon. Az egyik, hogy lehet-e bajnok a Békéscsaba, a másik pedig, hogy ki lesz az a szerencsétlen, akit akarva vagy akaratlan belenyomkorásznak a Magyar Televízió elnöki székébe. Az előbbi kérdés, amely a Nagy Magyar Nemzeti Sorskérdések egyik legfontosabbika, komplexitásánál fogva meghaladja erőinket, arról már nem is beszélve, hogy olyan filozófiai mélységek feltárását igényelné tőlünk, amelyet már csak terjedelmi okokból sem vállalhatunk. Tudja a fene.

Bán Zoltán András: A megtalált hang

Könyvek négyszemközt


A hetvenes évek közepe-vége táján a közönség és a kritika egyaránt úgy észlelte, hogy az irodalmunkban hagyományosan vezető szerepet játszó költészet helyét a próza vette át. E folyamatnak mindannyian tanúi voltunk, így elég ha most csupán felsoroljuk a legfontosabbnak látszó neveket: Bodor Ádám, Esterházy, Hajnóczy, Kertész Imre, Konrád, Kornis, Krasznahorkai, Márton László, Mészöly, Spiró, valamint a regényíró Tandori.

Bikácsy Gergely: Nagy Brehm és Kiss Vakond


Bugyonnij marsall és Herskó János véletlen találkozása a Bosnyák téri piacon. A Kiss Vakond című új magyar abszurdban találkoznak ők ketten… legalábbis a szellemük, lévén, hogy a filmbeli Bosnyák piacon rendületlenül szól a Poljuska, a nagybajsza marsall kedvenc dala. „Sírnak a lányok, végtelen mezőkön szél jár…”, de nem szél, hanem Herskó János Svédországban élő magyar filmrendező jár-kel bizonyos Irén néni nevű jóságos öregasszony képében, hogy megkeressen egy elcsatangolt, szemüveges vakond-kölyköt.

Petri György: „Ilyen becsvággyal ilyen kopár terepen mihez lehet kezdeni?”

Kornis Mihállyal beszélget Petri György


Azt hiszem, a barátságunk a legklasszikusabb íróbarátságnak indult: te, még rendező-hallgató korodban, most már nem emlékszem, hogy elküldtél-e vagy elhoztál-e nekem egy kéziratot, amit az én első kötetemről egy magánlevél, egy kritika és egy verses vallomás furcsa elegyítésével írtál. Rendkívül eruptív írás volt…

A te memóriád természetesen kevésbé precízen őrzi ennek a számomra végtelenül fontos találkozásnak az emlékét, mint az enyém.


Mihancsik Zsófia: „Ha igaz a szöveg, igaz lesz a mondása is”

Kertész Imrével, Esterházy Péterrel, Parti Nagy Lajossal, Kornis Mihállyal, Szilágyi Ákossal és Mészöly Miklóssal beszélget Mihancsik Zsófia


Mottó: „Jó morgó vagyok. Tehetséges.” (E.)

Maguk választottak így, hogy egy kazettára kerüljenek a közös művel? Akartak egy kazettán lenni?

Esterházy Péter: Ha akartunk bármik is lenni, csak egy kazettán akarhattunk lenni.

Kertész Imre: Azt hiszem, onnan jött az ötlet, hogy a Jegyzőkönyvet velem már fölvették egyszer a rádióban.

Esterházy: Mi meg már ezt megelőzően csináltunk Magos Györggyel egy kazettát, a Kékharisnya plusz Elefántcsonttoronyból.








Szilágyi Andor: E, mint doszt elég

magyar • tévé • szótár


Szükségeltetik egy orr, amelyik kiszagolja. Egy láb, amelyik utánajár. Szükségeltetik egy kéz, amelyik felemeli, és szükségeltetik egy szem, amelyik a fellelt téma mélyén meglátja a lényeget. Aztán persze szükségeltetik egy kipárnázott rész, amelyre telepedve az agy kényelmesen, a stíl- és grammatikai minimumok ismeretében mozgásba hozhatja a magyar abc több mint három tucat betűjét. Mi kell még? Egy zseb, amelyikbe bele lehet gyömöszölni a dolgozatért kapott honort. És persze gyomor. Ennyi.

Hajdu István: Mákony iskolamesternő módra

Patricia London Ante Paris kiállítása a Knoll Galériában


Hogy állandó-e a rózsaszínű fény az amúgy majdnem üres galériában, ebben a három szoba hallos, konvencionális polgárlakásból kiállítóteremmé átképződött térben, nem tudom, annyi viszont bizonyos: amikor belestem, hogy láthassam Patricia London Ante Paris ideo-drogo-pszeudo-erotikus színpadának kulisszáit, a helyiségek lágy brillant rosában – ugyan nem úsztak, de legalábbis – derengtek.

Kálmán C. György: Utazók és kultúrák

Könyvek négyszemközt


Bevallom, nehezen leküzdhető unalommal rágtam át magam Henry Miller görögországi útinaplóján.

Mondhatnám, hogy a könyvön az üresfejű, sznob amerikai édelgése és rajongása uralkodik el, de nem egészen lenne igaz, mert Miller azért sokat tud a görög kultúráról, nem is rajong mindig (csak túl gyakran), és kifejezetten őszinte.

Ez fontos, hiszen útinaplót, útleírást számos okkal és szándékkal olvashatunk, de mindig sok minden derül ki belőle az író, elbeszélő személyéről (vagy legalább arról a személyről, akit beleírt a szövegbe). Milyen utazó Miller?




Bori Erzsébet: A hősietlen halott


Grunwalsky Ferenc szívós, makacs és szenvedélyes filmrendező. Eltökélten járja a maga útját, nincs az a világi csábítás, aminek kedvéért félrelépne, egy jottányit is engedne az eszményeiből és az elképzeléseiből. Mellesleg ugyanilyen konokul ragaszkodik a hibáihoz is. All round, kevésbé választékosán szólva, mindenes filmcsináló, maga írja, rendezi, fényképezi a munkáit (sőt, elismert operatőrként másokét is). Mindig a dolgok mélyére akar hatolni, a valóságig és tovább, a mindennapi élet és ember látszatai mögé, létünk járatlan, láthatatlan zónájába.

Szigeti István: „Nem tudjuk hova tenni”

Márta Istvánnal beszélget Szigeti István


Egy renitens – téged így tart számon a szakma, mert sehogy se illesz bele a zeneszerzők körébe. Gyerekként is kilógtál mindiga sorból?

Eléggé elszigetelt világban nőttem fel, mert az édesapám tanár volt egy svábhegyi nevelőintézetben, ahol nagyon szerény, kétszobás bentlakásunk volt, onnan jártam le az „árokba”, a híres Lórántffy zenei általánosba; híres iskola volt, sok híres káderszülő gyerekével.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon