Skip to main content

Kultúra

Kornis Mihály: „Most már értem, mire megy a játék”

Csákányi Eszterrel beszélget Kornis Mihály


Tizenhét-tizenhárom éves korodban láttalak először, én se voltam sokkal idősebb, nagyon helyes voltál, és hát a Csákányi László lánya, az is tetszett. Egy Kertész utcai lakásban szteppeltél nekem a barátnőddel, bemutattad a tánctudományodat. Valami tánciskolába jártál akkor.

Mindenfélét tanultam, a szüleim beírattak németre meg zongorázni, de én egyetlenegyet szerettem csak az egészből, a táncot, alig vártam a keddet és a csütörtököt, akkor mentem a tánciskolába.


Tar Sándor: A mi utcánk

4. Sudák József csoportvezető


Az utcában az Attila a legszebb fiú, ezt mindenki tudja, most már még csak hagyján, mert már nyolcadikos kamasz, de mikor még kisebb volt, mindenki meg akarta enni. Nyáron egy parányi gatyában ki-be járkált, egyik házból a másikba, ahol nem volt nyitva a kapu, dörömbölt, kiabált. Mindenütt felkapták, harapdálták, cukrot, süteményt tömtek a szájába, Sudák is. Egyszer leült a földre a kisfiú elé, és csak nézte, nézte sokáig. Aztán megkérdezte a gyerektől, hogy mondd csak, hogy az úristenbe sikerültél te ilyenre. He? Lehet, hogy akkor kattant valami az agyában.

Tar Sándor: A mi utcánk

5. A hazatérés


Nyurga, fekete ember az öreg Veres fia, és mindenhez ért. Az övé az új soron a legmagasabb ház, merthogy a szemben lévő régi sor magasabban van és nem akarta, hogy esőben majd ráfolyjon a víz, és különben is. Hesz Jancsi ezen csak nevet, ő hegyvidékről származik, azt hiszik ezek, hogy ott mindenki a hegytetőn lakik, mondogatja, hát nincs abban semmi, hogy az egyik ház fentebb van, ez csak itt nagy dolog, az Alföldön. Csúf, vakolatlan épület, kerítés sincs, a kopár udvar lefut a szántóföldre, szemetet kavar rajta a szél.

Szilágyi Andor: Fordulj be és alugy Uram László király

magyar • tévé • szótár


Fortélyos a félelem. Én félek, te félsz, Csúcs László fél. Mi félünk, ti féltek, Csúcs László félnek. Nézem, hallgatom a rádióalnök exkluzív mélységű interjúját A Hétben, egyik szemem sír, a többi meg nevet. Sír, mert egy embertársam arról vall, hogy szorong, a többi száz pedig azért, mert láttak ők már varjút a karón. Csúcs László alnök fél. Jegyezzük meg, van mitől. Aki egy ilyen figura közelében él, annak egy merő, folytonos rettegés lehet az élete. Elég csak a borotválkozó tükörbe pillantania, vagy szerettei szemébe néznie, és kész. Tenyér izzad, háton szőr feláll.

Szilágyi Andor: Fabula ante portas

magyar • tévé • szótár


Minden jó, ha a vég jó. /Reklám, 5p./ Végre nézhető a Magyar Televízió! /Reklám, 5p./ A Panoráma szerkesztőségének teljhatalmú ura rövid, de annál férfiasabb jegyzetében arról beszél, hogy ugyan nem lát be semmit, de hajlandó elgondolkodni dolgokon!

Sebők Zoltán: Objektív-e az objektív?


„Minden fénykép megdöbbentő tanúságtétel arról, hogy ez és ez történt, így és így.”

Roland Barthes

Bizonyára nem véletlenül nevezik a fényképezőgép lencséjét, illetve lencserendszerét objektívnek: a közönséges halandó rendíthetetlen hite szerint a fényképről a nyers valóság, az objektív igazság kacsint vissza rá.


Kálmán C. György: Ebben és ebből élünk

Könyvek négyszemközt


Parti Nagy Lajos összeszedte tárcáit, amelyeket három éven át minden számában (vagyis kéthetenként) hozott a Magyar Napló, s így létrejött az utóbbi idők egyik legkiemelkedőbb magyar prózakötete.

Igen, tudom: nagy szavak. Különösen furcsán hangozhatnak tárcákkal, kisesszékkel, glosszákkal kapcsolatban: a múlandóságnak szánt műfajok ezek.


Bikácsy Gergely: Puszta Csataszög, 1944


Ember Judit filmszemlén bemutatott új dokumentumfilmje (És ne vigy minket a kísértésbe) játszódik ezen a Szolnok megyei településen. Puszta Csataszög… úgy hangzik, mint egy hadijelentés kezdete a Kőszívű ember fiaiból, de úgy is hangozhat, mint valami átkozódás.

Egy vidéki kastélyban a kikeresztelkedett zsidó földbirtokos (vagy földbérlő-gazdálkodó?) 1944 tavaszán egyéves kislányát, hogy a háború végéig megmentse, rábízza a fiatal pesztonkára, aki el is viszi a kislányt közeli falujába.


Hajdu István: „…mondjuk, ez egy ilyen szelíd ember”

Baranyay Andrással beszélget Hajdu István


Franciaországban az akadémikus zöld frakkban jár, és a társadalmi ranglétra tetején áll. Magyarországon se egyik, se másik, de azért mégis paradox helyzet, hogy te, aki még a ranglétrát se akarod tudomásul venni, és minden képed az inkognitót, a rejtőzést közvetíti, most akadémikus vagy.

Bori Erzsébet: A néma szemtanú


„Meg kell írnia. Cím: Heidegger Auschwitzban. Az egzisztencializmus és a haláltábor. A megsemmisüléstől való rettegés mint élettartam. Az agónia életformája. Mit jelent a határvonalon tántorogni. Örült sikere lesz.”

Bormester Máté tévedett. A Párhuzamos életrajzok előpremierje után a legtöbben csalódottságról, hiányérzetről beszéltek, bár zavaruk, csalódásuk okát nem tudták megnevezni. Talán azért, mert nem Jeles András, nem a Senkiföldje kudarcáról van szó, hanem mindannyiunkéról, a nyelv, a művészet, az emberi közlés kudarcáról és csődjéről.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon