Skip to main content

Kultúra

Tar Sándor: A mi utcánk

3. Reggel van


Piroska néniben van belátás, tudja, hogy kell reggel a bort tölteni. Korán kel, ez is egy jó dolog benne, hat órakor már engedi ki a tyúkokat a hátsó udvarra, akkor már ott toporog az utcaajtó előtt Béres, és fázik. Na, felkelt, kérdezi tőle az idős, ősz hajú asszony, aztán beengedi. Az volt régen, mondja a hosszú, csontos ember, az arca szőrös, hetekig nem tud borotválkozni, majd csak akkor, ha nyugszik a keze. Az asszony kitölt egy háromdecis pohárba két deci bort. Béres három decit szokott inni, és elvisz egy litert. De reggel más a helyzet.

Kálmán C. György: Belső beszéd

Könyvek négyszemközt


Lator László nemcsak költő és kimagasló műfordító, de kritikus és esszéista is. Új esszékötete a huszadik századi magyar irodalom, szűkebben: a magyar költészet nagy egyéniségeivel foglalkozik; a Nyugat nagy nemzedékén kezdve Várady Szabolcsig és Ferencz Győzőig jut el. Természetes, hogy Latort elsősorban a líra vonzza, s mint igazi szakmabeli, szereti közelről szemügyre venni a szövegeket – ezért aztán egész sor verselemzés található a Szigettengerben.

Szilágyi Andor:

magyar • tévé • szótár


Monthy Phyton. A királynőnek is van hónaalja, és különben se járta ki a nyolcat, mert tök hülye, a kitömött brit birodalmi oroszlánból hullik a szalma, élete folyamatos rettegés a félelmetes porszívótól egy vidéki kisegítő iskola pókhálós szertára mélyén, az angol létezés inkább hasonlít egy elmeszociális otthon hétköznapjaira, ahol a brit koronát éjjeliedénynek használják, mint egy nagy nemzet tudatos önszervezésére, a világhíres angol tapintat, udvariasság, hidegvér, elegancia pedig nem egyéb, mint idiotizmus, jobb esetben képmutatás, üres hazugság, ja, és persze.

Szilágyi Andor: Hogyisiglen Eshetett Meg Vala,

Hogy az Úr Aktuális Esztendejének Mártzius 4-én kölcsei Költsey Ferencz Nem írá Meg a Magyarok Hymnusát, Annaglan Ellenibe, Hogy Már Nagyon Hegyezé az Hymnusíró Pennát, Valamint Hogy Professiore (Prf.) galváni Galváni Lajos Sem Fedezé Fel az Ő Híres Galváni-Elemét


Midőn…

– Falvédő szöveget! – tsapá le keze ügyébő’ dühödten kedvencz lúdtoll pennáját kölcsei Költsey Ferencz, amikor fülibé jutának a rádiós hírek ragadós folymányai, és azon szent mozdulattal fejibű’ is letsapá vadonúj koltsagtollas sövegé’, amelyet a legemelkedettebb alkalomra tartogata, jelesül, hogy megírja a magyarok örökérvényű Hymnusát. – Falvédő szöveget, nem Hymnust! – harsogá kölcsei Költsey szerte a délibábos kölesei vidéken. Prf.


Hajdu István: Könyv-tár, szó-tár

Lakner László és Emmett Williams kiállítása a Goethe Intézetben


Lakner könyv-falát, könyv-tárát, könyv-oltárát látva úgy rémlik, nincsen idő. Nem megállt, nem kimerevedett, nem nosztalgikusban elfelejtődött menése, haladása, percegős őrlése könyörtelen vasfogának (ahogy mondani szokás), vagy visszakívánódott volna az elveszített, vagy megszűnt volna a valaha volt; egyszerűen nincs. Nincs – és még ha ez valami rendes képzavar is, nem tudom másképpen fogalmazni –, rétegzetten, rakottan nincsen. Nincs idejük a tárgyaknak, egyrészt.

Szilágyi Andor: K mint Kodaj

magyar • tévé • szótár


És akkor eljött a csütörtöki nap, és az ország egy része ott izgult a tévé előtt, hogy a Mindent vagy semmit! című agy-reflex-őrületben Kodaj Bencének vajon sikerül-e megütnie a főnyereményt. Mit mondjak, sikerült neki. A furmányos matematikus elmeéle kilencedszer is kiállta a próbát. Övé lett tehát az egymillió forintnál is többet érő szuperautó. Hurrá. A játék több mint egy egész klasszissal jobb, mint az általunk ismert televíziós játékok bármelyike, következésképp úgy dukál, hogy a díj is magasabb legyen. Különben is K. Bence előtt nyert már valaki főnyereményt, tehát passz.

Bikácsy Gergely: Wallenberg Hollywoodban


Spielberg díjözönökre esélyes új filmje, a Schindler listája egy nálunk alig ismert, valósághű regény nyomán készült. Mivel nem olvastam, nem tudom, valóban a furcsa „Amon Goeth” névre hallgatott-e a Krakkó melletti egyik munkatábor parancsnoka, vagy a figura s a neve írói képzelet terméke csupán. A filmben mindenesetre sápatagon szadista, halk elfojtásokkal küzdő, a tébolytól sem messze álló, semmiarcú fiatalember. Szörnyeteg.

Tar Sándor: A mi utcánk

2. Hesz Jancsi


A Csapágyból jöttem el, Antall-bérenc vagyok, szokta mondani Hesz Jancsi, ha jókedve van, a Misi presszóban összesepri a pénzt az asztalról, és oszt, ha rá kerül a sor. A presszónak van rendes neve is, de mindenki Misinek mondja, a tulajról, aki rendesen valamelyik asztalnál ül, és mindenki a barátja. A felesége a pultnál néha kijön a sodrából, és rászól: Misi! Misikém, drága! Az isten bassza rád a temetőajtót, hozzál már öt láda sört. Mi vagy te itt, díszvendég? A presszóban nincsenek sokan, de általában ugyanazok.

Hajdu István: Fényképek


Bár csak a véletlenen múlott, a fotóé lett február és március fordulója a pesti kiállítótermekben. Nem is akármiképpen, mert hiszen a tárlatok majdnem pontos, de mindenesetre sajátos keresztmetszetet adnak egyrészt a fényképezés aktuális tendenciáiról, másrészt – és nem is éppen közvetve – adalékokkal szolgálnak reputációjáról.

Ez utóbbi, mármint a reputáció, elég érdekesen módosult az elmúlt években, helyesebben évtizedben, s nem is éppen előnyösen.


Bikácsy Gergely: Anna és Hanna


Ha nagyképű pózt ölthetnék, és méltó volnék ilyes pózra, ezt mondanám: egyik fiatalkorom szerelme, a másik felnőttkoromé.

Anna Karinától nem féltem, pedig talán húszévesen jobban fél az ember a nőktől, mint negyvenévesen, amikor Hannát először láttam. (Természetesen a filmvásznon.) Minden néző, a kritikus is jól teszi, ha gyerek- és kamaszszemmel mered a vászonra, s ne szégyellje, hogy szerelmes a színésznőkbe. Mándy Iván remekműkötete, a Régi idők mozija csak így születhetett meg. Persze a mozis szerelemtől még nem válunk Mándy Ivánná, de ne szégyelljük, mert a film arra való.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon