Skip to main content

Kultúra

Szilágyi Andor: Sz, mint sz…

magyar • tévé • szótár


Szolidaritás. Szép dolog. Mégis a szolidaritásnak az formája, amelyet a tévéhíradó hétfő esti A Nap című ekszkluzívnak nevezett rovata tálalt nézőinek, az valami más. Történt ugyanis, hogy az ország egyetlen független, elfogulatlan etc. orgánuma, a Pesti Hírlap bemondta az unalmast. Nem mintha tiszavirág élete során nem minden áldotta nap nem ezt tette volna, de hát most úgy tetszik. Ez lenne az igazság, ha a tévéhíradó nem olyan színben tüntette volna fel az ügyet, mintha a nemzet egyik, ha nem az egyetlen fároszát döntötte volna le a vihar.

[Vers]


Az égen varjú függ,
a föld alatt hulla fekszik,
találkozik a tekintetük,
és átlát egyik a másikon.
Minden, ami közébük esik
az te vagy, Szülőhonom!
Én meg az énekesed,
a varjú alatt, a hulla felett.

(Fordította: Petri György)











Martos Gábor: „Bocsáss meg, de mi az, hogy románként?”

Marius Tabacuval beszélget Martos Gábor


Tanúja voltam egyszer, amikor egy interjúban megkérdezték tőled, hogy mióta tudsz magyarul, és erre te azt válaszoltad, hogy mindig is tudtál.

Ettől a kérdéstől egy kicsit mindig felháborodom. Ha egy román, egy magyar vagy bármely kelet-közép-európai jól beszél franciául, angolul vagy németül, az természetes, azon senki nem csodálkozik. De ha egy román jól beszél, sőt még írogat is magyarul, az olyan kuriózum, hogy mindenki megkérdezi tőle, hogy tanult meg.


Kiss Ilona: A fantom fantomja

Dmitrij Alekszandrovics Prigovval beszélget Kiss Ilona


Olvasóink egyetlen írását ismerik, azt, ami az elmúlt karácsonykor jelent meg nálunk: ebben azt írta, hogy 2000-ig, ha jól emlékszem, 17 000 verssort kell megírnia.

Nem 17 000, hanem 20 000, és nem verssort, hanem verset, opust! A nagy szám a lényeg, nem pedig az, hogy miről írom ezeket a verseket. Az emberek nálunk mintha szakadék szélén állnának, ezt a szakadékot gyorsan be kell temetni valamivel, mindegy, hogy mivel, csak betemetni: ezért mindenből a mennyiség a fontos, nem a minőség, az árukból és az alkotásból is.


Bikácsy Gergely: Hollywood rebellise?


Hollywoodról ritkán írunk ebben a rovatban. Nem azért, mintha kételkednénk az álomgyár roppant befolyásában és jelentőségében, hanem azért, mert a „Hollywood-jelenség” nem elsősorban a művészetkritika és a széptan, hanem inkább a szociológia, a hatásvizsgálat művelőinek kutatási területe: a közönséglélektané, sőt a politika- és társadalomtudományé. Fenti dolgokhoz hál’ istennek keveset értek, s nem is szeretem őket, taszítanak.

Bán Zoltán András: Holdbéli viszonyok

Könyvek négyszemközt


Másnapos könyv. Koszlott táj, elbárgyult, szétivott agyak, a farkasszürke háttér előtt alig pislákoló tudatú kreatúrák, Istentől, Ördögtől, hatóságtól elhagyott világ. Az Idő lucskos, nehéz, alig lehet valamivel agyonütni két pohár felhajtása között. Feledést, mámort nem hozható vedelések: ugyanannak a rosszullétnek örök visszatérése. Mindig másnap van: a végtelen ideje tartó hányinger kimerevített pillanata.

Szilágyi Andor: Szerelmem, Jasmina

Részlet Szilágyi Andor könyvéből


…hiába, egyáltalában nincs isten, ha ezt engedi, mondja bábika a televízió képernyőjére meredve, ahol a kékek lábai előtt, a földre terített fehér lepedőkön, szorosan egymás mellett mezítelen halottak sorakoznak, és miért vetkeztették le őket? kérdezi danilo, azt nem lehet tudni, mondja anya, és egy másik csatornára vált, a kékek sem tudják, hogy miért vetkőztette le őket valaki? kérdezi danilo, azok sem, mondja anya, és akik megölték őket? kérdezi danilo, azok biztosan tudják, mondja anya, és ki ölte meg őket? kérdezi danilo, azt se tudja senki, válaszolja anya, a csetnikek?

Szilágyi Andor: V, mint választásikismese

magyar • tévé • szótár


És a Nagy Megmérettetés előtt két nappal, a Kampány Csend Napja előestéjén még mind együtt ültek a tévé képernyőjén. Az előző hetek-hónapok választási ütközeteiben kicsorbult pallosok, bárdok, vériszamos harci szekercék mind a lábnál, a földön hevertek. A Vasfejű, a Nagy, a Dagadt, a Hófehér, a Dandy és az Üstökös. Sisakrostélyok a homlokon, a vértek kifűzve, a lovagok annyi nehéz ütközet után az utolsóra várnak.

Bán Zoltán András: „…annyi a naivitás, hogy megpróbálom”

Szilágyi Andorral beszélget Bán Zoltán András


Ez az első interjúd, úgymond?

Ez. Nem igazán szeretem ezt a műfajt.

Pedig ha az ember interjút ad, forog a neve, benne van az irodalmi életben…

Az irodalmi élet és én nem igazán vagyunk egymásra kíváncsiak. A hetvenes években, amikor én kölyökkutya voltam, az irodalmi élet számomra nem volt valami vonzó, és azóta sem az. Ha valaki idejében olvasta a Mester és Margaritából a Tömegsír jeleneteit, akkor nem nagyon vágyódik az irodalmi életbe.






Tar Sándor: A mi utcánk

7. Béres szomszéd


A mi utcánk alig egy kilométer hosszú földút, a faluba tartó műútból ágazik, valamikor az is földút volt, aztán kikövezték, aszfaltozták, ezt nem. Lehetett volna ez is a falu főutcája, ha nem szegény emberek lakják, akik az utca melletti, egykor belvizes legelőn vertek vályogot, tapasztó földet a házukhoz. Később az egész falu odajárt, a patakból hordták a vizet, gúlákban száradt a vályog, tavasszal, ősszel egy nagy tó lett az egész legelő az esőtől. Ez a feltúrt, gödrös rét választja el a falutól az utcát.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon