Skip to main content

Önkormányzat

Vargha Márton: Földalattit a budai népnek!?


Dél-Buda egyik legforgalmasabb közútja a Bartók Béla út. Sok ezren utaznak erre naponta autón, autóbuszon, villamoson. Reggel és délután egymást érik a hatalmas csuklós autóbuszok, a magyar ipar remekei: csak úgy ontják magukból a füstöt. Járnak azért itt villamosok is, de sajnos egyre ritkábban.

Nagyrónai Tibor: A tapasztalt kocsiszíntévesztő

Angyalföldön nem lesz Humán Centrum


Bognár Szabolcs: Ma sem tudja senki, hogy 3–4000 hajléktalan van Budapesten, vagy tízszer annyi. Hiszen számos hajléktalan kimódolja magának, hogy ágya legyen valahol, és őket ezért nem látjuk a pályaudvarokon, a telefonfülkékben vagy a parkokban. Hadd ne mondjam el, mivel tud fizetni egy fiatal fiú vagy lány a szállásadónak, ha nincs pénze… A szerencsésebbek kollégiumban bujkálnak, vagy alkalmi ivócimborák kölcsönfekhelyén alszanak.

Müllner Dóra: A szélcsatorna-töltelék

– a Vérmezőről


Fél például dr. Radó Dezső professzor, a főváros egyik legjobb ismerője, a Budapesti Városvédő Egyesület alelnöke. Félt már akkor is, amikor a metróépítkezés felvonulási épületei álltak itt. Igaz, ami igaz, a metró már jár, a felvonulási épületek helye újra zöld. Egyelőre.

Pártállami fák alatt


A cserjék, bokrok, fák nyelik a széndioxidot, és termelik az oxigént.



t [Solt Ottilia]: A Józsefvárosban is áll a bál


Múlt csütörtökön az ellenzékben lévő MDF-frakció bizalmatlanságot jelentett be Koppány Zoltán polgármesterrel (SZDSZ) szemben a VIII. kerületi önkormányzat testületi ülésén „a városháza általános működésével kapcsolatban fellépő általános elégedetlenség” címén. A testület, melyben 18-an az SZDSZ, 6-an a Fidesz, 11-en az MDF színeiben jutottak be (rajtuk kívül tagja még egy szocialista és egy független képviselő), 18:14 arányban megszavazta a bizalmatlansági indítványt.

Újvárosi [Somogyi János]: Cui prodest

avagy a köztársasági régens megkegyelmez az önkormányzatnak


New Yorkban minden nőt megerőszakolnak, aki estefelé a Central Park közelébe merészkedik. Történt, hogy egy éjszaka egy ifjú hölgy megindult a park belseje felé. Amikor a szatír előugrott a fák közül, a hölgy villámsebesen ledobálta ruháit. A szatír zavarba jött, hátat fordított és futásnak eredt…
Világvárosi adoma

Szentgyörgyvölgyi Péter címzetes államtitkár (aki Budapest első számú vezetőjének tekinti magát) személyesen vette kezébe az ügyet.



Pencz János: Ha én gazdag lennék…

Bérlakások – 22 kerületben


Óriási üzletet tudnék csinálni. Beindítanám a propagandagépezetemet s fantomszervezetem segítségével kürtölném szerteszéjjel, hogy az a legjobb, ha a bérlők megveszik bérleményüket, tulajdonosokká válnak, mert ők majd rendben tartják, erre csak ők képesek. Közben rémisztgetném a lakosságot, a lakbéreket sokszorosára emelik. Búgó szirénhangommal mindent el tudnék hitetni, amit csak akarok.

Endrődy Pál: Jelentés a végekről

avagy az önkormányzatok magányos harca
Bérlakások – 22 kerületben


Erzsébetváros polgármestere beiktatásakor jelképesen leverte öltönyének hajtókájáról SZDSZ-jelvényét és kijelentette, hogy pártatlan marad, amíg tisztségét betölti.

Akkor, 1990 őszén úgy láttuk, helyesen tette. Nem gondoltuk, hogy az omladozó bérházak, szociális segélyek, pedagógusi fizetések problémáját ideológiai alapon meg lehet oldani. Akkor még túl lelkesek voltunk, mindnyájan hittünk abban, hogy hamar rendet csinálunk az IKV háza táján, és a bérlőket is gyorsan tulajdonhoz juttatjuk.


Dr. Kupecz Erzsébet: A lakhatás jogáról

Bérlakások – 22 kerületben


Egyes felmérések szerint az elmaradt felújítási munkák elvégzéséhez mintegy 200 milliárd forint lenne szükséges. Ma senki sem tudja megmondani, hogy ezt az igen nagy összeget ki és milyen keretből fogja biztosítani. Kétféle módon kívánt az állam szabadulni ebből a helyzetből. Az egyik módszer a lakásbérek emelése volt, melyet a hetvenes évek végétől kezdve hajtottak végre, előbb csak mértékletesen, a családok teherbíró képességét is figyelembe véve, majd a nyolcvanas évek végétől gyorsabb ütemben.

Langmár Ferenc: „Nehéz, de nem lehetetlen”

Kemény Istvánnal beszélget Langmár Ferenc


Milyen értékű vagyon fölött rendelkezik a főváros, s ennek mekkora része kerül a BVK fennhatósága alá?

– A vagyon értékére a legbizonytalanabb becslést sem tenném. Annyit lehet csak megkockáztatni, hogy elérheti a többmilliárdos nagyságrendet. A közgyűlésen és a korábbi tárgyalások során abban állapodtunk meg, hogy a BVK a vagyonát csomagokban kapja meg. A részvényekkel, a különböző értékpapír-fajtájú vagyonrészekkel kezdődik majd a vagyonátadás.

Világosan látszik, hogy a főváros teljes vagyona soha, vagy csak nagyon hosszú idő után kerül a BVK-hoz.




Benyó Bertalan: Szegénység és közlekedéshálózati centralizáció


Szegény a peremen, szegény a központban

A félmilliós cigányság ügye ma az ország talán legnagyobb gondja. Különösen azért, mert szétválaszthatatlanul összefonódott a szegénységgel. A cigánysággal szembeni türelem csökkenésének viszont egyik oka a társadalom általános lelki erőnlétének romlása.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon