Skip to main content

Önkormányzat

–kozák–: Huszonkét berlini fal

avagy: divide et impera!


Természetesen elhibázott lépés volt a helyhatósági választásokat az önkormányzati és a fővárosi törvény megszületése előtt megtartani, mert a választásokon vereséget szenvedett kormánykoalíció utólag képes lesz megbénítani, de legalábbis nagyon megnehezíteni a fővárosi önkormányzat működését, s ezzel – reményei szerint legalábbis – meggyengíteni a választók bizalmát a helyi képviselő-testületekben.

A Magisztrátus ülésén mindez nyilvánvalóvá válhatott azok számára is, akik nem foglalkoztak behatóbban a törvénytervezettel.


–up– [Upor Péter]: Huszonkét főváros

A kmb terhei


Megkérdeztük Tisza Zoltánt, a Főpolgármesteri Hivatal munkatársát az új rendelkezésről. Tisza szerint itt is kiütközik a törvénynek az az alapvető hibája, hogy nem mondja ki, a főváros egységes településként kezelendő. Budapestet nem szerencsés huszonkét részre szabdalni. A törvénynek köszönhetően jelenleg a fővárosi önkormányzatnak szinte semmi beleszólása nincs az építési engedélyek kiadásába, és nehéz látni, hogy a főváros mi módon akadályozhatná meg az esetleges rossz döntéseket.

–up– [Upor Péter]: Eladó laktanyák


Megint egy hivatal

A Fővárosi Önkormányzat első közgyűléseinek egyikén elhatározta, hogy létrehoz egy különbizottságot, mely a Budapesten lévő szovjet katonai objektumok hasznosításával foglalkozik. Erre azért is volt szükség, mert míg kormányzati részről tavaly év eleje óta folynak a tárgyalások a szovjet féllel, az új önkormányzatoknak, melyek csak ősszel álltak fel, érthetően még nem volt módjuk a megfelelő információk, adatok megszerzésére.


Büki Tamás: Szívelégtelenség


Ráday Mihályt eddigi tevékenységéért mélyen tisztelem. A választások előtt őt láttam volna legszívesebben a főpolgármesteri székben. Írása meglepett, és nagy csalódást okozott.

Kerületek és adók

Ráday fő (és visszatérő) érve az, hogy a kerülethatárokat 1950-ben húzták meg; noha nem mondja ki, de érezteti, hogy rákosista döntés eredményeként. Ez így is van! Részérvei viszont már pontatlanok. A XVI.




Tarr Péter: Hál’ Istennek, vesztettünk!


A tavaszi parlamenti választások gyöngyösi végeredménye minden bizonnyal kivételként erősítette Vajda Mihály áprilisban szült szabályát: ebben a kelet-magyarországi, közel 40 ezres lélekszámú, főleg szőlőkultúrájáról híres városkában ha csak 57 szavazattöbbség okán is, de a Szabad Demokraták Szövetsége küldhette az Országházba képviselőjét.

Már ez a kis különbség is mutatta, a valódi politikai meggyőződést és a hagyományokat egy-egy személyiség ellensúlyozhatja, de e vidék keresztény-nemzeti és kisgazdaérzelmeinek dominanciája egyértelmű.


Szép Zsuzsa: Svábhegyi lokálpatrióták

A kiskirályok és a kerületi igazgatás ellen


„Alapította negyvenkét polgár a Költő utcai iskolában 1990. február 8-án. Célja, a szovjet típusú tanácsi rendszer megszüntetése.” Így kezdődik az elsők között alakult Svábhegy Önkormányzat bemutatkozása. Keretében a lakók már akkor képviselték saját érdeküket minden lehetséges fórumon, amikor még önkormányzati törvény nem létezett.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon