Skip to main content

Önkormányzat

Sebes Gábor: Szent Isten, Béla, már ezek is NEXT-eznek!


A Beszélő március 20-ai számában „Övék itt a tér” címen foglalkozott a XII. kerületi önkormányzat által alapított kft.-vel.

Langmár Ferencnek sikerült megtalálnia a XII. kerületi SZDSZ-csoport egyszemélyes plebejusszárnyát. A hölgy, aki szívesen hasonlítja magát Végvári őrnagyhoz, és kismagnóval jár SZDSZ-taggyűlésre, nem mindenben tájékoztatta a valóságnak megfelelően az újságírót. Nem igaz pl., hogy a BUDA-HEGYVIDÉK Ingatlanforgalmazási Kft. felügyelőbizottságának többsége kormánypárti. Ugyanígy az sem igaz, hogy mindnyájan a vállalkozási bizottság tagjai.


Részlet Köllő János közgazdász tanulmányából


Tudomásul kell venni, és csak a kriminalitás szférájában akadályozni azokat az „Európa Házba” nem illő formákat, melyekben az elszegényedő magyar családok a fennmaradás útját – és egyre inkább a megszűnő állásaik pótlását is – keresik.

A „tudomásulvétel” természetesen nem jelenti azt, hogy támogatni kellene az ilyen formák térhódítását, azt azonban igen, hogy a már kialakult formák civilizálásával próbáljuk segíteni a családokat abban, hogy anyagi helyzetüket a szegénységi szint közelében ugyan, de stabilizálják.




Kozma Blanka: Gondoskodó önkormányzatok?

Hozzászólás Gyekiczki András: Útmutató telepfelszámoláshoz című cikkéhez (Beszélő, 1991. március 16.)


A Bokréta Kereskedelmi Kisszövetkezet elnökeként levélben megkerestem a főváros több kerületét. Mivel szövetkezetünk célja az elhelyezkedési nehézségekkel küzdő egyének, családok foglalkoztatási gondjainak enyhítése, kértem a T. Önkormányzatokat, támogassák ügyünket, azaz üljünk le, s első lépésben jelöljünk ki a közterületeken olyan lehetséges árusítási pontokat, ahol a jelenleg illegális – legfőképpen virágkereskedelemből élő családok – zömükben sokgyerekes, fiatalon megrokkant, alacsony nyugdíjas emberek – legálisan árusíthatnak.

Dr. Seiler Tibor: „Két dudás egy csárdában”

avagy a „…kerületi polgármesterek oligarchikus bandériumai…”


„Csak az a kérdés, hogyan jutottunk idáig” – teszi fel a kérdést F. Havas Gábor „Ereszd be a tótot, majd kiver a házból” c. cikkében, amelyben a főváros és a kerületek közötti viszály okait próbálja elemezni (?). Feltételezem, hogy a szerző írását publicisztikai remekműnek tekinti, én azonban nem tekintem egyébnek, mint minősíthetetlen hangvételű, személyeskedő kirohanásnak, éppen a szabad demokrata választópolgárok egyik legjelentősebb részének bizalmából a polgármesteri székekbe került személyek ellen.

F.


Lévay Levente: Tisztelt Beszélő, Kedves Olvasók!


Stílus

Először arról, ami a legjobban megdöbbentett, a szóhasználatról, stílusról szólnék.

Az alábbi kifejezéseket, „kerületi polgármesterek oligarchikus bandériumai”, „a kerületi lobby frontharcosa”, „hitszegés”, „mindenre elszánt apostoluk” stb., magát a cikket olvasva először nem akartam elhinni, hogy a Beszélőt tartom a kezemben, de visszalapozva a címlaphoz rá kellett jönnöm, hogy mégsem tévedek. A bulvárlapstílus, az érveket jelzőkkel helyettesítő hozzáállás elért minket is.




Kollár György: Vannak itt szakértők?


Végleg elmérgesedett a fővárosi és kerületi önkormányzatok közti viszony, hiszen amennyire tudni lehet, Demszky Gábor főpolgármester a miniszterelnökhöz, a kerületek pedig a nyilvánossághoz fordultak segítségért a felek közti ellentétek feloldásáért.

A szabad demokrata testvérháború közvetlen kiváltója nem valamilyen belső pártviszály, ahogy azt sokan remélték, hanem maga a kormány, pontosabban a költségvetés, amely talán nem véletlenül, lehetetlen helyzetbe igyekezett hozni az önkormányzatokat.


Gyekiczki András: Útmutató telepfelszámoláshoz


Csámpaiék éppen levesüket főzték, amikor megnyílt a mennyezet, s a következő napot, március 6-át már a szabad ég alatt töltötték. Végső elkeseredésükben kevéske bútorukkal a polgármesteri hivatal elé költöztek.

A hatvanegy éves Csámpai Rudolf 1965 óta lakott a házban. Édesanyja akkor önkényesen foglalt el egy emeleti lakást, mint sokan mások. A család 1987-ig lakott ott, majd a házgondnok „kérésére”, az anya halála után feleségével beköltöztek a mosókonyhába.


Török Monika: Hidegen fújnak a szelek…

Szentendrén


Csatanyerés – feltételekkel

Mint a legnagyobb létszámú frakció listavezetője, az SZDSZ–Fidesz polgármesterjelöltje indult jó eséllyel az első összecsapásban. Két eredménytelen menet után azonban már kezdett világossá válni, hogy a relatív liberális többség bizony kisebbség. Már-már úgy tűnt, az országban utolsóként lesz első emberünk, amikor az SZDSZ–Fidesz előrukkolt az adujával: nem hajlandó megalkudni, nem hajlandó belemenni a kufárkodásba.


Bode úr, a magisztrátusi ülés rotterdami vendégének hozzászólásából


Én nem ismerem pontosan a készülő törvény minden pontját, de az a benyomásom, hogy önök a decentralizációnak egy nagyon egyedi rendszerét hozzák létre. Először is felmerül bennem a kérdés, hogy ez valós decentralizáció-e vagy inkább szeparáció. Ez elég szokatlan dolog. Sokat utaztam már, de ilyet még sehol nem tapasztaltam. Önök előtt két feladat áll ebben a nagyvárosban. Az egyik annak a politikai rendszernek a legyűrése, mely 40–45 évig befolyásolta a társadalmat. A másik, hogy az örökké változó világban megtalálják a város változó szerepét.

Herr Grünner, a magisztrátusi ülés bécsi vendégének hozzászólásából


Bécs szempontjából az egységet kell szem előtt tartanunk, ha azt akarjuk, hogy ne essen szét a város. Nem akarjuk, hogy a város 22 vagy 23 kerületre essen szét. Bécsben is gyakran szóvá teszik: egy 800 fős kistelepülésnek mennyivel több joga van, mint egy fővárosi kerületnek. Ellenérvként ilyenkor azt hozzák föl, hogy Bécs pontosan ugyanolyan községe Ausztriának, mint egy 800 fős kistelepülés. Ezt tudomásul kell vennünk, ha a várost mint kialakult szervezeti formát akarjuk tekinteni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon