Skip to main content

Önkormányzat

Seiler Tibor: „Tilalmi lista” = új államosítás?

Lakásvita


1991. október 15-én egy csapat terézvárosi polgár tüntetésre gyülekezett a polgármesteri hivatal előtt, hogy tiltakozzon a képviselő-testület tervezett intézkedése ellen, amely korlátozni kívánta a bérlakások megvásárlásának lehetőségét. Mint ilyenkor szokásos, néhány feliratos táblát emeltek a magasba. Ezek egyikén olvastam a rímben idézett megállapítást. Kérdőjelet magam biggyesztettem hozzá.

Mit jelent tehát a tilalmi lista, amelynek már a tervezete is tiltakozásra késztette egy sor polgártársunkat?


–solt: A legkevésbé sem földönkívüli

Beszélgetés dr. Szolnoki Andreával


Beszélő: Az ország egészségügyének átszervezése, az évek óta húzódó reform többé-kevésbé megint megfeneklett. Főleg azért, mert nincs rá pénz. De az is látnivaló, hogy az egészségügy szervezetének hajszálnyi változása is óriási ellenállást vált ki, mivel megzavarja az eddig sikeres csoportok érdekérvényesítését. Mit tud tenni a főváros ebben a helyzetben?

Szolnoki Andrea: Lehetetlen helyzetben van a fővárosi önkormányzat, nagyon kevés a mozgástere. Az egészségügy ráadásul soha nem volt sikerágazat sehol sem. Mégis, 1991.


Ladányi János: A Józsefváros mélyén…

A Középső-Józsefváros rehabilitációjáról


A Középső-Józsefváros (a József körút–Rákóczi út–Fiumei út–Üllői út által határolt térség) már Budapest létrejötte, a városegyesítés előtt is jelentős mértékben beépült, de az itt található lakások túlnyomó többsége a városegyesítés után készült el.

Tűzfalak városa

Az 1872-es városegyesítés előtt életre hívott Közmunkatanács az „extenzív városfejlődés” elkerülése érdekében egy sor fontos intézkedést hozott.




Lévai Katalin: Erzsébetvárosi jelentés


Az Esély Családsegítő és Közösségfejlesztő Szolgálat fél évvel ezelőtt kezdte meg gyakorlati munkáját, egy hosszan tartó, feltáró jellegű kutatás után.

Ma még nem tudjuk: ment-e a világ előbbre attól, hogy egy csapat elszánt ember valamit akar. De annyi bizonyos: fél év elegendő idő ahhoz, hogy megalapozottan lehessünk borúlátóak. Az elmúlt fél évben kb. 600 ember keresett fel minket. A rendszeres látogatók, vagyis az ügyfelek 57 százaléka kivétel nélkül „összetett eset”.


Batár Attila: Budapest távlati koncepciója

Hozzászólás a főváros programjához


A főváros nemrég megjelent programja nehéz feladattal került szembe: a pontos diagnózison túl Budapest sürgető tennivalóit kellett beleágyazni a város átfogó távlati tervébe. A tervezet erénye, hogy egyaránt mentes a hamis illúzióktól és a toldozó-foldozó megoldásoktól. A realitásokból kiindulva vázolja fel a jövő tervét, a jelen nyomasztó tényeit figyelembe véve.

A program tanulmányozása három területen késztet kérdések felvetésére. Az első egy demográfiai kérdés: milyen mértékű népességnövekedéssel” kell számolnunk a következő évtizedekben?


–g: Liszt, Bartók, Kocsis

Szeta-koncert Frankfurtban


A szorongást, a félelmet viszonylag könnyen meg lehetett szokni: aki belekerült a szamizdatkészítésbe, a „mozgalomba”, hamar rájött, hogy a „BM” lehallgatja, követi, zaklatja a demokratikus ellenzéket, de tartósan börtönbe zárni, komolyan bántalmazni nem bírnak vagy nem akarnak már senkit. A félelemnél sokkal rosszabb volt a tehetetlenség, a frusztráció, ha valami nem sikerült, ha valamit, ami már majdnem készen volt, az utolsó pillanatban felfedeztek, meghiúsítottak.

Szabó Lívia: Mégis laknak?

A GYIVI garzonháza Egerben


A nyár közepén kész lett az Otthonház. A Heves megyei közgyűlés finanszírozta – pályázat útján nyert támogatásból – a Hevesber-Invest Kft. kivitelezte az építkezést. A ház üres: még nem lakják.

A Heves Megyei Önkormányzati Hivatal Vállalkozási Iroda a műszaki átadást-átvételt követően a GYIVI igazgatójának adta át a kulcsokat a bebútorozásra szánt nyolcszázezer forinttal együtt. A tíz garzonlakás lakásonként két ággyal plusz pótágyakkal fölszerelve harminc személy befogadására is alkalmas.


Miklóssy Endre: A főváros körül

(Főváros és agglomerációja – a főpolgármester programjavaslatainak 4. kötete)


1730 táján szőlőművelő napszámosok telepedtek meg a mai Józsefváros közepe táján – ez volt Pest első külvárosa. A XIX. század elejétől pedig a mai Belső-Józsefvárosban, a későbbi Nemzeti Múzeum környékén, a város zsúfoltságával elégedetlen, ám a kialakuló központfunkciókkal kapcsolatot igénylő arisztokraták kezdtek kerteket-palotákat építeni.

Ha úgy vesszük, azóta se változott semmi, ez a kétféle mozgás határozza meg Budapest környékét mind e mai napig.


Építő Pál [Révész Sándor]: Javaslat

a közpénzek gyarapításának egy ez idáig tekintetbe nem vett lehetőségéről
Konstruktív sarok


Hazánk tájékozott polgárai előtt világosan áll, hogy gazdasági életünk egymással szembeható megfontolások harapófogójában vergődik. Egyfelől a nemzetgazdaság úgy szomjúhozza a működőtőkét, a szabad vállalkozás gyenge palántáit tápláló, éltető nedveket, mint a kiégett, cserepes föld az égi áldást. Másfelől viszont tudván tudjuk, hogy a könnyebben s gyorsabban felfakasztható pénzforrások társadalmi s gazdasági méreganyaggal súlyosan szennyezettek.

Laki Mihály: A fővárosi vagyongazdálkodás rendszeréről


A Beszélő hasábjain megjelent cikkek is jól mutatják, nem akármilyen nehézségekkel kénytelen szembenézni a fővárosi önkormányzat. Ha lenne a városházi gondoknak és nehézségeknek valamiféle listája, akkor a vagyongazdálkodásban tapasztalható állapotok igen előkelő helyre kerülnének. A Demszky-program vonatkozó fejezetéből is kiderül: a korábbi tanácsrendszer nem hagyott hátra használható vagyonleltárt, a hiányos listákon szereplő ingatlanok és más vagyontárgyak piaci értékéről gyakran még becslések sem készültek.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon