Skip to main content

Önkormányzat

Zádori Zsolt: Csendben, türelmesen…


A debreceni egyetemi templom nem először szerepel a Beszélőben. Még 1984-ben jelent meg egy öninterjú Éliás Józseftől, aki akkor már a nagyerdei egyházközség nyugdíjas református lelkészeként emlékezett vissza a templomért és a gyülekezetért folytatott elkeseredett küzdelemre. Az épületről most újra írnunk kell.

Építés, enyészet, államosítás

A templomot a reformáció 400 éves évfordulójára építették, Borsos József római iskola modorában készült tervei alapján.

A háború alatt komolyan megrongálódott, és állapota később is rohamosan romlott.






–angster: Iskolaviszály

Gilvánfa – pénz – gyerekek


Pécsről Szigetvár felé haladva Szentlőrincnél kell lefordulni a főútról annak, aki a Mecsek és a Dráva folyó között fekvő Ormánságba akar eljutni. A hajdan nagybirtokairól ismert vidéken nem alakult ki tehetős paraszti réteg, bár a nagybirtokok helyén létrejött állami gazdaságok és tsz-ek egy ideig elfogadható életszínvonalat biztosítottak a cselédsorból „tulajdonossá” avanzsált réteg számára. Az utóbbi években azonban a gazdaságok leginkább csak veszteséget termeltek, s a legtöbbjük mára csődbe is ment. Így egész falvak maradtak munka nélkül.

Zádori Zsolt: Vissza a várostól


Beszélő: Debrecen város önkormányzatának mely tulajdonaira jelentettek be igényt az egyházak, és hol került már sor az átadásra?

– Ami ránk, a városi közgyűlésre tartozik, két részre bontható: az egyik rész lakóépület vagy vegyes felhasználású ingatlan; a másik az önkormányzati tulajdonba átkerült közintézmények, többnyire iskolák épülete.


Zolnay János: Bölcsek köre


Budapest 1993–1994-es fejlesztési tervéről volt szó azon a szimpóziumon, amelyet február 12-én rendezett a Főpolgármesteri Hivatal a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A főpolgármester tájékoztatóját követően Enyedi György, Iványi György, Komoróczy Géza és Sárközy Tamás mondott véleményt az előterjesztésről, illetve fejtette ki álláspontját a főváros fejlesztésével kapcsolatos kérdésekről.

A vitát megelőző sajtóértekezleten Győrffy Miklós felvetette, hogy „professzor urak esetleges pfujolása” vajon befolyásolhatja-e a fővárosi döntéshozókat.


(Nagy István): [A levél]


F. Havas Gábor
részére

Tisztelt Havas Gábor Úr!

Továbbra is fenntartom azt az álláspontomat, amelyet 1993. február 8-i, illetve a tegnap esti, késő éjszakába nyúló telefon beszélgetésünk elején is egyértelműen közöltem: Mezei György és az ÚJCSAKÖ ügyében csak Dr.





F. Havas Gábor: Kedves Derce Úr!


Élvezettel olvastam lendületes, könnyed hangvételű írását. Örömmel láttam, hogy a művet aláírásával hitelesítette Nagy István alpolgármester is, akinek ez a stílus (ahogy azt az e számunkban szereplő tőle származó dokumentum is tanúsítja) enyhén szólva nem kenyere. Az opuszhoz mindössze néhány megjegyzést szeretnék fűzni.

1. Örültem volna, ha idéz néhány példát arra „az alpári, gyalázkodó hangnemre”, amely az Ön minősítése szerint a Mezei megmentését célzó sajtóhadjáratot esetenként jellemezte.


(Dr. Derce Tamás), (Nagy István): Petike (ki) jár

avagy egy lócsiszár fekete pénteke


Győri Péter a Beszélő 1993. február 6-i számában figyelmeztette az újpesti önkormányzatot baj lesz ebből!

Zolnay János: Heten Tarcsa ellen

Forrásmegosztás, szétválási törekvések Kerepestarcsán


A Budapest–Gödöllő HÉV-vonal mentén fekvő községek egyesítése nem csupán a hetvenes évtized centralizációs hullámának következménye volt. Az egyesített, akkor tizenötezer lelkes nagyközség voltaképpen a Budapest és Kistarcsa között felépült kórháznak köszönheti létét.

Győri Péter: Baj lesz ebből…!


A szereplők

Mezei György: középiskolai tanár, szociális munkás. 1988 januárja óta az Újpesti Családsegítő Központ vezetője, a Twist Olivér és a Lehetőség Alapítvány létrehozója (pártonkívüli).

Derce Tamás: jogász-vállalkozó, volt igazgatási osztályvezető, 1990 végétől Újpest SZDSZ-es polgármestere.

Nagy István: számítógép-programozó, fideszes újpesti önkormányzati képviselő. 1992 közepétől alpolgármester.






Zolnay János: Joghályog


Az állami tulajdonú bérlakások elidegenítését a 32/1969. (IX. 30.) korm. rendelet tette lehetővé. A jogszabályt hatálybalépése óta nyolcszor módosították – igazodva a lakáseladásokkal kapcsolatos mindenkori politikai állásponthoz. A jelenlegi konfliktus nem egyszerűen a rendelet létéből fakad, hanem abból, hogy a lakásprivatizáció 1989-től felgyorsult.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon