Skip to main content

Visszabeszélő

(Juhász László): Tán csodállak, ámde nem szeretlek…

Tamás Gáspár Miklós: Az SZDSZ be­csülete (Beszélő, 1995. március 23.)


Tisztelt Szerkesztőség!

Örömmel és lelkesedéssel töltött volna el, ha Tamás Gáspár Miklós Beszélőben megjelent cikke nem Budapesten, hanem Marosvásárhelyen jelent volna meg, és Horn, Kuncze, Pintér, Bodrácska stb. neve helyett a megfelelő román nevek szerepeltek volna. Akkor azt mondanám: vagány gyerek vagy Gazsi!

Utóbbi időben többször hangoztatta, hogy visszavonul az aktív politizálástól, és marad a filozófiánál. Kár, hogy nem teszi.




Harmat Pál: [Viszontválaszok]

Beszélő, március 9.


Tisztelt B. Gáspár Judit!

Válasz nélkül hagyom személyes jellegű megjegyzéseit, mert régi meggyőződésem, hogy a pszichoanalízis történetének ezek a hagyományai azok, amelyekért a legkevésbé sem kár.

Nem tudtam – az Ön leveléből értesültem róla –, hogy Nemes Lívia és Varga Éva részt vett az ötvenhatos forradalomban.




(Sa­lamon Ferenc), Zolnay János: Helyreigazítás

Zolnay János: Ebek harmincadján (Beszélő, 1995. március 16.)


Valótlanul állítottuk cikkünkben, hogy Faragó János változatlanul a helyiségek privatizációjáért lobbbyzik. Ezért az állításért elnézést kérünk az érintettől és az olvasóktól.
 
A fenti megállapítást csak idézetként vagy szerzői véleményként közölhettük volna.
A helyreigazítási kérelem többi részét véleményként közöljük.


Tisztelt Szerkesztőség!

A Beszélő 1995. március 16-án megjelent 11.






(Farkas Flórián): Kinek az érdeke

Csalog Zsolt: Találós kérdések (Beszélő, 1995. február 23.)


Csalog Zsolt a Beszélő 1995. február 23-i számában Találós kérdések címmel tett közzé egy műfajilag is nehezen értelmezhető cikket. Glosszának túl hosszú, karcolatnak pedig túl rövid. Önmagában ez még nem lenne baj, s talán az is elfogadható, hogy – miként az utolsó bekezdés végén olvashatjuk – „igen dühösnek” érzi magát. Könnyűszerrel rájöhetünk ugyanis háborgásának okaira. Zavarja, hogy az Országos Választási Bizottság döntése alapján az Országos Roma Kisebbségi Önkormányzat Szolnokon alakul meg. Vagyis nem a szívének feltehetően oly kedves fővárosban. De miért bűn ez?

(Vargha Márton): Az aluljáróbeli könyvárusításról

Gosztonyi Ágnes: Huzatos paradicsom (Beszélő, 1995. február 2.)

  
Tisztelt Szerkesztőség!

Nemcsak a Beszélő, más lapok is megkongatták a vészharangot abból az alkalomból, hogy a BKV tabula rasát hirdetett a mélyállomásokon. Sajnos meglehetősen egyoldalúan, csak a Katalizátor Iroda szempontjából vizsgálják a dolgokat, ezért engedjék meg, hogy néhány előzményre felhívjam az Önök és Olvasóik figyelmét.

Az első kezdeményezés arra, hogy az aluljárókban valami rend alakuljon ki, tőlem származott, 1991-ben. Mint a Fővárosi Közgyűlés Kereskedelmi Bizottságának tagja rendeletmódosítást javasoltam.




Ember Mária: Milyen hát az idegen?

Petri György: 4800 leütés… az identitásról (Beszélő, 1995. február 23.)


„…sőt, az altruisztikus kisebbségvédő többségi megmozdulások is eljuthatnak olyan – igaz, nem életveszélyes – ostobaságokig, amelyeket számomra az »idegen szép« jelszó példáz. Ez körülbelül annyira értelmes állítás, mintha azt mondanók, hogy a hazai csúnya. Szerintem egyszerűbb lenne megállapodni abban, hogy az idegen hol szép, hol nem szép, éppúgy, mint a hazai.”

Olvasom az általam igen tisztelt Petri György Négyezernyolcszáz leütését a Beszélő február 23-i számában – s első pillanatban azt hiszem, hogy káprázik a szemem.


(B. Gáspár Judit), Kálmán C. György: [Olvasói levelek]

Harmat Pál: 4800 leütés a tudományról (Beszélő, 1995. március 2.)


Tisztelt Harmat Pál!

Ha távoli honából, a magas nyugat-európai kultúra Olimposzáról veszi a fáradságot végigtekinteni a magyar szellemi közélet rónaságán, feltűnhetne Önnek is, hogy inszinuációból, gyűlölködésből, névtelen, és nevesített becsmérlésből igazán nem szorulunk behozatalra. Destruktív kritikával (l.: Polányi Károly) nálunk Dunát lehet rekeszteni (ez utóbbi kormányainknak is kedves szokása).


(Zelnik József), A Szerk.: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

F. Havas Gábor: Keserű pirulák (Beszélő, 1995. február 2.)


Kedves Gábor!

A régi kolléga jogán engedd meg, hogy így szólítsalak. Be kell vallanom, öreg cinikusként, hétről hétre örömmel olvasom a Beszélőt, a Magyar Fórumot és a Magyar Narancsot. Ezekben a lapokban még fölbugyog valami a magyar valóságból, szemben a napisajtó langyosra maszatolt híreivel.

Örömöm még teljesebb lett az elmúlt két számotok olvastán, hiszen nagybecsű nevemet többször is emlegettétek, mikor Te és György Péter a nevemen keresztül üzengettetek egymásnak.




(György Péter), (Keserü Katalin), F. Havas Gábor: [Olvasói észrevételek és szerkesztői válasz]

F. Havas Gábor: Keserü pirulák (Beszélő, 1995. február 2.)


Tisztelt Főszerkesztő úr!

Nem kéne a szót szaporítanom, ha találkoztunk volna a Keserü pirulák megírása előtt, hisz az együttműködésre képtelen kettős tudat felszámolására tett magányos kísérlete lefegyverző, s feltárt adataiból végre magam is megismerhettem munkába lépésemnek a kultúrpolitikai köztudatban nyilván így kirajzolódott előtörténetét. Ez egyúttal magyarázatot is ad mai helyzetünkre, miszerint pl.


Freedom Fórum Könyvtár Oroszországban

(Sajtóközlemény)


1994. október 28.

Oroszország, Szentpétervár. A Freedom Fórum tizedik nemzetközi hírkönyvtárát nyitotta meg – ezúttal – Szentpéterváron. A könyvtár naprakész, pontos adatokkal áll az újságírók, újságírást oktatók és tanulók, írók, médiaszakértők és médiavezetők, valamint kormányhivatalnokok rendelkezésére.

A Szentpéterváron létesített hírkönyvtár az első ilyen jellegű könyvtár Oroszországban.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon